FRISS HÍR: Három darab új vitorlás hajót szerezne be a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC). A győztest nyílt eljárásban választanák ki, azt viszont egyelőre nem tudni, hogy pontosan mennyit költenének a hajókra – írta meg az rtl.hu.
HAJÓZNI KELL
A nevem Vizes László. Barátaimnak csak H2O. Technikát és testnevelést tanítok. Ma. Holnap földrajzot és kémiát. Azt hiszem. Vagy oroszt. Ez nagyon menő. Drasztvujtje. Pazsaluszta. Hárásó. Egyre jobb a kiejtésem. Két hete még gondnokként dolgoztam itt, de voltak kisebb mozgások mifelénk. A tanári kart, megboldogult karhatalmista nagyapám szavajárását idézve, rendesen megtizedelték. Hiába figyelmeztettem őket korábban, nem kéne engedetlenkedni, a fizu miatt Brüsszelt szidják meg a szankciókat, ne mást, amúgy pedig nem mindegy nekik, hogy milyen tankönyvből olvasnak fel, de nem hallgattak rám, azt mondták egy portás (GONDNOK, az anyátok úristenit!!!) ne dumáljon bele az értelmiség dolgába. És tessék. Ők már sehol nincsenek, én pedig itt állok büszkén, egyenes derékkal a katedrán. Anyám mondta mindig, különb vagy te mindenkinél, többre vagy hivatott annál, mintsem hogy zárakat olajozz, kazánt fűts, meg krétát vigyél a termekbe. Jut eszembe, ebben a hónapban még nem jött kréta. Szivacs sem. Mindegy, a tankerülettől húsz perccel ezelőtt hívtak, hogy holnaptól osztályfőnök leszek. Négy osztályban. Állok elébe.
De nem is erről szeretnék beszélni. Minek is, a mi házunk táján nincs semmi látnivaló. Bezzeg a csodálatos janicsárképzőben, a Hunyadi gyerekről elnevezett, száz százalékig független, abszolút semleges, a pártpolitikától fényévnyi távolságra lévő iskolában!. Az elitközpontban. Vagy ahogy magam szeretem becézgetni, a csúcsragadozók házikeltetőjében. A nagybetűs Kollégiumban. A Mátyásban.
Tisztelem, becsülöm őket, bár ott taníthatnék én is, nem türelmetlenkedek, kivárom azt is, de akár gondnoknak is elmennék oda, mert nagyon tetszik amit csinálnak. A fizetés is pörfekt. És minden döntésükkel egyetértek. Most például azzal, hogy a szállodák után három vitorlást is szeretnének szerezni a kolesznak. Igazuk van! Egy magára valamit is adó, közpénzből működő alapítványi intézménynek szüksége van hajóra, éppen úgy, mint hotelekre. Szerintem ennél többre is, például egy focicsapat nagyot dobna a portfólión, vagy egy sugárhajtású Fokker, a Bombardier Global Express talán még jobb, de a három hajó egyszerűen snassz. Minden évfolyamnak külön hajó kell. Én ezt mondom. A vitorlás kezdésnek rendben van, de hosszabb távon tengerjáró szükséges. Olyan, mint amilyen annak a Lacinak van, hogy is hívják, jaj, nem jut eszembe a neve. Nem akarok mohónak tűnni, de oktatói múltam, tapasztalatom feljogosít arra, hogy merjek nagyot álmodni.
És hogy miért kell (szerintem is) hajókat venni a kollégiumnak? Nos, egy fényűző hajó több, mint motivációs eszköz. A leghatékonyabb pedagógiai módszer manapság: a diákok meglátják a pompás hajótestet, kezükkel tapintják a mahagóniból faragott berendezési tárgyakat, kabinajtókat, tüdejükbe szívják a friss tengeri levegőt, és máris érzik: ez nekik is kell. A leggyorsabb tanulási folyamat. Feszítő, kanos-koleszos potenciával, fiatalos agresszivitással, bámulatos cselvetésekkel szerzik majd meg. Akarni fogják a hajót, a fényűzést, a luxust. Az akarat diadala lesz, mikor ők is elindulnak azon az úton, amelyen példaképeik. A kollégium megálmodói hatalmas, már eddig is megbecsülhetetlen távolságot tettek meg. És remélhetően tanítványaikat, a jövő elitjét is kizárólag a szerzés mámora hajtja majd: hajó, Ferrari, luxusapartman. szállodalánc, föld, offshore bankbetét. Kikötő. Minden kell. Nekik is. Erre késztetheti hát őket a kollégiumi tengeri vitorlás. De ennél többről van szó. Egy ilyen hajó felerősítheti a diákokban a kollégium vezetése iránti kötődést, lojalitást is. Egy hajóban...mit is? Élethosszig tartó, eltéphetetlen kötelék. Apák és fiaik. Hát nem nagyszerű?
A hajó maga a szabadság. Kint lenni a kéklő vizeken, nézni a sirályokat, hallgatni egy végtelennek tűnő, a fedélzeten előadott nimfás furulyakoncertet. Bizsergetően szép. Az elődök erről is sok gyönyörű, mámoros emléket tudnak felidézni a diákoknak.
Én tehát azt mondom, a kollégium csak nyugodtan szerezzen vitorlást, menjenek vele kirándulni, világot látni, tanulják meg a kiválasztott, szigorúan ellenőrzött kollegisták, hogy csak akarni kell, de azt kurvára. A csicskákkal pedig nem kell törődni.
Na, megyek. Csengettek. Kezdődik a tornaórám.
