A DEMIZSON FANTOMJA

Legendák órája a legendás szórakoztatóipari fellegvárban, a Legendásban!  Legendák emlékeznek legendás történetekre, legendás helyszínekre, és persze egy legendás riporterrel, aki e legendákat napról napra kérdezi!  

- Kezdjük ott, hogy ha jól tudom, egyik alapító tagja voltál a szegedi Tömény Sándor Társulatnak.

- Jól tudod.

- Ahogy a közösség megálmodója Tömény Sándor, úgy te sem szeretted a vizet. 

- Ki nem állhattam.

- Sosem ittál vizet?

- Nem emlékszem ilyenre. Talán gyerekként belém erőszakolhattak egy-két pohárral, de ezt leszámítva képtelen voltam erre. Undorodtam tőle, ez az igazság.

- Ahogy Tömény Sándor is elutasította a vizet. Ez volt a barátságotok alapja?

- Igen, ez hozott össze minket.

- Ezt követően együtt tagadtátok meg a vízivást?

- Lényeges meglátás. 

- A víz sorozatos elutasítása közben forrott ki bennetek a közösség létrehozásának gondolata?

- Igen. Egyszer egy fúrt kút mellett álldogáltunk, emlékszem reszkettünk a szomjúságtól, persze nem ittunk a kútból, na, és akkor döntöttük el, hogy létrehozzuk a Tömény Sándor társulatot.

- Hosszú időn keresztül voltál tagja ennek a méltán híres, legendás szegedi közösségnek.

- Az 1987-es őszi és tavaszi évadot töltöttem ott. 

- Legendás szerepekben tűntél fel akkor. 

- Tagadhatatlan. Szerettem benne lenni.

- Eggyé váltál a szerepeiddel. Erre sokan emlékeznek még mai is.

- Tény, nem kíméltem magam.

- A Tüzes pokol van a torkomban és a Bódulat az árokparton című előadások az évad csúcspontjait jelentették akkor. Jól tudom?

- Tökéletesen tudod.

- Igaz-e, hogy végül egy óvatlanul megfogalmazott kérdésed miatt lettél nemkívánatos személy a társulatban?

- Melyik kérdésre gondolsz?

- Állítólag számon kérted Tömény Sándort, hogy miért nincs Diana sósborszesz cukorka a büfében. 

- Ezt rosszul tudod, mert sósborszesz mindig volt. Azt kérdeztem, hogy miért nincs kis üveges ásványvíz a büfében? Vagy legalább meggyes Gyöngy üdítő.

- Miért kérdeztél ilyet?

- Ha én ezt tudnám... 

- És ez skandalumnak számított ott és akkor?

- Hát persze. Ilyet, józanul nem kérdezett az ember Tömény Sándortól.

- De te megkérdezted.

- Meg, de nyilván akkor ki voltam száradva. Nem is maradhattam utána Szegeden. 

- Egy óvatlan kérdéssel tört derékba a karriered?

- Szegeden igen, de azonnal meghívást kaptam Szolnokra a Rövid Zsigmond vezette körbe, ahol értő és érző módon fogadtak.

- Ők sem ittak vizet?

- Nem. De ha ittak volna, nyilván a telefont sem veszem fel nekik.

- Végül felvetted, és egy újabb csodálatos évad kezdődött számodra.

- Azóta is ott vagyok, immár tizenkettedik éve.

- Vizet továbbra sem iszol?

- Dehogy iszom. Nekem a társulat a legfontosabb.

- Mire készülsz most, milyen szerepben láthatunk legközelebb?

- Tequila, te drága és a Három ezrelék főszerepeiben.

- Sok sikert kívánok! Jó, hogy itt voltál. Gyere máskor is. 

Kedves nézőink, záróra van. Kérjük, hagyják el az italkimérést. A kocsma előtt ne hangoskodjanak. Köszönjük.

CÓRESZ

- És mondjátok, hol tanulnak tovább a gyerekek?

- Anyuka, előbb ebédeljünk meg, utána mindent megtudtok.

- Apád már türelmetlen.

- Jó, akkor essünk túl rajta.

- Ez olyan volt, mintha gyászbeszédre készülnél, fiam.

- Nem, szó sincs erről, apu.

- Na, akkor halljuk! Csendet kérek! Az unokáim jövője mindennél fontosabb számomra.

- Kenéz Lengyelországban fog tanulni, az ottani hittudományi egyetemen. Biblia-történet és a Vatikán művészeti kincsei szakon.

- Csodálatos! Nagyapád büszke lenne rá! Bárcsak megélte volna az a szent ember, hogy a dédunokája is a Bibliának szenteli az életét.

- Csenge?

