KINDERFABRIK

- Mi van ma ezekkel?
- Semmi. Óbégatnak és kész.
- Ez akkor sem normális. Az egész ház tőlük zeng. Ezt nem lehet elviselni. Széthasad a fejem. Úgy üvöltöznek, mintha speedet kevertek volna a kajájukba.
- Álljál már le! Hogy kaptak volna speedet?
- Mit tudom én. Kaptak és kész.
- Szerintem te szívsz valamit Annus. Ennyi hülyeség egyébként nem jönne ki belőled, Szedsz valamit?
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Nem, de elgondolkodtam ezen.
- Emese, ne akard, hogy emeljem a hangom.
- Jól van, ne civódjunk már. Ki vagyunk merülve mindketten.
- Mindenki ki van merülve. Négyen vagyunk öt emeletre.
- Ennek sosincs vége.
- Nem is lesz. Tudod, hogy ma hányan jöttek be?
- Én már nem számolom.
- Nekem muszáj számolni. Olyanok, mint a nyulak. Ezen a héten 976-an érkeztek. És még csak szerda van.
- Alig van már itt hely. Négy szabad ágyunk maradt, azok is a hetediken vannak a lépcsőházban.
- Fullon vagyunk. Szerintem a répagyári csarnokot is meg kell majd nyitni, mert nem tudjuk hova tenni őket.
- Érdekel ez valakit? Senkit.
- Ezt akarták. Futószalagot. Nagyipari termelést. A plakátokon is ez volt.
- Mi lesz ezekkel?
- A kölykökkel?
- Meg az anyjukkal.
- Nem mindegy?
- Igazad van, minden mindegy. Jut eszembe, ne nézzünk be a 208-ba?
- Minek?
- Ha jól hallom ott is éppen szülnek. És nincs orvos.
- Majd az apuka besegít. Vagy aki akar. Megoldják.
- Az a jó, hogy már mindenki önjáró, nem vár segítségre.
- Nem bizony. Összefekszenek, már nem nézik ki kivel, csak szülik a világra a kölyköket.
- Nincs ezzel baj, csak magyarok legyenek.
- Szívemből szóltál! Erre gondolj, amikor a hangzavar miatt hasogat a fejed. Menjünk is gyorsan, etetőidő van. Cumikat elmostad?

MINDEN TISZTA

- A tanulmányi osztályon gondolom valamennyien bejelentkeztek, megkapták az indexüket, így nekem már csak annyi a feladatom, hogy elindítsam önöket ebben a patinás oktatási intézményben. Zakkariás József vagyok, a képzési centrum tulajdonosa és rektora. Tudom, nem volt könnyű bejutniuk ide, errefelé nincs tömegközlekedés, na jó ez csak vicc volt, szóval itt lenni rangot jelent, ne feledjék, nálunk mindig is a legjobbak tanultak a legkiválóbb tanároktól, oktatási területük nagy egyéniségeitől. Nyilván az órarendet és a tankönyveket is megkapták a kollégáktól, de azért nézzük át a névsort.

Balláné Katzirc Szimonetta ,vegyi és tisztítóanyagok beszerzése, tárolása, használata, 2-es előadóterem.

Durzsó Pál Péter ismeretlen szennyeződések felismerése, lokalizálása 4-es terem.

Komásiné, Juhász Zsanett súrolástechnikai alapismeretek 5-ös előadóterem.

Angellán Dömötör pneumatika és gépi szívóberendezések 7-es terem.

Konczos Irma üvegtechnika, átláthatósági műveletek 8-as nagy előadó.

Örcsei Géza atka és ágyipoloska mentesítés földszint 9-es terem.

És végül magamat sem hagynám ki, iskolalapítóként és tulajdonosként is nagy örömmel oktatok, igaz ez sokba kerül az Uniónak, ez is csak vicc volt, nyugodtan nevessenek, itt mindenki vidám és optimista, szóval én oktatom önöknek a vízöblítéses mosogató technológiát és feng shui készletelhelyezés tantárgyat. Jó hír, hogy már az az első óra után gyakorlat következik, a közeli trafikokban fognak takarítani, ablakot pucolni, és ha már ma délelőtt jó teljesítményt nyújtanak, akkor a diploma megszerzése után az lehet életpályamodelljük meghatározó, első és egyben utolsó állomása.

