Tudtam, hogy ez lesz. Szóltam a főnökeimnek. Már az első jeleknél e-maileket írtam. Fotóztam, dokumentáltam, csatoltam. Nem vethet senki semmit a szememre. Jeleztem felsőbb helyekre is, kértem lehetőséget személyes meghallgatásra, de válaszra sem méltattak. Most pedig kétségbe vannak esve. Ezt már nem lehet visszacsinálni. Magamról nem szeretnék sokat mondani, talán csak annyit, hogy a történelem apró, láthatatlan porszeme vagyok. Tanú és harangkongató. Egy jelentéktelen múzeumi dolgozó. A volt Nemzetiből.
Nálam vannak a hangfelvételek és azok leiratai. Az első perctől kezdve átmásoltam mindent. Mintha megéreztem volna, mi fog történni. Nem vagyok zseni, de az egyetemi évek nem múltak el nyomtalanul. Róla is sokat olvastam. Ostobának tűnt mindig, de sosem volt kérdés számomra, veszélyes alak. Bármi kitelik tőle. Néha arra gondolok, egy félresikerült szellemidézés, asztaltáncoltatás, fekete mágia keltette életre. De nem. Ők adták vissza az erejét. Vagyis ő.
Félek, hogy hosszú leszek, többet írok a két metrómegálló között elolvasható, elviselhető, megszokott facebook terjedelemnél, de most sajnos mégis lesz idő átfutni a dokumentumok egy részét. Csak hogy érthetőbb legyen, mi történt, miért állt le az élet az országban, miért nem jár a metró, villamos, troli, busz, hogyan fogyhatott el a benzin, a kötszer, a gyógyszer. És immár senki sincs biztonságban.
Négy napja nem ettem. Internet nincs, egy pincében, gyertyafénynél írom e sorokat. Lehet, hogy nem is élem meg a tavaszt, de történészként bízom az utókorban. Biztosan megtalálják majd a papírokat. A múzeumban töltött utolsó napjuk leírásánál tartok.
- Pulában, a barátaink tudnak erről?
- Igen és feszülten várják az újabb információkat. Minden segítséget megkapunk tőlük.
- Megnyugtató, de nekünk az itteni erőkre kell támaszkodnunk. Felkészültek?
- Mozgósították az összes egységüket, várják a parancsot.
- Fiatalok. Erősek. Elkötelezettek. Betyárok.
- És mind tetovált. Ahogy Ön is.
- Féfiak tetőtöl talpig. Nem úgy, mint ezek a hazaárulók. Hamarosan eltakarítjuk őket.
- Így lesz. De még várnunk kell pár órát.
- Mikor indulunk?
- Amikor kiürült az épület. Addig nem mozdulhatunk. Csendben kell maradnunk. Hatkor zár a pénztár, utána már nem engednek be újabb látogatókat. Lentről szóltak, még két turnus jön. Egyházi gimnaziumi osztály. És a ludovikások. Ők szupersztárként tekintenek Önre. Rajonganak értünk, a korszakunkért.
- Hát, ezért jövünk vissza. Nincs ennél nemesebb szent cél. Őket nem lehet mellénk állítani?
- Nem szükséges. Egyértelmű, ezt maguktól megteszik majd. Sokkal fontosabb, hogy Ferenc és a barátai jelezték, ezúttal velünk tartanak.
- Kun is?
- Igen, de azt üzente, az első hónapokban maradna a Maros utcában, csak hogy minden tőle telhetőt megtehessen majd az ügyünkért. Az egysége éppen az Orgiát tanulmányozza. Sokat felejtettek, és lássuk be, nem lettek fiatalabbak. Pedig most aztán igazán szükség lesz a tudásukra.
- A börtönöket nyissák meg, a bent lévőket engedjék el, és csináljanak helyet ezeknek.
- Értettem. Így lesz.
- A ló mikor érkezik a múzeum elé?
- Kolosváry-Borcsa protokollfőnök és propaganda ügyekért felelős....
- Kinevezem. Miniszter.
- Igen, Miklós, vagyis a miniszter úr a ló helyett egy hófehér Teslát javasol. Azzal hatásosabb lenne a visszatérés.
- Mi az a Tesla?
- Gépjármű. Elektromos.
- A lóban jobban megbízom, de magukra bízom. Csak legyen már hét óra!
- Kormányzó uram, tisztelettel türelemre kérem! Higgye el, Ön már visszatért.
- Igen és feszülten várják az újabb információkat. Minden segítséget megkapunk tőlük.
- Megnyugtató, de nekünk az itteni erőkre kell támaszkodnunk. Felkészültek?
- Mozgósították az összes egységüket, várják a parancsot.
- Fiatalok. Erősek. Elkötelezettek. Betyárok.
- És mind tetovált. Ahogy Ön is.
- Féfiak tetőtöl talpig. Nem úgy, mint ezek a hazaárulók. Hamarosan eltakarítjuk őket.
- Így lesz. De még várnunk kell pár órát.
- Mikor indulunk?
- Amikor kiürült az épület. Addig nem mozdulhatunk. Csendben kell maradnunk. Hatkor zár a pénztár, utána már nem engednek be újabb látogatókat. Lentről szóltak, még két turnus jön. Egyházi gimnaziumi osztály. És a ludovikások. Ők szupersztárként tekintenek Önre. Rajonganak értünk, a korszakunkért.
- Hát, ezért jövünk vissza. Nincs ennél nemesebb szent cél. Őket nem lehet mellénk állítani?
- Nem szükséges. Egyértelmű, ezt maguktól megteszik majd. Sokkal fontosabb, hogy Ferenc és a barátai jelezték, ezúttal velünk tartanak.
- Kun is?
- Igen, de azt üzente, az első hónapokban maradna a Maros utcában, csak hogy minden tőle telhetőt megtehessen majd az ügyünkért. Az egysége éppen az Orgiát tanulmányozza. Sokat felejtettek, és lássuk be, nem lettek fiatalabbak. Pedig most aztán igazán szükség lesz a tudásukra.
- A börtönöket nyissák meg, a bent lévőket engedjék el, és csináljanak helyet ezeknek.
- Értettem. Így lesz.
- A ló mikor érkezik a múzeum elé?
- Kolosváry-Borcsa protokollfőnök és propaganda ügyekért felelős....
- Kinevezem. Miniszter.
- Igen, Miklós, vagyis a miniszter úr a ló helyett egy hófehér Teslát javasol. Azzal hatásosabb lenne a visszatérés.
- Mi az a Tesla?
- Gépjármű. Elektromos.
- A lóban jobban megbízom, de magukra bízom. Csak legyen már hét óra!
- Kormányzó uram, tisztelettel türelemre kérem! Higgye el, Ön már visszatért.
A hatalomátvételről szóló hiteles naplórészletek, hangfelvételek egyelőre nálam vannak. Elrejtem ezeket. Remélem utána kijutok az országból. A szellem elől menekülök, amit kiengedtek a múzeumból.
