IMA BOTONDÉRT

Botond még nem csavarodott be teljesen, de a társkeresésben már unortodox módszert alkalmaz. A tologatós tinderezés nem jött be neki, az elit iroda szintén nem, a munkahelyi románc elkerüli, ezért azt kéri, az óceán partján mondjak el egy imát érte, amelyben fohászkodjak valamelyik nekem rokonszenves istenséghez, csakhogy gyorsan küldjön neki asszonyt. Abszurd helyzet egy ateistát imára kérni, de a barát már csak ilyen. Áll az óceán partján, benedvesíti a kezét sós vízzel, közben pedig csukott szemmel nőt kér Botondnak. Nem tudom az istenek mennyire gyorsan reagálnak, de azért ez a két évnyi várakozás már Botondnak is gyanús.

VASGERINCŰ

Valamelyik jól fizetett idióta, talán éppen a Gozsduban átmulatott, átborozott éjszaka kellős közepén kitalálta, hogy Vasgerincű János legyen a mai ifjúság új példaképe. A 600 évvel ezelőtt élt, és a maradék búzája miatt meghalni is képes mélynövésű, alultáplált, dadogós, tüdőbeteg molnárlegényt kell tehát brandként "felépíteni", befuttatni, szabadsághősként idollá nemesíteni.

A nem éppen egyenességéről híres főszerkesztőnek nem volt ereje, de legkevésbé bátorsága ahhoz, hogy főnökei arcába vágja, mekkora baromság ez a Vasgerincű-projekt, és épeszű ember egyetlen fillért sem adna erre, nem hogy milliárdokat. A  központból beígért több talicskányi pénz azonban hatásosnak bizonyult, mert azonnal igent mondtak a megbízásra. Vasgerincű Jánosból tehát sztárt fognak faragni.

- Hallottatok már a lápi malomról? - kérdezték a kreatívoktól a délelőtti értekezleten.

Néma csend. Szokás szerint senki semmit sem tudott.

- És az a név mond nektek valamit, hogy Vasgerincű János?
- Nem az a biztonsági őr, akit meglőttek egy Penny Marketben és vaslemezt ültettek a gerincébe?
- Nem. Vasgerincűt karddal mészárolták le, mert nem adta át magától a maradék búzáját.
- Mikor ölték meg szegényt? Idén? - kérdezte őszinte sajnálattal a hangjában Tóth Zsaklin az ötletcsapat új munkatársa.
- Vág az eszed Zsaklin. 600 évvel ezelőtt. Most lesz a halála évfordulója, ezért azt javaslom ássátok bele magatokat a témába.
- Mi közünk van ehhez a Vasgerinchez? Miért kell őt tanulmányoznunk? 

- Azért, mert kampány lesz kurva nagy lóvéért, és ebben mi is benne leszünk nyakig. 

- Biztosan sokan néznek majd minket - jegyezte meg unottan Kékes Bella tévés kreatív.

A nézettség szerencsére ez esetben sem szempont. A kreatívok belehúztak és Vasgerincű  plakátjai elárasztották az utcákat, kétmilliárdból elkezdődött a molnárlegény életéről szóló film forgatása, ezzel egyidőben pedig társadalmi célű tévéreklámokban jelent meg Vasgerincű János. A pénz nem számított. Vagyis csak az számított.

MEGVESSZÜK A BOLTODAT

Egyszer volt, valahol volt. Élt egy kedves apóka, vegyiáru nagykereskedő, de már nagyon öreg és beteges volt, érezte közeleg élete utolsó napja, ezért skype-on felhívta emigráns fiát, arra kérve őt, jöjjön haza és vegye át az üzletet. A fiú az utolsó pillanatban érkezett, de még hallotta apja utolsó szavait.

- Mutasd magad gyengébbnek és papíron a forgalom  sose érje el az egymilliárdot. Ha erről megfeledkezel, elveszik tőled az üzletet!

Az árván maradt fiú szorgosan dolgozott, szállította a hangyairtó szereket, légfrissítőket, bútorra kenhető méhviasz pasztákat és sosem feledte el az apai intelmet. Ám hiába titkolta üzleti sikereit, mégis megtalálták és találkozóra invitálták.

- Megvesszük a boltodat.

- Elveszitek?

- Megvesszük.

- De nem eladó.

- Majd az lesz.

- Nem lesz az.

- Kapsz egy ajánlatot.

- Nem érdekel, köszönöm.

- Teszünk róla, hogy érdekeljen.

- Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy ebben olyan sok pénz van. Ja, és dolgozni is kell vele.

Ennyiben maradtak. A vegyiárú nagykereskedő fia biztos benne hogy, hamarosan megint cseng majd a telefonja. Ha ez megtörténik, nem tudja mit fog tenni. Most éppen a John Wick című mesefilm második részét nézi DVD-n.