Baby, Cicus és
Lizy elválaszthatatlan barátnők voltak. Budapesten éltek, de sokat utaztak,
kiruccantak Párizsba, Berlinbe, Rómába. olykor pedig Los Angelesbe. Baby imádta
Ábrahámot (Pál), a Bál a Savoyban volt a
mindene, Cicus a divatos ruhákért veszett meg, Lizy pedig szépségversenyeken
igyekezett kiragyogni, nem is eredménytelenül. Szemrevalóak voltak, fiatalok, na
jó, annyira azért talán már nem, de még abban a korban voltak, mikor mind a
hárman könnyen találtak maguk mellé bőkezű gavallérokat. Belőlük lettek a
férjek és exférjek.
Cicus mondta ki
először az igent, aztán Lizy, végül pedig Baby, aki azonban nem csak Ábrahám
zenéjéért rajongott, hanem a fánkokért is. Csokis, ízes, gesztenyés, rajtuk sok
kis gömb és színes ehető mütyür, izzott Baby tekintete evés közben. Mindent
kipróbált. Falta hát a fánkokat boldogan és ha nem figyelt oda, (nem figyelt,
minek tette volna?) felszedett pár kiló
pluszt, de idős férjét ez nem zavarta, sőt imádta a gusztusos kis húspárnákat
Baby hasán. E nem múló szenvedély (fánk imádat, rajongás a rezgő
zsírraktárocskák iránt) vezetett el oda, hogy Baby a főváros szívében, a
Krisztus utáni 1941. évben, a kormányzó és az egyház áldásával Király kormányzó
néven megnyitotta fánk szaküzletét. Több volt ez egyszerű boltnál, rangot jelentett Baby fánkot venni, enni. Baby férje is nyugodt volt, e befektetés is
megerősítette helyüket a rendszerben, részei voltak az aktuális establishmentnek.
Egy szürke
pénteken azonban minden, de tényleg minden megváltozott, de ezt akkor Baby és
férje még nem sejthették. Miből is érezték volna meg a veszélyt, hiszen a napi
bevétel a szokásos volt, alig maradt estére eladatlan fánk. Karrierjüket valójában egy harapás roppantotta ketté. Cicus
harapása.
- Lizy, kóstold
már meg ezt a fánkot!
- Hú, tele vagyok,
most vacsoráztunk a Gundel étteremben. Képtelen lennék egyetlen falatot is
lenyelni.
- Nem tetszik ez
nekem.
- Mi nem tetszik?
Eddig rajongtál Baby fánkjaiért.
- Más az íze.
Mintha ismeretlen alapanyagokból készült volna.
- Kizártnak
tartom. Baby ügyel a minőségre.
- Ez akkor is
pocsék.
- Lehet, hogy ma
valamit elrontottak, de holnap megint jó lesz.
- Szerintem Baby
átveri a vevőket. Olcsóbb lisztből és hamiscsokiból készíti a fánkot.
- Miért csalna
Baby? Mindene megvan, nem szorul rá, hogy átverjen bárkit is.
- Tudod ki a
férje.
- És?
- Hadd ne
magyarázzam. Azok mind a pénzre mennek.
- Cicus! Cicus!
Egy keresztény asszony nem beszélhet így.
- Lizy! Ezt
jelentenünk kell a kormányzónak.
- Ne csinálj ostobaságot.
Ezzel csak ártanál Babynek.
- Erkölcsi
kötelességünk szólni. Nem hallgathatunk.
- De ha
feljelented el is vehetik Babytől a boltot. A férjét pedig....de ezt magad is tudod....
- Meg kell
tisztulnunk. Fánkot pedig mi is tudnánk sütni. Megkóstolod végre?
- Ez tényleg
rémes.
Cicus és Lizy
taxiba ült, majd a Várba ment, egyenesen a kormányzóhoz. Baby boltját
másnap bezárták, Baby aznap éjjel hamis papírokkal emigrált, férjét pedig
munkaszolgálatra vitték. Sosem látták többé. A Király kormányzó nevű fánkozót
ugyan átvette Cicus és Lizy, de az ostrom idején, amikor a két barátnő éppen
kasszát csinált, a bolt találatot kapott
és kiégett. A romok eltakarításán
dolgozó emberek úgy emlékeztek, Cicus és Lizy fánkjai jobbak voltak a Baby
fánkoknál. Persze lehet, hogy ez is csak
egy a sok pesti legenda közül.