ÉLESSARKI MESÉK

- Szevasz. Jól nézel ki.

- Köszi.

- Ne álldogálj az ajtóban, ülj le nyugodtan. Kérsz valamit inni?

- Nem, köszi.

- Na, legalább egy bubis vizet?

- Jó, de inkább csak egy menteset.

- Ivett, kérlek hozz egy bubist, azt nekem és egy bubimentest a kollégának!

- Töltsek vagy töltesz magadnak?

- Köszi, megoldom.

- Imádom a bubist. De a pezsgő a mindenem. Abból bármikor, bármennyit. Nem is értem, te hogy tudod a menteset meginni. Na, mindegy, nem is erről szeretnék veled beszélni. Tudod, miért kértem, hogy ugorj be hozzám?

- Fogalmam sincs.

- A műsoraidról lenne szó.

- Hetven százalékkal nőtt a nézettségem.

- Igen, a monitoring csoport is ezt mérte.

- Ez jó, ugye?

- Oh, persze. Túl jó is.

- Ez mit jelent?

- Mit jelent, mit jelent? Milyen kérdés ez? Azt jelent.

- Fél óra múlva adást veszünk fel, bocsánat de sietnem kellene.

- Relax. Nyugi. Még nem biztos az a műsor.

- Melyik műsor?

- Amit szeretnél felvenni.

- Mit akarsz mondani?

- Mivel két perc múlva jön a következő kolléga, ezért a lényeget mondom. Közelednek a választások, ezért a nagyobb elérés érdekében turbófokozatra kapcsolunk, ami azt jelenti, hogy a politikai műsorok helyett élő mese- és esztrádműsorokat fogunk gyártani. Ebben az arculatváltásban, ami egy újabb óriási kanyar a televíziónk történetében, nem is tudom hányadik, szóval ebben nem a te arcodat szeretnénk látni, meg amúgy is jelezték fentről is, hogy a borostád túlságosan fekete, olyan bolsis, a keménységed szintén, nekünk meg lágyabb, megértőbb, barátságosabb, kedvesebb műsorvezetőkre van szükségünk, úgyhogy kérlek, itt írd alá. Van kérdés? Nincs, nagyon jó, de hát egy régi kolléga már csak ilyen, megértő. Kitalálsz, vagy szóljak Ivettnek?

ELLENSÉG A BIRTOKON

Tosiko Yamashita a példaképem. És a Jokoszuka MXY-7Óka. Kamikaze repülő. Tosiko a Jokoszukán teljesített szolgálatot. Én egy tizenkilenc éves Suzuki Swift-en. Szakét sajnos még soha nem ittam, pedig nagyon vágyom rá, csak negyvenöt fokos cseresznyém van, amit magam főztem. Bitangerős, átjárja a beleimet, vagyis a lelkemet. Ma is azt ittam bevetés előtt. Tosikora emlékezve, én is megadtam a módját. Megkaptam a parancsot, hadititok kitől, elővettem a kardomat, ez csak rézből van, japán replika, én csináltam, betettem a Suzukiba az anyósülésre, majd a kocsi mellett a réten rituálisan felhajtottam egy stampedlit. A többiek tisztelegtek nekem. Az asszonytól már reggel elköszöntem. Tudja, ki vagyok. Szerinte egy elmebeteg barom. Remélem egy nap majd tisztelni fog.  Ezt követően némán és méltóságteljesen beültem a volán mögé. A birtok melletti felszállópályánál lassan elindultam, majd amikor bemértem az ellenséget, gázt adva felpörgettem a motort. Nem tudom mennyivel csapódtam bele. A többit nyilván már tudjátok.