- Hogy érzi magát? Jobban van egy kicsit?
- Gyengének érzem magam. Szédülök.
- Feküdjön nyugodtan. Most már jó kezekben
van.
- Mennem kell.
- Maga most nem megy sehova. Pihennie kell, lehetőleg ne kelljen fel az ágyból.
- Vécére kell mennem.
- Majd hozunk kacsát. Juditka, hozzad gyorsan!
- Hol vagyok?
- Kórházban.
- Kórházban? Én? Mi történt?
- Semmire nem emlékszik?
- Semmire.
- Liget?
- Milyen liget?
- Városliget.
- Nem rémlik. Ki volt a ligetben?
- Maga.
- Én?
- Maga.
- Gyerekkoromban jártam ott utoljára,
apukámmal csónakáztunk a tavon.
- Biztosan szép gyerekkora volt.
- Meg etettem a kacsákat. Apám vattacukrot
vett nekem, így sétáltunk kéz a kézben.
- Nagyon szép.
- Most is csónakáztam?
- Most nem.
- Hát akkor?
- Harcolt.
- Én?
- Persze. Maga egy hős. Példakép.
- Nem értem.
- Nem baj. Az a lényeg, hogy mi tudjuk.
- Mit kerestem ott?
- Küzdött.
- Ki ellen?
- Egy amazon ellen.
- Amazon?
- Ligetvédő. Nagyon agresszív, veszélyes
nő.
- Nem emlékszem. Mit csinált?
- A keze nem fáj?
- De, nagyon.
- Így sem dereng semmi?
- Semmi.
- Nekiment az az amazon.
- A kezemnek?
- Annak. Szerencsére magának olyan vastag
és erős karja van, hogy nem tudtak benne kárt tenni.
- Mi lett a nővel?
- Nekivágódott magának, majd elájult.
Szerintünk szimulált. A maga barátai már megtették a szükséges lépéseket.
- Mit ?
- Feljelentették, Reméljük hűvösre kerül
majd.
- Velem mi lesz?
- Magának most nyugalomra van szüksége. A szteroidos
izomépítő szereit továbbra is szedheti, de egyelőre nem mehet edzésekre.
- De ebből élek.
- Ne aggódjon, semmi gondja nem lesz. Kap
jutalmat és a példamutató viselkedéséért már felterjesztették emlékplakettre.
Büszke lehet magára. De most pihenjen. És igyon sok vizet. És csengessen ha
valamire szüksége van. Jó?