TANTRA

- Jó szerető vagyok.
- Örülök, hogy ezt mondja, de ez miben nyilvánul meg?
- Nálam nincsenek tabuk. Élvezem az együttlétet.
- És a partnerei is?
- Természetesen. Mind a négy.
- Négy szexpartnere van?
- Igen, vagyis öt, mert a feleségemmel is gyakoroljuk a tantrát.
- Mind a hét fokozaton átmentek már?
- Át. A legjobb minősítést két évvel ezelőtt szereztem meg, a Happy Body tantratáborban.
- Akkor miért van itt? Mit szeretne még megtanulni a tantratanfolyamon?
- Hogy is mondjam...ez most valami új.
- Itt nyugodtan beszélhet. Mondja ki amit gondol.
- Tudja, magas pozícióba kerültem...
- Több lesz a kihívás, a csábítás? Még több nő lesz az életében? Erre szeretne felkészülni?
- Nem tartom kizártnak, sőt, biztosan többet kell bírnom, de most nem erről van szó elsősorban.
- Hanem?
- Szenvedélyesen kell szeretnem a hazámat.
- Mi ebben a probléma?
- Ez az új feladatom. Még sosem csináltam ilyet.
- Eddig nem érzett semmit?
- Nem nagyon.
- Hogy érzi, képes lesz ilyen szenvedélyre?
- Bizonytalan vagyok.
- Ezek szerint nagy a lemaradása. Fürödjön meg, várom a szőnyegen. Lesz mit tanulnia.

NEM VELED

CK-UB-67778323-t tiszteletreméltó tudásvágy hajtotta előre. Szívta magába a temérdek információt, amit aztán bölcsen szétválogatott, sokat azonnan kidobott, vagyis örökre törölt a memóriájából, de amiről úgy gondolta segít majd neki eligazodni az előtte tornyosuló ijesztő buckák és hegyek között, azt megjegyezte. Egyébiránt CK-UB-67778323 létező személy, csakhogy a neve teljessséggel érdektelen, a munkahelyén is így tartják nyilván, CK-UB67778323. Az utolsó megbeszélésre e számsor telefonon történő beolvasásával hívták. Azonnal.
- Kedves CK-UB-67778323, kérem foglaljon helyet!

Egy barátságos László, vagy Gábor megszólítás nyilván oldottabbá tehette volna a munkamegbeszélést, ugyanakkor a számkód szerinti megnevezésnél kisebb a tévedés lehetősége, hiszen Laciból sok millió létezik, CK-UB-67778323-ból viszont csak egyetlen egy van, bár egy felcserélt hetes és nyolcas szám okozhat kellemetlen pillanatokat.

- Szóval, CK-UB-67778323 kolléga azért hívtuk be, mert bizonyára értesült már róla, mi egy korszerű, 21. századi intézményt építünk, és ezt nem Önnel/Veled képzeljük el. Ide kérnénk egy szignót.

CK-UB-67778323 nem vitatkozott, sietve aláírt, majd mikor már nem kellett a papír fölé hajolnia, felegyenesedve a HR munkatárs+munkahelyi vezető (ejtőernyős)+tanú (testőr) trió felé fordulva ennyit kérdezett:

- Önök akarnak 21. századi intézményt építeni? Ez komoly? Kinek hazudnak éppen?

CK-UB-67778323 hamar talált magának új munkahelyet, ahol XCV-992323-TPR-ként került be a nyilvántartási rendszerbe, ám meglepő módon a vállalati ünnepségeken ritkán ugyan de előfordult, hogy Laciként szólították meg a főnökei. Nem foglalkozott ezzel, mint ahogy azzal sem, miként érzi magát az új munkakörben. A nem érezni, nem gondolkodni stratégia sokat segített neki, ennek megtanulása érdekében, évekig kitartóan dolgozott a pszichológusával.

Egykori munkáltatója a távozása után felszámolta a vállalati könyvtárat, szétszedte és ismeretlen helyekre szállította az adattárat, a számítógépes rendszert egy haveri cégre bízta (minőség nem számít) a legjobb szakembereket kirúgták, vagy önkéntes távozásra késztették, a belsős munkafolyamatokat sokszoros áron kiszervezték (haverok haverjainak, unokatesóknak, barátnőknek) a maradók terhelését a végsőkig fokozták. A korábban ismert szavakat használaton kívül helyezték (kérlek, köszönöm, mi a véleménye?), helyüket átvették a "csak, nem kérdeztem a véleményét, ha nem tetszik akkor el lehet innen menni" kifejezések.

XCV-992323-TPR-A 21-et ez már nem érdekli, sőt nem is szívesen emlékezik vissza egykori munkahelyére, amely valójában ma már nem létezik. Helyén modern, 21. századi intézmény jött létre, ahol szart, szappant, szalámit is képesek előállítani. Gyakorlatilag bármit. Csak akarni kell.

