MEGHÍVÓ

A lányom rám ütött. Nem egy bulizós alkat. Meghívót kapott egy gyerekzsúrra, de nem akar elmenni. Kérdeztük, miért nem.
- Csak.
- Ez nem válasz.
- Nem szeretnék elmenni.
- De miért nem?
- Már mondtam.
- De annyira aranyosak, szeretnék ha ott lennél.
- Muszáj?
- Semmi nem muszáj, de kedvesek és szeretnek téged. Egy okot mondj, hogy miért nem akarsz elmenni?
- Mert kisbetűvel írták a meghívóra a nevemet.

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS PARK

Lezárult a Biodóm sok éven át tartó kálváriája. Nem volt egyszerű megoldani, de köszönhetően dr. Vaskevics Péter szakmérnök, mentálpszichológus, nyugállományú BV nevelőtiszt éleslátásának, ma már mindenki legnagyobb megelédettségére, a műtárgynak új funkciót találva üzemel az acélszerkezetes építmény. A hivatalos megnyitó után pár nappal maga az ötletgazda és immár intézményvezető kalauzol minket az egykori állatkert területén. Idegenvezetőnk azt kéri, a Biodómnál kezdjük a sétát.

- Mint önök is tudják, a Biodómot a forráshiány miatt nem tudtuk befejezni, de valamit mégis kezdenünk kellett ezzel a gigászi beton és acéltorzóval. Végül döntöttünk. Nézzék meg, ez a hely a befejezettlensége ellenére is minden igényt kielégít. Világos, száraz, tiszta. Itt lehet élni.

Dr. Vaskevics Péter ezt követően az aligátorházhoz navigál minket.

- Ez egy tökéletes állapotban lévő medence. A vize kristálytiszta, egy közeli forrás táplálja, a hőmérséklete szabályozható. Olyan, mint egy uszoda. Ha gondolják, akár meg is nézhetik a délutáni foglalkozást.

Megígérjük, hogy még visszajövünk, de előbb szeretnénk megnézni a tigriskifutót, majd a gorillák egykori territóriumát.

- Nemsokára kezdődik az etetés - magyarázza lelkesen az igazgató. A közönségünk ezt szereti és várja a legjobban. Talán, mert annyira közönséges - teszi hozzá nevetve dr. Vaskevics.
- Elárulom önöknek, a délutáni etetésekre már hónapokra előre eladtuk a jegyeket, sőt, előjegyzést kell felvennünk. Valósággal megőrülnek ezért! Tudják, ragaszkodunk a hagyományainkhoz, ezért az ételt minden esetben nyersen dobjuk be nekik, pontban délután négy órakor, ők pedig annyira éhesek már, hogy azonnal oda rohannak, majd a földre vetik magukat és úgy falják fel a húst. Természetesen gyümölcsöt is beszórunk a kifutójukra. Eleinte zavarta őket ez a fajta étkezési kultúra, mint ahogy a meztelenség miatt is feszültek voltak, mindenki láthatja őket, de kénytelenek voltak megszokni. A többség minimum harminc évig lesz nálunk, de vannak, akik életük végéig a ketrecekben és a kifutókban maradnak. A dögkeselyűk is nagyon zavarják őket, de nem kivételezhetünk, mert eképpen tudjuk fenntartani a természet körforgását.

Az etetés valóban döbbenetes. Ahogy széttépték a húst, vicsorogtak, sőt, össze is verekedtek a jobb falatokért. Felkavaró látvány. A gyengébbeknek csak a csontok jutottak. Kénytelen voltak azokat megenni. Igen, itt bent is farkastörvények uralkodnak.

A nagyvárosi édenkertre a biológiai sokszínűség jellemző. Kegyetlen és mohó nagyvadak, undok dögevők, rafinált élősködők, az álcázás kígyószerű mesterei, és persze az örökös túlélők népesítik be a ketreceket, a fülledt, párás pálmaházakat. Közelről figyelve e lényeket, sokakat keríthet hatalmába a rosszullét, undor, hányinger, szédülés, ezért a park látogatását csak erős idegzetűeknek javasolják.

