DERŰS NAP II.

Péter László arra kért, feltétlenül írjam meg, miként ért véget a mai napom. Ha nem is kronológiai sorrendben, de megpróbálom összefoglalni a délutánomat.

Kezdem ott, hogy megint kifogtam egy ideggyenge versenyzőt, aki a Váci úton mögöttem állt a lámpánál, majd zöldnél kilőtt, a kormányt elrántva kielőzött és a roncsautója kipufogójából rám terítette a fekete füstfelhőjét. A javára írom, hogy legalább nem mutogatott, és nem fogott rám fegyvert.

Láttam Rubint Rékát egy angyalföldi tornateremben edzést tartani. Először nem ismertem meg, mert távolról, az ajtóban állva csak egy vélhetően szoláriumtól megfeketedett (na jó, szivarbarna) bőrű nőt láttam ugrálni, meg még vagy 3-400 embert, akik a mikrofonba üvöltött parancsait teljesítve szintén dobálták a testüket. Azt hiszem farra és combra edzettek. Aztán elolvastam az előtérben lévő plakátot és megértettem, miért nem találtam parkolóhelyet a környéken, hiszen ha kedd, akkor Réka. Egyébként minden elismerésem, aki képes ennyi embert minden héten mozgásra (és fizetésre) késztetni, az tud valamit.

Meglátogattam a szüleimet. Érkezésemkor be volt kapcsolva a tévéjük. Egy nő éppen zokogott benne, aztán fejbevágtak valakit, a nő még jobban sírt, utána megszakították a szappanoperát, de a műsorajánlóban beharangozták, "akinek meg kell halnia, az meg is fog halni", de hogy ezt el is higgyük, mutattak egy snittet, amint éppen kihúztak az árokból egy fóliába tekert hullát. A török saga véget ért, mert jött a híradó. Ennek vezető híre az volt, hogy a pia és a hullaszag vezette nyomra a nyomozókat. Egy fogatlan cimbora elmondta a maga verzióját a késeléssel véget érő estéről. Ezt követően halálos baleset képei egy faluban, aztán a szomszédját megerőszakoló és agyonverő huszonévest mutatták, aki a bíróság folyosóján megfenyegette a tévéseket. Ja, és volt még a pomázi sztori az állítólagos molesztálásokról. Ennyi. Könyörögtem, kapcsoljuk ki ezt a sz....t.

A végére tartogattam a lényeget. Ritmikus gimnasztika edzésre vittem a lányomat Pannit. A kocsiban kérdezgetni kezdett.
- Apa, mondd csak, te hányszor voltál autóvezetés vizsgán?
- Egyszer, mert elsőre sikerült a vizsgám.
- Ez látszik.
- Mi?
- Az, hogy rögtön levizsgáztál.
- Miből látszik?
- Abból, hogy dinamikusan vezetsz. Veled sosem kések el sehonnan. Te vagy a legjobb sofőr.
- Csak azért mert szeretek gyorsan menni?
- Nem csak azért. Jó a technikád.
- Ezt hogyan állapítottad meg?
- Figyellek. Mindig.

Tényleg derűs napom volt.

DERŰS NAP I.

Egészen kivételes, mondhatni üdítően derűs nap. Reggel lelkesen (veszettül) nyomja mögöttem a dudát egy suzukis nő, mert előre mertem engedni egy másik autóst, emiatt három másodpercnyi időhátrányt okoztam a suzukis anyának. Ilyenkor kerülnek elő a gázpisztolyok, szamurájkardok, boxerek. A Váci úton a reggeli dugóban zúzták már be az üvegemet, de ezúttal megúsztam a hangkürttel, valamint a tükörből is jól látható torz arckifejezéssel és felmutatott középső ujjal.

Nem sokkal később, valahol, bárhol, egy falanszterben a liftre várok. Melletttem a Pálfy György-féle Taxidermiából ismerős evőbajnok, 160 kilós hústorony. Fekete cucc, bakancs, némaság. Előttem lép be természetesen, majd azonnal hátat fordít nekem és beáll az ajtó elé. Hátulról nézem e derék harcost, a biztonság őrét. Az övén bilincs, gumibot, gázspray, lőfegyver. Nem ingerlem. A szúnyog zümmögését is hallhatnám, oly csendesen emelkedünk egyre feljebb.