3 MILLIÓ A ZSEBBE

- Nyitva.
- Nem nyílik.
- Nyomja erősen!
- Nyomom.
- Istenem, egy ajtót nem tudnak kinyitni. Megyek már. Ne rángassa.
- Azt hittem zárva van.
- Uram, látja, itt a tábla, nyitva vagyok.
- Rossz ez az ajtó.
- Nem rossz, csak ki kell tapasztalni. Mit szeretne az úr? Öltönyt? Pantallót, kabátot, netán csak méretre igazítsak?
- Mutatom.
- Ez egy női nadrágszoknya. Nem olvasta a feliratot? Férfiszabó vagyok, női ruhákkal nem foglalkozom.
- Kérem segítsen! Ön az egyetlen élő szabó a városban.
- Sokba fog ez kerülni magának.
- Pénz nem számít.
- Mit csináljak ezzel?
- Varrjon rá zsebet.
- Erre? Hogy fog ez kinézni zsebbel? Én nem tennék rá semmit.
- Nagyon fontos a zseb.
- Mire kell ez magának?
- Nem nekem kell, a feleségemnek.
- Ő kérte a zsebet?
- Nem kérte, de hasznos lenne.
- Ez egy eredeti Yves Saint Laurent, méregdrága párizsi modell. Vétek ehhez hozzányúlni.
- Kell a zseb.
- Uram, aludjon rá egyet. A zseb tönkretenné ezt a szép ruhát.
- Engem a feleségem tesz tönkre.
- Mit vétett ez a szegény asszony?
- Állandóan a kezében hozza a pénzt, vagy reklámszatyorban, tárcát pedig nem használ.
- Hova teszi a pénzt?
- Nekem adja, hogy rakjam el. Iszonyatosan idegesítő.
- Uram, ha rám hallgat, ne vitatkozzon, tegye el a pénzt.
- De hova tegyem? Árulja már el! Így is állandóan tele van a zsebem pénzzel, feszül rajtam a nadrág, kidagad a szövet a pénzkötegek miatt.
- Szerencsés ember maga.
- Már hogy lennék szerencsés, ha állandóan ezzel gyötör, hogy rakjam el az ő pénzét is. Amúgy is aprópénz amit ad.
- Fémpénz? Mert az valóban lehúzza a szövetet.
- Papír. Minden hónapban eljátszuk ezt. Átad hárommilliót, én meg csináljak neki helyet. Azt hiszi ettől leszünk egyenlőek? Sosem leszünk.
- Uram, ne dühöngjön. Megcsinálom amit kér. Mekkora legyen az a zseb?
- Nagy legyen.
- És mindkét oldalra varrjak?
- Hátulra is tud tenni?
- Oda is. Amit kér az úr.
- Mikor jöhetek érte?
- Holnap három után. Az ajtót pedig ne rángassa.

ÖRDÖG DR.

- Ez nagyon gáz.

- Miért lenne az?

- Mert hiába hívták, nem jött.

- Nem ért rá. Vagy egyszerűen csak nem volt kedve jönni.

- És az nem lehet, hogy rossz címre küldték ki a meghívót?

- Nem, ez lehetetlen. Jól ismerem a  miniszter titkárnőjét, mindent ezerszer ellenőriz.

- De annyira várták már.

- Tudom. Mégis el kell fogadnunk, hogy más jön helyette.

- És ez a fazon mennyire megbízható?

- Van annyira profi, mint ő.

- Mennyi időre jön?

- Elvégzi a munkát és már megy tovább. Rengeteg melója lett hirtelen.

- És hogyan lesz? Házon belül megy magától mindenhova , vagy kísérnünk kell?

- Ezt magam sem tudom még. Lehet, hogy mindenhova be kell majd kísérni.

- Az intenzívre is?

- Remélem, hogy oda nem. Szerintem ott kezd, és utána megy az osztályokra.

- És mit mondtak a kollégák?

- Milyen kollégák?

- Hát a többi kórházban mit mondtak?  Ott mi volt? Oda is ő ment?

- Ja. Gyorsan csinálta. Nem szívbajos. Ránéz valakire és ott helyben dönt.

- Iszonyat.

- Miért lenne az? Kurva sokat spóroltak már eddig is. Nincs lacafaca, napokig, hetekig való ápolgatás. Csepelen csak a múlt héten 46 műtétet lehetett törölni. Teljes osztályok ürültek ki, rengeteg szabad ágy van végre.

