ÓBUDAI ANTAL

Az egész világot izgalomba hozta a tudományos szenzáció, mondjuk ki, csoda, az évezredeken átívelő túlélés hihetetlen története. Tegnap robbantotta fel a világhálót a fantasztikus hír, élve ástak ki egy halottnak hitt római kori gladiátort az óbudai amfiteátrumnál. A harcos, azt követően, hogy kiemelték a sírgödörből, először egy cigit kért, majd az ott megjelent újságíróknak elmondta, jól érzi magát és bármikor kész visszatérni a küzdőtérre.

Az emberiség történetének legidősebb élő képviselője, becslések szerint, minimum kétezer éves, bár erre rácáfol fiatalos megjelenése, izmos teste, ruganyos mozgása. A régészeket is meglepte, hogy a sír megnyitása után, segítség nélkül ült fel, majd egyedül lépett ki a szabad levegőre.

Hogyan lehetséges mindez? Netán átverés áldozatai lennénk?

Szó sincs erről. Az évezredekig a föld alatt pihenő egykori rabszolga-gladiátor maga fedte fel, miként volt képes életben maradni. Amíg a mentőautóban a vérnyomását mérték, az orvosoknak elmesélte, hogy az utolsó gladiátorjátékon, amely egyébként jól sikerült, a nép imádta a műsort, szóval ott és akkor szúrt sebet kapott, majd elájult. Azt hitték meghalt, de a shownak ugye folytatódni kellett, ezért gyorsan kivonszolták a porondról, majd az amfiteátrum mellett bedobták egy gödörbe. Óriási szerencséje volt, ugyanis a játékon leölt, döglött oroszlánok és tigrisek tetemeit is oda hantolták. Nos, ezekből evett, de gondosan beosztva, átlagosan száz évente vágott magának apró húsdarabokat az elhullott állatokból. Az ivóvizet pedig a római birodalomba hurcolt vízvezeték építő rabszolgák hanyagságának köszönheti, akik nem nagyon törődtek az illesztésekkel, a vezeték eresztett, így a víz egy része a sírgödörbe folyt.

A túlélését persze az elképesztő optimizmusának is köszönheti, ugyanis mindvégig hitt abban, hogy egyszer majd megtalálják és akkor új életet kezdhet.

Az orvosi ellenőrzést követően, a rögtönzött sajtótájékoztatóra a korábban viselt jellegzetes thrák szerelésében érkezett, majd a tévéstáboknak élvezetes beszámolót tartott gladiátor pályája legizgalmasabb eseményeiről.

A történelmi pillanatoknak tanúja lehetett a Veriklassz és a Kőrösi Csomós Ákos Magyarságkutató Intézet két képviselője is, akiknek azonnal feltűnt, másoknak nem, hogy a gladiátor nem latinul, nem görögül, hanem magyarul beszélt, mégpedig akcentus nélkül.

Tíz perccel később kiderült, köszönhetően a Veriklassz a és a Kőrösi Intézet éberségének, hogy a kihantolt gladiátor nem thrák származású, hanem magyar. Mivel a nevére nem emlékezett, ezért a helyszínen, Óbudai Antal néven állítottak ki a számára személyi igazolványt. A jóképű fiatalember nem sokáig maradt munka nélkül, azonnal felvették a honvédség 22-es számú gyalogezredébe.

Óbudai szerint lehetnek még túlélő magyarok az amfiteátrum alatt, ezért ha sikerülne őket megtalálni, akár a gladiátorjátékok felemelő, léleknemesítő hagyományát is újra lehetne éleszteni. A nép ugyanis nem változott, csupán cirkuszt és kenyeret követel.

Megkapja.

KÉSÉSBEN

Utálok késni.Nem is szoktam. Két napja azonban úgy tűnt, elkerülhetetlen lesz. Húsz perc alatt kellett kocsival eljutnunk a lányom edzésére. A város bedugult, minden állt. Mi is. Kezdtem ideges lenni. A lányom nem.

- Apa, ki vagy te?
- Hogy érted?
- Ki vagy te?
- Már magam sem tudom...
- Te vagy a legjobb sofőr.
- Ez nem segít rajtunk. Nem haladunk.

Végül mégis megérkeztünk. Időben. Három perccel az edzés kezdete előtt. Panni mosolyogva kiszállt, majd mielőtt belibbent volna a terembe, megint kérdezett.

- Most már elhiszed, hogy jó vagy?

SZERELMEM KORRUPCIÓ

A korrupciót az európai polgárok 69 százaléka elfogadhatatlannak tartja, viszont ez az arány Magyarországon csak 38 százalék, a legalacsonyabb az EU-ban - derül ki az Európai Bizottság 2019 decemberében végzett tematikus Eurobarométer felméréséből, amelyet az Eurológus idézett.

