HOGY TÖRTÉNHETETT??

A piacvezető japán tech cég, a Daisuke mérnökei nem értik miként fertőződhetettek meg a negyedik generációs, vagyis a legújabb fejlesztésű humanoidjaik a Covid-19 vírussal. A szakembereket megdöbbentette a hír, hogy több homo roboticus is elkapta a vírust, holott gépek esetében ilyenre még sosem volt példa. Az eset feltárása és a jövőbeni meghibásodások (fertőzések) megakadályozása érdekében a Daisuke, programozókból, szerelőkből, valamint infektológusokból és virológusokból álló csapatot küldött a helyszínre.

A szakemberek egyelőre annyit tudtak meg, hogy ezek a homo roboticusok rendelkeztek ugyan a maszkviselést, kézmosást , távolságtartást szabályozó, továbbá a kézfogást, ölelkezést, puszilkodást blokkoló számítógépes programmal, de ezt engedély nélkül, maguktól kiiktatták, rejtély miért csinálták, előszeretettel jelentek meg a nagy tömegeket vonzó focimeccseken, vadászatokon, házibulikon, engesztelő miséken, díjátadó gálákon, tengerpartokon, hajókon, birka-és pálinka fesztiválokon, koncerteken, vélhetően ennek következtében váltak vírushordozóvá.

A fertőzött roboticusokat azonnal visszaprogramozták, így talán képesek lesznek elviselni a kötelezően előrt 14 napos karantént. Ha netán mégis kiszöknének, erre sajnos van esély, ugyanis több homo roboticus fontos pozícióban teljesít szolgálatot, a bennük lévő alapprogramok miatt kötelezőnek érzik a nyilvános és folyamatos jelenlétet, megszólalást, bizonyos üzenetek állandó ismételgetését, szóval ha mégis elhagynák a karanténként szolgáló telephelyeiket, úgy a Daisuke élesíti az úgynevezett "Tora, tora" programot, ami a homo roboticusok végleges leállítását jelenti. A tudóscsapat azonban nem tart attól, hogy erre valaha is szükség lesz, mert az általuk vizsgált, fertőzött humanoidok az újraprogramozás után közölték, nem kívánnak visszatérni korábbi munkahelyeikre, sőt a legtöbben teljesen el akarnak tűnni a nyilvánosság elől.

Nekik mielőbbi gyógyulást kíván a Daisuke, és természetesen mi is! A cég vezetői, mérnökei tiszteletben tartják tehát a távozni kívánók szándékát, ugyanakkor a renitenskedő roboticusokat szétszedik és a későbbi (esetleges?) újrahasznosításig a gyár fukusimai gyártóbázisán őrzik.

2020 szeptember 1.

AZ ÓRÁS

F. úrnál, a legendás órásmesternél nem múlt az idő. Egyszerűen csak megállt. Reggel, öt óra
negyvenöt perckor. F. úr szerint csakis akkor történhetett. Az óramutatók állásából következtetett
erre. Az esti záráskor az idő még nem rendetlenkedett, hanem azt tette, amit évmilliárdok óta,
lassan és komótosan haladt előre, bár ugye tudjuk jól, nem az idő múlik, hanem az ember. Az óra
egészen öt óra negyvenöt percig a szokott és elvárható tempóban mérte az időt, mutatói körbe-
körbe jártak, fogaskerekei precízen kapaszkodva egymásba, forogtak, ketyegtek.

– Üdvözlöm. Jöttem az órámért.
– Melyikért is?
– Azért a szép muranói üvegből készült falióráért. Tegnap adtam be.
– Igen, igen... emlékszem rá.
– Akkor el is vinném.
– Van egy kis probléma.
– Mi?
– Hát, hogy is mondjam... egy kis baleset történt. Este feltettem a falra, és amikor reggel bejöttem a
boltba, és már ott volt a földön.
– Leverte valaki?
– Nem volt bent senki.
– Akkor hogyan történhetett?
– Én sem értem.
– Összetört?
– Sajnos igen. Apró szilánkokra.
– Ez nagy baj.
– Szerintem is.
– Akkor most mi a teendő?
– Kérek 1200 forintot.
– Miért?
– Az elemért. Azt kicseréltem az órában.
– De összetört az órám.
– Arról én nem tehetek. A munkát elvégeztem, és az új elemmel működött az óra.
– De nincs órám.
– Az elemet nyugodtan elviheti.
F. úr valóban legenda. Nem csinált semmit, mégis megállította az időt.

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ?

Felvételi, első forduló. A folyosón izgatott művészjelöltek, a jövő lehetséges(?) nagy színészei, szépséges Évák, Júliák, Ádámok és Rómeók. Bent, a legendás, színháztörténeti fontosságú teremben a bizottság is készülődik. György, Tamás, Zoltán, és Oszkár. Attila, bár nagyon akart, nem tudott eljönni. Rengeteg dolga van, és még mindig nincs vége. Nyílik az ajtó.

- Na, mivel készült?
- Gyóni Géza verssel.
- Ki ő?
- Költő. Volt. Már meghalt.
- Még nem hallottam róla. És most tőle fog szavalni valamit?
- Igen, a Csak egy éjszakára című versét.
- Zoli, szerinted?
- Engedem.
- Te ezt jobban tudod, de szerintem már a címe is rossz.
- Ez az egyik legszebb vers.
- Nem magát kérdeztem. Most kérdezem. Nincs valami más? Dal, például. Énekelni tud?
- Levélária. Puccini.
- Legyen inkább Charlie. Jég dupla whiskyvel. Mehet? Az egy jó dal. A lemez megjelenését még szponzoráltuk is.
- Nem ismerem.
- Enyje, enyje. Hogyan készült maga?
- Évek óta erre a napra készülök.
- De úgy látszik, nem eléggé. Akkor ezt mondja meg, van jogosítványa?
- Két hónapja.
- Akkor már biztosan tankolt valahol. Hol?
- Mindig máshol.
- Tudja mit jelent az, hogy Slovnaft?
- Nem.
- Egyre rosszabb. És azzal tisztában van, mi az a MOL?
- Magyar.....olaj...nem tudom pontosan.
- Legalább azt meg tudja mondani, hol vannak töltőállomásai a MOL-nak?
- Budaőrs talán, az M7-es mellett?
- És melyikből tankol? A kilencvenötösből, vagy a százasból?
- Amelyik a legolcsóbb.
- Jó, ebből elég volt. Ha elfogad egy tanácsot, feltéve, ha jövőre is megpróbálja a felvételit, legyen tájékozottabb. A vers, meg Pucsino, vagy Pucsíni, meg az a Gyáli...
- Gyóni.
- Ne szóljon már közbe, nagyobb tiszteletet követelünk, szóval az a minimum, hogy megtanulja a MOL benzinkutak pontos címét. Érti már? Most pedig menjen. Ki a következő?