Nem a liftben, véletlenül találkozom Z-vel, akit ezer éve nem láttam. Megkérdezem, hogy még mindig a SSS LTD (Shit, Soap, Salami konzorciumnál dolgozik-e árufeltöltőként, de ezt alig leplezetten sértésnek veszi, közli, hogy ő már főfőnök a logisztikán. Hogy oldjam e súlyos sértés okozta feszültséget, érdeklődöm, Y is ott dolgozik-e, ahol ő főfőnök. Kapom a választ, "igen, jobb híján ide helyezték, mert már nem volt mit csinálnia."

Nem bírok magammal, sosem szoktam, megjegyzem neki, Y nem azért nem csinált semmit, mert nem akart, hanem azért, mert úgy csinálták, hogy ne csinálhasson semmit. Nagy különbség. Zének ez nem tetszik, hümmög, majd nyilván megállapítja, az ilyen alakok miatt, mint amilyen én is vagyok, meg Y, szar a világ.

Nekem derűs napom van.

ARANYSZÁJ

Káprázatos látvány, csillogó felszín, bíbor-narancs drapériával bevont fesztiválpalota, vörös szőnyeg, és persze a limuzinokkal érkező, tiszta tekintetű és ártatlan lelkű sztárok. Perceken belül kiderül, ki nyeri ebben az évben a fődíjat, az Aranyszájat. Nagy meglepetésre ezúttal sem lehet számítani, hiszen évek óta magabiztosan ugyanazok a hírességek könyvelhetnek el zajos és monszunszerű pénzesővel járó sikert.

Most látom, újabb elegáns, fekete autó érkezik....de vajon kit ül benne? Igen, igen, ő jött meg, a szőke démon, az utolsó pillanatig kétségek között hagyva rajongóit...Bennfentes információk szerint idén neki van a legnagyobb esélye arra, hogy a legfontosabb kategóriában elvigye a pálmát. Most reklám, de azonnal folytatjuk.

Nyílik a boríték és máris mondom, szentséges istenem, micsoda boldogság ez....ahogy már korábban is sejteni lehetett, az akció-manipuláció kategória rendezői nyertese nem más, mint Ottó! Alkotása egyszerűen zseniális! Évtizedek óta kitartóan dolgozott ezen a gigantikus és romantikusan katasztrofális művén, de megérte a fáradozás, hiszen a zsűri is díjazta e fantasztikus teljesítményt. Ottó a semmiből építkezett, majd évek alatt történelmi eredményt könyvelhetett el, hiszen szövevényes művével még a választások végeredményét is képes volt befolyásolni! És ez nem kamu! Őszinte gratuláció Ottónak!

És most figyeljük, vajon kié lesz az akció-manipuláció kategória színészi alakításának nyertese...hihetetlen izgalom....és igen, igen, nehéz visszafojtani a cunami erejével kitörő örömérzést, de nincs több kérdes, egyértelmű, nem is nyerhetette volna más ezt a díjat, mint Mária!!!

A legnagyobb színésznők nyomdokain jár, de egészen a mai napig szinte senki sem vette észre e benne rejlő tehetséget, csak élete párja, igaz, eddig az asszony a civil szférában dolgozott, a közjót szolgálta, elhúzott függönyű, lesötétített irodákban számolt éveken át, telefonált, agitált, erre pazarolta művészi tehetségét, pedig igazi kaméleonként képes a kamerák előtt játszani, szem nem marad szárazon, ha ő beszél. Egyesek úgy fogalmaznak, szinte már pszichopatákat megszégyenítő módon ejti rabul a nézőit, pedig egészséges lelke van, hisz miként tudta volna ennyire fegyelmezetten végigcsinálni a maga mögött hagyott éveket. Szerencsére rajongótábora mindenre kész volt érte.

Mária, ha éppen nem szerepel, bár lehet, hogy valójában mindig ezt teszi, megpróbál egyszerű, törékeny, csupa jót akaró anyukának és feleségnek mutatkozni, és ez eddig száz százalékosan sikerült neki. Egyszerűség párosul tehát a lenyűgözően felkavaró színészi kvalitásokkal. Az idei Aranyszájat nem érdemtelenül tehát Mária nyerte, de ennek a győzelemnek semmi köze nincs ahhoz, hogy a kategória másik nyertese, a forgatókönyvet is jegyző, Ottó a privát életben is társa a színésznőnek. Két szuverén művész csodálatos szimbiózisa mindez! Micsoda pazar kép! Boldog emberek a színpadon, kezükben az Aranyszáj.

A szemfényvesztően tehetséges házaspárt a legfelsőbb körökből máris üdvözölték, gratuláltak nekik az Aranyszájhoz, továbbá azt üzenték, sose adják fel, művészetük életbevágóan fontos, nélkülük nincs semmi.

