- Nem nyílik.
- Nyomja erősen!
- Nyomom.
- Istenem, egy ajtót nem tudnak kinyitni. Megyek már. Ne rángassa.
- Azt hittem zárva van.
- Uram, látja, itt a tábla, nyitva vagyok.
- Rossz ez az ajtó.
- Nem rossz, csak ki kell tapasztalni. Mit szeretne az úr? Öltönyt? Pantallót, kabátot, netán csak méretre igazítsak?
- Mutatom.
- Ez egy női nadrágszoknya. Nem olvasta a feliratot? Férfiszabó vagyok, női ruhákkal nem foglalkozom.
- Kérem segítsen! Ön az egyetlen élő szabó a városban.
- Sokba fog ez kerülni magának.
- Pénz nem számít.
- Mit csináljak ezzel?
- Varrjon rá zsebet.
- Erre? Hogy fog ez kinézni zsebbel? Én nem tennék rá semmit.
- Nagyon fontos a zseb.
- Mire kell ez magának?
- Nem nekem kell, a feleségemnek.
- Ő kérte a zsebet?
- Nem kérte, de hasznos lenne.
- Ez egy eredeti Yves Saint Laurent, méregdrága párizsi modell. Vétek ehhez hozzányúlni.
- Kell a zseb.
- Uram, aludjon rá egyet. A zseb tönkretenné ezt a szép ruhát.
- Engem a feleségem tesz tönkre.
- Mit vétett ez a szegény asszony?
- Állandóan a kezében hozza a pénzt, vagy reklámszatyorban, tárcát pedig nem használ.
- Hova teszi a pénzt?
- Nekem adja, hogy rakjam el. Iszonyatosan idegesítő.
- Uram, ha rám hallgat, ne vitatkozzon, tegye el a pénzt.
- De hova tegyem? Árulja már el! Így is állandóan tele van a zsebem pénzzel, feszül rajtam a nadrág, kidagad a szövet a pénzkötegek miatt.
- Szerencsés ember maga.
- Már hogy lennék szerencsés, ha állandóan ezzel gyötör, hogy rakjam el az ő pénzét is. Amúgy is aprópénz amit ad.
- Fémpénz? Mert az valóban lehúzza a szövetet.
- Papír. Minden hónapban eljátszuk ezt. Átad hárommilliót, én meg csináljak neki helyet. Azt hiszi ettől leszünk egyenlőek? Sosem leszünk.
- Uram, ne dühöngjön. Megcsinálom amit kér. Mekkora legyen az a zseb?
- Nagy legyen.
- És mindkét oldalra varrjak?
- Hátulra is tud tenni?
- Oda is. Amit kér az úr.
- Mikor jöhetek érte?
- Holnap három után. Az ajtót pedig ne rángassa.