- Anyuka, ő Spanyolországban felvételizett, sikerült neki elsőre, hála a magasságosnak, egy keresztény bábaképzőbe megy.

- Jaj, ez gyönyörű!

- Gyoma! Ő hol tanul tovább?

- Mongóliába megy egy ottani főiskolára.

- Izgalmas. Mit fog tanulni?

- Néprajzot. Ősi magyar harci szokások lesz a szakterülete, de utána a magyar törzsek vallási rituáléját tanulmányozza majd.

- Büszkék lehettek valamennyi gyereketekre. A mi édes, kis unokáink. Jaj, nehogy elfeledjük a drága Megyerünket! Neki mik a tervei? Pázmány, gondolom.

- Apuka, kérlek, hagyjuk!

- Mi az, hogy hagyjuk! A jövőről beszélünk! Fontos, hogy mindegyik unokánk sikeres, és boldog magyar legyen! Mondd, Megyer mit szeretne tanulni?

- Színésznek készül.

- Éljen!!! Ez fantasztikus hír! Már látom magam előtt, amint a Nemzetiben Bánk bánt játssza! És Vidnyánszky rendezi! Vagy a Dörner Gyuri! Én leszek az első, aki jegyet vesz a premierre!

- Apuka! Kérlek, még ne éld bele magad ebbe!

- Miért? Sajnálsz tőlem egy kis örömet, sikerélményt?

- Nem sajnálok semmit. Csak szólok előre.

- Megyer a legnagyobb magyar színész lesz, ezt a zsigereimben érzem. Melyik szakra jelentkezett? A prózai vagy a zenés színházi szakra?

- A zsidóra.

- Nem hallottam jól. Mit mondtál, fiam?

- Zsidó színházi szakra megy Megyer. Most indul a képzés.

- Megáll az eszem.

- Az enyém is, hidd el, apa.

- Nem kapok levegőt. Kiss Ferenc rokonaként ezt kell megélnem. Szegény Feri, ha ezt tudná.

- Hozzak egy pohár vizet?

- Fiam, gyere ki a konyhába. Kérdeznék valamit. Csukd be az ajtót. Megyer biztosan a te gyereked?

CSALÁD

- Mosd meg arcodat, de azonnal! Indulunk.

- Hova?

- Az ARC-ra.

- Az mi, anya?

- Majd megtudod.

- Most akarom tudni!

- Nem beszélsz így anyáddal, érted! De ha már ennyire tudni akarod, az egy undorító plakátkiállítás.

- Ha undorító, akkor miért megyünk oda?

- Na, ne mondjam kétszer, mosakodj meg és megyünk.

- Muszáj?

- A mi családunk számára kötelező..

- És mit csinálunk ott?

- Attól függ.

- Mitől?

- Hogy tetszik-e.

- De neked semmi sem tetszik.

- És ezt ki mondta neked?

- Senki, csak tudom.

- Mit tudsz te? Semmit nem tudsz.

- De, láttam, amikor könyvet daráltál.

- Bár te is darálnál, akkor nem lenne ennyi szenny a világban.

- Az ARC is szenny?

- Az a legnagyobb.

- Miért, mi van az ARC-on?

- Bűnös plakátok. Családellenes propaganda.

- Mit csinálunk azokkal? Nem mehetnénk inkább moziba?

- Felejtsd el a mozit. Ott is csak a mocsok van. Fertő. Megnézzük, és tesszük a dolgunkat.

- Darálunk?

- Ragasztunk. Vagy rajzolunk.

- A plakátra?

- Persze.

- Szabad rájuk rajzolni?

- Nekünk szabad.

- Miért?

- Mert véleményt mondunk.

- Én is rajzolhatok majd?

- Mi az, hogy! Boldoggá teszed vele anyát és apát. Indulhatunk végre?

Nem indulnak, mert a másik gyerek még mindig a szobájában van.

- Előd, menj már hátra, szólj neki, hogy jöjjön azonnal!

- Megyek, szerelmem.

- Na, mi van?

- Zenét hallgat.

- Sosem szokott. Mi van vele? Beteg?

- Kutya baja.

- Szórakozik velünk? Már rég kint kellene lennünk terepen. Az újságírók és a tévések is ott várnak már. Ragasztót betetted a kocsiba?

- Persze.

- Akkor meg mit álldogálsz itt? Kapcsold ki a zenét a gyereknél.

- Nekem tetszik.

- Kívánság műsor ez, vagy mégis mit képzeltek ?

- Nem jön.

- Mi? Hogy nem fogad szót?

- Imádja ezt a zenét.

- Ismerős Arcokat hallgat? Kárpátiát? Vagy Egészséges Fejbőrt?

- Fogalmam sincs. Nem ismerem.

