Drága védvonalas testvéreim!
Csodálatos hírrel szolgálhatok nektek. Tivadar, ahogy ígérte, eljött értem Ájreszbe, és kiszabadított házifogságomból. Buenosz Ájresz immár csak egy múló rémálom, ahova, de ezt tudjátok jól, elkábítva, szőnyegbe csavarba érkeztem. Lányom és idegenszívű férje szervezték az akciót. Sosem bocsátom meg nekik, hogy tavaly elraboltak imádott hazámból, Kazlánymislenyben lévő házacskámból. De hiába akartak kivonni a digitális frontvonalból, mert minden akadályoztatás ellenére rendíthetetlenül kommenteltem, szidtam a tiszásokat, szolgálatomért meg is kaptam a Digitális Bíborszív kitüntetést.
Remélem ti sem feledtétek az emigrációból küldött digitális polgári üzeneteimet , melyekkel naponta támadtam a gyűlölt ellenzéket. Sajnos a szerencse elpártolt tőlünk, mert az emberek megőrültek, maradék eszüket vesztve választottak. De a remény hal meg utoljára!
Tivadar, szerintem ebből házasság lesz, mindenét eladta, az én kicsinyke házamat is, csakhogy pénzt gyűjtsön a szöktetésemre. Most semmink sincs, de boldogok vagyunk. És harcunkban továbbra is eltökéltek.
Tivadar, rácáfolt a korára. Nyolcvankét évesen is átrepülte értem a fél világot, és megszervezte a menekülésemet. Két hete vagyunk úton. Azt javasolta, a lebukás elkerülése érdekében, az Andok felé vegyük utunkat. Hallgattam rá. Feltétel nélkül bízom benne. Bevallotta, az ő apja, aki logisztikus volt a wermahtban, nem tudom mi az, szóval a papája is délamerikában élt a második világháború után. Megható. Tényleg.
Csilét már elhagytuk és Tivadar számításai szerint Bólivia után már elérjük Perut, ahol szélsőséges, kormányellenes harcosokkal találkozunk majd. A Fényes Ösvény katonai kiképzőtáborában három-négy hónapig leszünk. Ha nem gond, nem részletezném, miért.
Ezt követően Ekvádorban, egykori német tisztek leszármazottaival konzultálunk. Ha minden jól megy, nyár végén már otthon leszünk, és csatlakozunk a védvonalhoz.
Tivadar elmondta, egy nő, bizonyos Csúnyiné lesz a parancsnokunk. Ez jó. Remélem személyesen is megismerkedhetek majd vele! Azt nagyon sajnálom, hogy Hajdú úrra már nem számíthatunk, pedig mekkora TEK volt! Vele biztosan győznénk.
Bevallom, nem hittem volna, hogy a sors ilyen küldetést szán nekem. Nem vagyok már mai csirke, idősebb vagyok Tivadarnál is, de alig várom, hogy ismét szolgálhassam a jó oldalt.
Most búcsúzom, mert itt az Andokban korán sötétedik.
Áldjon titeket a jóistenke!