A MOSOLYTALANOK DISZKRÉT BÁJA

Kristóf annyit ér amennyije van. Csecsemőkora óta ezt hallja. Nem szűkölködik, földek, tavak, hajók, kikötők, devizaszámlák, vállalati részesedések, lakások, kúriák vannak a nevén. Talán egy bankot is kapott a névnapjára. Nem, azt a közepes érettségijére.

Most éppen, a gondtalanság mámorító tudatában, a főváros meghódítására készül. Fáj ugyan a foga, talán begyulladt egy gyökér, de próbál nem gondolni erre. Leginkább az foglalkoztatja, szüksége lenne egy jó társaságra, melyben, vidékről elszakadva, mégis csak otthonosan érezheti magát.

Mint eddig mindent, ezt is megkapta. A mosolytalanok körét.

Álomszerűen kezdődött minden. Kedvesen fogadták (előtte leinformálták persze) kérdezgették, ittak, kártyáztak, majd idővel már vele is információkat cseréltek ingyen megszerezhető üzletekről, önkormányzati lakásokról, állami látványberuházásokról. PR-ban nagyon erős csapat. Egyikük éppen most kapta meg a "Minden faluban lesz fogászati szakklinika" kampányt, kezdésként 17 milliárdért.

Ez a hír reménnyel töltötte el Kristófot, hiszen gondja van a bal alsó hatossal. A hideg tejjel való szájöblítés (jegelés) percekre enyhíti ugyan a fájdalmát, de ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Orvos kell. Ilyen körökben ez nem gond. Azonnal megkapta a nevet, természetesen a legmenőbbét, a falusi fogászati kampány joviális, jóságos, vallásos tanyasi gazda benyomását keltő reklámarcát, aki egyúttal a PR-kampány cégtulajdonosának a nagybátyja.

Kristóf boldog volt, büszke is természetesen, és másnap már be is jelentkezett a legendás professzorhoz, az állítólag londoni, párizsi, genfi rendelőt is működtető fogorvoshoz, a gyökérkezelések specialistájához dr. Prézlemeneczky Tassy Elemérhez, az oxfordi St. James University tanszékvezetőjéhez. Egy konzultáció, ha nincs komplikáció, alapból 300 ezer forint, de ennyit még a hülyének is megér, ha személyesen fogadja a londoni, párizsi, svájci csodadoktor.

A fiatal mágnás kitátotta a száját, dr. Prézlemeneczky belenézett, de nem csinált semmit, még csak meg sem kocogtatta a fogakat, majd jövő keddre újabb konzultációt javasolt. Hat hétig tartott a szokatlan egyeztetési sorozat, már közel két milliós volt a számla, de a baráti kör tagjai megnyugtatták Kristófot, jó kezekben van. Mindezt összeszorított szájjal mondták, de ez nem ébresztett gyanút Kristófban, sőt, inkább vonzóan előkelőnek, arisztokratikusnak tűnt a számára.

Nyár közepén már csak a négyes és ötös kisőrlője, valamint a fenti hármas metszőfoga maradt a helyén a 27 éves örökösnek. Prézlemeneczky ugyanis imádott húzni, és új, dadaista stílusú műfogsorokat tervezni. Ez utóbbival, kár lenne tagadni, mindig késésben volt, többnyire a radikális megoldást követően négy-öt évvel készült csak el az új fogsor, de olyankor is még sok utómunka, konzultáció, csiszolgatás, próbaharapás várt a páciensekre. A kör tagjait ez nem bizonytalanította el, hiszen istenítették a 79 éves doktort. Vakon (és fogatlanul) hittek megkérdőjelezhetetlen tudásában, továbbá nem akartak összekülönbözni a PR-kampányt intéző cég tulajdonosával, aki nem akárkinek a testvére.

Kristóf is türelmesen, mondhatni megadóan várt, majd a szokásos szerda esti kártyaparti végén megtudta, dr. Prézlemeneczky Guatemalába költözött, hiszen Magyarország, és a már említett PR-cég ott kezd fogászati kampányba, valamint a közép-amerikai országnak nyújtott baráti gesztusként, magyar forrásból, az őserdőben építünk korszerű fogászati centrumokat. A lenyűgözően tehetséges doktor arcára és tudására immár ott lesz a legnagyobb szükség.

Kristóf ezt is elfogadta, mert hát ugye, a haza mindenek előtt.

ui: Kristóf hetente egyszer katonai különgéppel Guetamalába repül csiszolásra és konzultációra.