Arcát adta legkedvesebb klubjának János, vagy ahogy a B-közép sportemberi közössége becézi, Pengés Jani. A stadionhoz legközelebb eső kutyasétáltatónál várt rám a legendás sportember, aki a beszélgetés közben is keményen trenírozta argentin masztiffját.
A csapatomért mindenre kész vagyok - mondta rekedtes hangján a harcedzett drukker. Emlékeztetett arra, mikor tizennyolc évvel ezelőtt a belgrádi ősellenség katlanjában, a saját életét kockáztatva rontott be az ottani B-közép területére, csontokat tört, szúrt is, és hősiesen addig küzdött, mígnem az ellenség egyik katonája petárdát döfött a szájába. A detonációt túlélte, de a fél arcát sertésbőrrel, az állkapcsát pedig műanyaggal kellett pótolni.
Megnyugtatott, ez az apró szépséghiba egyáltalán nem zavarja, mint ahogy a klubvezetést sem, amely megtisztelő kéréssel fordult hozzá, valamint az irányítása alatt működő félkatonai jellegű, szurkolói alakulat tagjaihoz. A sereg harcosait egyenként lefotózták, majd portréikat nagyméretű kartonra ragasztották. Az első zártkapus meccsen ők, vagyis a papírmasé alakjaik fogják benépesíteni a szerény, a közzétett adatok szerint mindössze 14.735 milliárd forintból felépült stadion lelátóit. Ez pszichológiai szempontból ösztönzőbb lehet a játékosok számára, talán fontosabb is, mint a havi több milliós fizetés, plusz a szponzori jutalékok, valamint a rendelkezésükre bocsájtott márkás autók.
Pengés Jani annyit még elárult, a mérkőzés közben sem hagyják majd magára kedvenc focicsapatukat. Az utcákon fognak drukkolni. Úgy fogalmazott, "elszántan, nem múló kegyetlen harci kedvvel és pusztító erővel". Ha kell, zöld vér fog hullani - tette hozzá Pengés Jani, majd mélyen, szinte már fenyegetően a szemembe nézve, keményen megszorította a kezemet.
Nagy csaták jőnek.