Szerencsére a kép ennél jóval árnyaltabb és szívderítőbb. A magyarok 62 százaléka ugyanis nemcsak hogy elfogadja a korrupciót, hanem kifejezetten igényli, sőt, sokan azt vallják, szenvedélyesen szeretik a társas emberi érintkezésnek ezt a romantikusan pragmatikus, izgalmas és rendkívül hasznos formáját.

Korrupció nélkül szart sem ér az egész! - fogalmaz tömören P. Zoltán, a ballonos ivóvizet forgalmazó garázscég ügyvezetője. A negyvenes évei elején járó vállalkozó éveken keresztül reménytelenül házalt az öt és tíz literes műanyag tartályaival, benne a sima csapvízzel, de senkit sem érdekelt. Aztán egy volt osztálytársa (sós pálcikákat adagoló automaták tulajdonosa) megsúgta neki, akkor tudja eladni a csapvizét, ha megajándékozza valami aprósággal (havi negyven százalék jutalék+ belépőként nagyméretű boríték, benne hétszámjegyű összeg) az irodai beszerzésekért felelős vezetőt. Zoltán, ezt követően gondosan kibélelte a borítékot és havonta, katonás precizitással utalja a negyven százalékot. Azóta mindenki elégedett, de ami a legfontosabb, a dolgozók boldogan adagolnak a folyosói oázis szűrt és hűtött vizéből. Összegzés: ha nincs korrupció, akkor talán többen is szomjan vesztek volna a sivár irodaépületekben.

A korrupciót élteti az idősődő házaspár is. Imola és Ernő, a halálra készülődvén beleszerettek egy árnyas sírhelybe, közel a temető bejáratához. Nem kell majd sokat gyalogolni a gyerekeknek ha látogatóba jönnek, gondolták a magányos szülők, szóval nagyon kellett nekik az éppen megüresedő gödör. Egy ilyen pöpec, menő helyen lévő "telek" azonban nem könnyen szerezhető meg. Sőt, szinte sehogy! Hacsak, nincs valaki, aki segíteni tud ebben. Szerencsére mindig van megfelelő ember, csak meg kell találni. Imola pedig némi telefonálgatás után összeköttetésbe került a titokzatos "kapoccsal", az ő síron túli jótevőjükkel. Háromszáz, mondta száraz és érdes hangon, a nevét nem közlő segítő, de ennyi elég is volt. Imola értett a szóból és időben eljutattta a megadott összeggel teli borítékot a megfelelő helyre. Utána kifizették még a milliós nagyságrendű megváltást is, mely két fő elhelyezését garantálja, de a második elhantolás feláras. Meg is kapták a sírhelyet, és most már csak arra várnak, mikor költözhetnek be a divatos, igen felkapott parcellába. A nyugalomnál nincs fontosabb, mondhatni, ez minden korrupciós pénzt megér.

Gyula is szereti ezt az izgalmas játékot, hiszen ha ez nem lenne, talán sosem jutna be a nagynevű orvoshoz. A veséjével bajlódó, több műtéten átesett, már-már orvosi csodának tekintett betegnek csupán egyetlen gondja adódik rendszeresen. Fogalma sincs, hogy éppen mennyi pénzt illik beletenni a borítékba, vagy csak észrevétlenül becsúsztatni a prof. zsebébe. Infláció, szokások, értik...Szerencsére, az állami rendelőben reggel óta várakozó páciensek naprakész információval segítik az este nyolcra berendelt Gyulát.

Végül ismerjék meg Zalánt, a korrupciót elfogadó, név és arc nélküli magyarok hatvankét százalékának egyik tagját. Bár korrektebb úgy fogalmazni, az ifjú politikus immár maga tartja életben az emberi civilizációnak, a túlélésnek ezt a csodálatos, kézzelfogható formáját. Zalán nem szemérmes, nem titkolózik, róla mindenki tudja, bármit elintéz, megszerez, átad, feltéve, ha időben megkapja a maga részét. Mr. Harminc százalék fényűzően él a donorvölgyi kastélyában szépséges feleségével, a nemzetközi playboy-nyuszi ügynökség tulajdonosával. Szerelmük egy sikeres (korrupciós) tranzakció után szökkent szárba. Zalán, állami földeket szerzett meg a nő előző férjének, aki ezt követően lemondott a feleségről, valamint az ügynökség tulajdonjogáról, így került a cég és az asszony Zalán birtokába.

Az élet tehát szép, de korrupcióval még gyönyörűbb!! Nincsenek kiélhetetlen vágyak, megvalósíthatatlan álmok! A magyarok hatvankét százaléka pedig szeret és mer nagyot álmodni.

Álomországban csak az ébredés nehéz.