- Olyan, mint valami egyházi zene.

- Szerelmem, te mindent tudsz.

- Orgona, ha jól hallom.

- Micsoda füled van. Egyre jobban beléd szerelmesedem. Elveszlek feleségül.

- Már sokszor elvettél. Mi tényleg megérdemelnénk a százezret.

- Tudod, mit? Ez a zene szóljon a következő esküvőnkön.

- Bach?

- Nem tudom, mondtam már, nem ismerem.

- Ez Bach. Vagy Liszt. Nem vagyok oda egyikért sem.

- A gyerekünk viszont szereti.

- Elég ebből. Kapcsolja le a zenét.

- Nem engedi.

- Az agyamra megy, komolyan. Milyen lemezt hallgat? Nézd már meg, ha amúgy is ott vagy!

- Nem tudom kimondani.

- Bach?

- Nem. Valami Kszavér.

- Micsoda?????

- Var...

- Ne! Ne folytasd! Megyek.

- Mit csinálsz, szerelmem?

- Ne kérdezz hülyeségeket! Látod mit csinálok. Kivágom innen a francba.

- Anya! Kérlek, ne dobd ki!

- Hangodat ne halljam! Miket hallgatsz te itt az engedélyem nélkül?

- Bachot.

- És ki játssza? Na, ki? Róla beszélek!

- Mi bajod van vele, anya? Gyönyörűen zenél.

- Engem az nem érdekel. Ott játszik, ahol akar, bár már ott sem, ezt garantálom, de ebben a házban egy ilyen, nem is tudom milyen, nem létezhet.

- De miért?

- Nincs miért. Csak.

- Anya!

- Ne anyázz! Csendet akarok végre!

- De ez művészet, te meg kukába dobtad!

- Majd én mondom meg ki művész és felléphet-e valahol. Induljunk végre, mert rengeted dolgom van.

MŰVÉSZET

 Nem indulnak, mert a másik gyerek még mindig a szobájában van.

- Előd, menj már hátra, szólj neki, hogy jöjjön azonnal!

- Megyek, szerelmem.

- Na, mi van?

- Zenét hallgat.

- Sosem szokott. Mi van vele? Beteg?

- Kutya baja.

- Szórakozik velünk? Már rég kint kellene lennünk terepen. Az újságírók és a tévések is ott várnak már. Ragasztót betetted a kocsiba?

- Persze.

- Akkor meg mit álldogálsz itt? Kapcsold ki a zenét a gyereknél.

- Nekem tetszik.

- Kívánság műsor ez, vagy mégis mit képzeltek ?

- Nem jön.

- Mi? Hogy nem fogad szót?

- Imádja ezt a zenét.

- Ismerős Arcokat hallgat? Kárpátiát? Vagy Egészséges Fejbőrt?

- Fogalmam sincs. Nem ismerem.

- Olyan, mint valami egyházi zene.

- Szerelmem, te mindent tudsz.

- Orgona, ha jól hallom.

- Micsoda füled van. Egyre jobban beléd szerelmesedem. Elveszlek feleségül.

- Már sokszor elvettél. Mi tényleg megérdemelnénk a százezret.

- Tudod, mit? Ez a zene szóljon a következő esküvőnkön.

- Bach?

- Nem tudom, mondtam már, nem ismerem.

- Ez Bach. Vagy Liszt. Nem vagyok oda egyikért sem.

- A gyerekünk viszont szereti.

- Elég ebből. Kapcsolja le a zenét.

- Nem engedi.

- Az agyamra megy, komolyan. Milyen lemezt hallgat? Nézd már meg, ha amúgy is ott vagy!

- Nem tudom kimondani.

- Bach?

- Nem. Valami Kszavér.

- Micsoda?????

- Var...

- Ne! Ne folytasd! Megyek.

- Mit csinálsz, szerelmem?

- Ne kérdezz hülyeségeket! Látod mit csinálok. Kivágom innen a francba.

- Anya! Kérlek, ne dobd ki!

- Hangodat ne halljam! Miket hallgatsz te itt az engedélyem nélkül?

- Bachot.

- És ki játssza? Na, ki? Róla beszélek!

- Mi bajod van vele, anya? Gyönyörűen zenél.

- Engem az nem érdekel. Ott játszik, ahol akar, bár már ott sem, ezt garantálom, de ebben a házban egy ilyen, nem is tudom milyen, nem létezhet.

- De miért?

- Nincs miért. Csak.

- Anya!

- Ne anyázz! Csendet akarok végre!

- De ez művészet, te meg kukába dobtad!

- Majd én mondom meg ki művész és felléphet-e valahol. Induljunk végre, mert rengeted dolgom van még.