- Elképesztő.

- Eleinte féltek tőle máshol is, de mindent pillanatok alatt felmér, átlát, elintéz, sőt, már a kezdeti stádiumban megérzi a betegséget. Nála aztán nincs protekció.

- Hálapénz?

- Na azt felejtsd el. Nehogy megpróbálja valaki! Az ismerősödnek is szólj, nehogy a zsebébe csúsztasson egy borítékot. Ott lenne vége az életének, az biztos. Őt a központból fizetik, de jobb ha nem tudjuk mennyit szakít havonta.

- Ezt megértem, ezért a melóért biztosan nem két fillért kell pengetni.

- Nagyon jók lettek a statisztikák.

- Az sokat számít manapság.

- Az biztos.

- Mikor jön?

- Már itt kellene lennie. De nyugi, mindenre lesz ideje.

- Láttad már munka közben?

- Egyszer. Ránéz a betegre, egy-két  másodperc az egész, majd a beteg vagy eldől az ágyon, vagy felkel és jár.

- Ez pontosan mit jelent?

- Hogy mit? Élet vagy halál. Ilyen egyszerű. És az a csodálatos, hogy a beteg fel sem fogja, ki is a látogatója. És nem érez semmit, nincs fájdalom, csak a gyors elmúlás.

- Nem is sejti mi fog történni?

- Nem. Hetek óta sokan azt hiszik, mert ugye ők is olvassák  a lapokat, hogy immár a  jóisten dönt nem az orvos, ezért  nagyon jól viselkednek, gyónnak az osztályokon, várják a jóistent, aki persze majd megmenti őket.

- De nem menti.

- Nem, persze, hogy nem, vagy csak néhányukat, de látod a dolog mégis működik.

- Ördögi terv.

- Zseniális.

- Ha megérkezik, hogy kell szólítani?

- Kollégának, vagy egyszerűen csak Ördög doktornak. Majd a helyzet eldönti. Azért egy picit illik meghajolni előtte, azt állítólag szereti.

- Az már ott ő?

- Igen.

- Nyugi, nem lesz semmi gond. Velünk egyelőre nem foglalkozik.

- És ha mégis?

- Fogalmam sincs Gerdai doktor. A jóisten kezében vagyok mind.

LEHET MÁS A JÓGA

A Lehet Más a Jóga hívei továbbra is azt hirdetik, lehet másként jógázni. A lényeg, hogy a jógaszőnyeget mindenkitől ugyanakkora távolságra helyezzék el, továbbá semmilyen más jógaiskolával nem kötnek alkut, csakis a maguk alkotta jógagyakorlatokat ismétlik. Legutóbb éppen a szabad levegőn terítették le szőnyegeiket, ahol a lelkes LMJ-s aktivisták, szám szerint öten, gerincerősítő elemeket tanultak. Az óriási érdeklődésre való tekintettel a jövőben is így fognak jógázni és büszkék lesznek arra, ha máskor is legalább ennyien választják a Lehet Más a Jóga mirtuszülését.

Ugyanebben az időben, igaz másik helyszínen egy igazi vörösmunkás arról beszél, "ők egyet biztosan megígértek, lesz felvonulás a munka ünnepén". Ehhez tartják is magukat, vonulnak hát büszkén, mert nincs annál szebb amikor egy (volt) munkás megígéri egy másik (volt) munkásnak, hogy felvonulnak és ezt meg is valósítja. Dicsőséges múlt, jelen, jövő.

Pár kerülettel arrébb a Magyar Ellenállás képviselői találkoznak a szabadcsapatok tagjaival, többségében nyugdíjasokkal, akik most tudják meg, mekkora feladat vár rájuk. Ők lesznek az ellenállás hadoszlopai, a dicsőséges sereg, amely megroppantja, felmorzsolja legyőzi a sáskasereget, visszaszerzi az magánvagyonná vált közjavakat. A front széles, rendkívül veszélyes, szükség van hát furfangra, bátorságra, kitartásra, összehangolt haditervre ha győzni akarnak. A Magyar Ellenállás legjobb stratégái fogják irányítani e küzdelmet, így a győzelembe vetett hit erős, semmi sem kezdheti ki. A frontharcosok eme jeles napon ingyenlufit kapnak, de sajnos a virsli, mustás, fehérkenyér már önerős, a frontharcosoknak kell kifizetni ha éhesek, netán nosztalgiára vágynak.

Május elseje van, a jókedv, jóga, felvonulás és ellenállás ünnepe.