Biztonsági őr voltam a Holt Hangok Házában. Addigra már mindent és mindenkit elüldöztek onnan, csak az üres falak álltak. Utána már azok sem. Láttam a bontógolyót becsapódni a 6-os és 22-es oldalába, hallottam a gép rettenetes zaját, amint nekiment a betonbunkernek.
A mélységes gödör és a szégyen maradt mementóként.
Akkor csupán egyet kívántam. Hogy majd ott lehessek. Azon a napon. Annyira erősen vágytam rá, mint Messi az újabb VB-aranyra. És sikerült. Én lettem a kiválasztott. A kikísérő. Büszkeség és megtiszteltetés számomra. Azóta is a történtek hatása alatt állok. El is kezdtem írni a memoáromat. A címe már biztos. Jónak lenni jó!
