Szörnyű éjszakái, és még rettenetesebb nappalai vannak. Azt álmodja, összerakja a tökéletes embert, fúr, vág, reszel, varr, képtelen másra gondolni, mint a testre, az artériákra, a nyitott koponyára, mindig csak a műtő, a szike, a vér, kibaszott Frankenstein a szerencsétlen. A legnagyobb név a szakmában. Három intézet főigazgatója, magánpraxist visz, könyveket ír, de ez sem elég, képtelen leállni.
Rovarirtó szerek flakonjait, tégelyeit gyűjti, már Brazíliából és Japánból is kapott csótány- és hangyairtós dobozokat, de ugyanilyen megszállottan kutatja a magas faktorszámú naptejeket is. A zacskós kiszerelésűek a gyengéi. A legnagyobb gondot azonban mégsem ezek a függőségek jelentik a számára. Állapota napról napra egyre súlyosabb, ezért segítséget kért a hazai lélekgondozás ünnepelt ikonjától, Csertus Ivántól.
- Magától jött?
- Nem jött velem senki.
- Nem ezt kérdeztem. Elismétlem, mert nem érti: saját elhatározásából jött, vagy valaki küldte?
- A feleségem kért meg.
- Akkor takarodjon vissza hozzá! Anyucihoz. Ide akkor jöjjön, ha maga akar jönni! Értette?
- Igen. Maradni szeretnék.
- Férfi maga? Vagy csak egy lábtörlő?
- Férfi vagyok. Tekintélyes orvos.
- Orvosbáró! Mondja ki! Or-vos-bá-ró!!! Halljam.
- Orvosbáró.
- Ordítson!! Kurvára utálom a beszariságot! És miért van itt? Nem gyűjtött még elég rovarirtót?
- Sosem lehet abból eleget gyűjteni. Most rendeltem Indonéziából egy pókok elleni port.
- Kurva jó. Maga tényleg orvosi eset. Mi van még?
- Boríték.
- Azt is gyűjt?
- Igen....
- Fasza. Na, meséljen erről.
- Negyven éve gyűjtöm.
- Hogy kezdődött? Írt magának egy nővérke?
- Egy vakbeles betegemtől kaptam. Műtét után.
- Üres borítékot kapott?
- Tízezer forint volt benne.
- Kezdésnek nem rossz. Aztán?
- Másnap is kaptam borítékot.
- Jaj, de szar lehet magának.
- Higgye el, zavarban voltam, amikor a zsebembe csúsztatták, de...
- Megszokta.
- Igen. Sőt, vártam, mikor kapom meg a következőt. Aztán már előre szóltam, hogy mennyi legyen benne.
- A pénzből adott másnak is?
- Kinek kellett volna?
- Nővérek, asszisztensek, altatóorvosok.
- A borítékot én kaptam, nem ők.
- Nagy franc maga...hogy is hívják?
- Tivadar.
- Mi lesz most magával Tivadar? Ugye, tudja miért kérdezem.
- Én ne tudnám? A legtöbb páciensemet már letartóztatták, sokan ítéletre várnak. A feleségem minden reggel kitesz nekem egy borítékot a kávé mellé, ilyen asszony ő, de ez sem segít. Betege vagyok a borítéknak.
- A hálapénznek, maga szerencsétlen. Nem könnyű eset, de lássa kivel van dolga, elvállalom magát. Fizetni kint tud. Mit ül még itt? Menjen már!
-
-
