- Csak ennyi lesz?
- Csak ennyi.
- A biztonság kedvéért azért átnézem még egyszer.
- Ennyit azért tudnak várni.
- De mindenki engem néz.
- Mert felismerték. Akkor van tíz deka hús nélküli parizer, egy darab narancs, két csomag ropi, és egy joghurtos ivólé.
- Az egyik ropit, ha nem gond, itt hagynám.
- Biztos?
- Félek, hogy nem fogyna el nálunk. Akkor meg minek pazaroljunk?
- Rendben. Akkor számolhatok?
- Bocsánat, a joghurtos ivólevet sem vinném végül.
- De az most akciós.
- Hát, azt akkor is luxusnak tartom.
- Most ötven százalékkal olcsóbb. Így csak hetven forint.
- Talán majd máskor. Esetleg a születésnapomon.
- Nem tudom, látta-e áruházunk reklámújságját, de a joghurtos ivólé megvásárlásával két személy részére jegyeket nyerhet valamelyik légitársaság járataira.
- Nem tudtam erről. Nem szoktam propagandát olvasni.
- Mi legyen akkor? Kéri az ivólevet?
- Még annyit hadd kérdezzek: melyik légitársaság jegyét nyerhetem?
- Sajnos ezt nem írják. De szerintem fapados járat lehet.
- Megnyugtató hír, mert csak azzal vagyok hajlandó utazni, persze nagyon ritkán. Az is rettentően drága nekem. Esetleg meg tudná kérdezni a kollégáitól?
- Ők sem tudják.
- De kár. Akkor mégsem viszek joghurtos ivólevet.
- Bizalomkártyája van?
- De jó, hogy rákérdezett! Van, persze, hogy van. El sem indulok anélkül.
- És göngyöleget váltott vissza?
- Göngyöleg? Az mi?
- Üveg, műanyag palack.
- Igen, egy ásványvizes flakont hoztam vissza.
- Az is pénz!
- Mennyi is pontosan?
- Ötven forint. Ennyivel lett olcsóbb a vásárlása.
- Ennek igazán örülök.
- Én is, miniszter úr.
