A HATALMAS, CSODÁLATOS MŰ

Mai vendégemet talán felesleges is bemutatnom önöknek, hiszen mindenki ismeri, generációjának legjobbja. Neve fogalom, alkotása pedig mind a mai napig hatással van az utána következő nemzedékek munkáira. Jelentőségét az is mutatja, hogy ihletője a társművészeteknek is, nagy műve különös erővel és dinamizmussal a pop kultúrát termékenyítette meg. Ilyen értelemben Krooda Gyula legendás zenei himnusza a Szélzsák a bástyán, neki is köszönhető. A műsor első felében Vargyinkai Eszterrel beszélgetek, akinek 1974-ben elkészült homokvára megkerülhetetlen remeke a 20. századi játszótéri építészetnek. Hogyan épült meg, milyen hatások segítették a tervezést? Az adás második felében pedig prof. Turchányi Elek, a Magyar Építészek Szövetsége elnöke, Kossuth-díjas építész elemzi majd a nagy művet, annak megkerülhetetlen, korszakos jelentőségét. Én Debrői Elemér vagyok, tartsanak velem.

- Évek óta nem hallani önről, kedves Eszter. Mi az oka ennek?

- Fogalmam sincs. Nyilván mások a prioritások az életemben.

- Nem tervez már semmit?

- Ide?

- Építkezni azért még szokott?

- Soha. Esélyem sem lenne nyerni a közbeszerzési pályázatokon. Akkor meg minek erőlködjek?

- Semmit nem épít már?

- De, néha előfordul. Legutóbb egy IKEA szekrénysort húztam fel, bár nem a saját terveim alapján.

- A Lövölde téri játszótér homokozójában megálmodott remekműve ma is etalonnak számít. Egyfajta mérföldkő a hazai építészetben. Felidézné, miként született meg a nagy mű, a Vargyinkai homokvár?

- Pár mondatban csak, mert sietnem kell, ma még három helyen takarítok. Anyám szokás szerint levitt reggel a Lövire, aztán otthagyott egész nap. Ültem a homokozóban, unatkoztam, és egyszercsak nekikezdtem az építésnek.

- És mire este, sötétedéskor érte ment a mamája, már álltak is a falak?

- Pontosan.

- Az édesanyja mit szólt e csodához?

- Semmit. Annyit mondott csak, hogy milyen koszos vagyok.

- Mi történt ezt követően?

- Erről nehéz beszélnem.

- Kérem, mégis mondja el.

- Jött egy hat év körüli gyerek és szétrúgta a várat.

- De miért?

- Ezt tőle kérdezze.

- Talán a tökéletesség, a hibátlan, letisztult, egyúttal merész formák ingerelték fel? Ez addig ugye szokatlan volt a játszóterek világában.

- Lehetséges.

- Semmi nem maradt belőle?

- Semmi. Csak romok.

- Nagy szerencse, hogy egy amatőr fotós, Harbál Pál, aki éppen arra járt akkor, meglátta benne a remekművet és azonnal lefényképezte. Így maradt meg az az utókor számára ez a pompázatos mestermű. Hiányzik önnek a homokvár, az építés öröme?

- Nincs időm erre. De örülök, hogy Ön, kedves Elemér, észben tartja és a hallgatóknak is beszámol erről.

- Én köszönöm, hogy eljött hozzánk. És máris prof. Turchányi Elekkel, a Magyar Építészek Szövetségének elnökével, Kossuth-díjas építésszel folytatjuk a műsort. Hol van a helye a hazai építészet történetében, és mi a jelentősége Vargyinkai Eszter 1974-ben épített homokvárának?

- Valójában nincsenek szavak, amelyek méltó módon fejeznék ki a Vargyinkai homokvár jelentőségét. Ki kell végre mondani, ez a remekmű a hazai építészet alfája és omegája . Nem is értem, miért nem kapott eddig méltó állami elismerést Vargyinkai Eszter, de köszönhetően az ön műsorának, remélhetőleg felfigyelnek majd e zseniális építésznőre, és megkapja a legnagyobb építészeti kitüntetést. A magam részéről javasolni fogom, hogy országszerte, különösen a Liget-projekt helyszínén, építsenek minél több Vargyinkai homokvárat.

- Bízzunk ebben! Köszönöm professzor úr, élvezettel hallgatnám még, de lejárt a műsoridő. Jövő héten egy újabb korszakosan nagy műről, Pótkacs Géza: Géniuszok viadala avagy a dicséret és a köszönetnyilvánítás fontossága című képregényéről beszélünk.

Az összes reakció:

22P Kováts Éva, Tibor Herczegh és további 20 ember