Dr. Vaskevics végül annyit mond, büszke arra, hogy volt bátorságuk átalakítani az állatkertet. A egykori lakókat visszatelepítették eredeti élőhelyükre, amit az ENSZ és az Európai Unió vadvédelmi programja is támogatott. Amióta pedig immár politikus-bűnözők élnek a rácsok mögött, jelentősen csökkent a zsúfoltság a hazai börtönökben, továbbá a főváros legfőbb látványossága lett a szigorúan őrzött Bűn és bűnhődés park.

PÁPAI TELEFON

- Elnök úr, telefonon keresik.
- Délelőtt 11-kor? Nem tanult ez illemet? Ki mer ilyenkor zavarni?
- Elnök úr, sajnos nem értettem pontosan a bemutatkozását.
- Talán csak nem Ferenc?
- A pápa?
- A pápa.
- Lehetséges. Lassan beszélt, halkan, tele volt szentséggel a hangja.
- Akkor ez ő lesz.
- Kapcsolhatom?
- Várjon! Még ne. Át kell gondolnom a dolgokat.
- Lassan egy perce várakoztatjuk....
- Súlyos ügyről van szó. Nyilván arra kér minket, hogy maradjunk a szent családban, vagyis a pártban.
- És?
- Ennek ára van. Ha építhetünk valamit a Vatikánban, vagy átveszünk valamit üzemeltetésre, netán megkapjuk a Biblia kiadás jogát, akkor talán....Adja be!
- Jó reggelt elnök úr!
- Jó reggelt. Már vártam a hívását. Közvetlenül a Vatikánból hív?
- Nem, a hetedik kerületből.
- Nem is tudtam, hogy olyan messziről ide utazik.
- Mindig is itt voltam. Nagyon fontos számomra az akusztika. Sok múlik a hangmérnökön. Itt a legjobbak a feltételek.
- Jó is hogy mondja, nem túl bonyolultak a feltételeink. Testvéreink szeretnének külföldön is terjeszkedni, nyilván érti, szállodák, könyvkiadás, ehhez hasonlók.
- Én csak a lemezkiadásról tudok beszélni.
- Ha nagy pénz van benne, nekünk az is jó.
- Sajnos, csak kínlódunk. Az új anyagot immár minimális, 300 példányban hozzuk ki.
- Szegény II. János, ki gondolta, hogy már az ő hangjára sem kíváncsiak.
- Ez a lemez nem az övé.
- Akkor kié?
- Az enyém.
- Újabb pápa cédé?
- Nem, új Pápai cédé.
- Kivel beszélek?
- Pápai Jocival. De én kit hívtam?
- Senkit.

KÖRMAGYAR - EGYMÁS KÖZT

A színész-műsorvezető meghívja a műsorába a riportert, majd nem sokkal később a riporter visszahívja a saját műsorába a színészt, aki korábban a riporter youtube-os kolléganőjének a youtube műsorában szerepelt, de most a youtube-os kollegina a riportert hívja meg, utána a színész a youtube-os kolleginát, végül mindhármukat elhívják a tévés talkshowba, melynek műsorvezetőjét egy hét múlva meghívja a riporter, utána a youtube-os kollegina, végül a színész műsorvezető, aki ezt követően címlapra kerül a tévés műsorvezető élettársa főszerkesztette magazinban, a főszerkesztő asszony pedig elmegy a színész-műsorvezető műsorába, utána a riporterhez, végül a youtube műsorba, melynek műsorvezetője szintén címlapot kap, ennek okán a youtube riportert meghívja a színész-műsorvezető, aki vendég műsorvezetőként maga mellé ülteti a riportert és a tévés műsorvezetőt, erről újabb címlapfotó készül, melynek okán elhívják őket a kereskedelmi rádióba, ahol az énekes-műsorvezető nagyinterjút készít a színész-műsorvezetővel, utána a riporterrel, aztán a tévéssel, annak feleségével, ezek után a kereskedelmi rádiós énekes-műsorvezető címlapot kap, ennek okán elhívja műsorába a youtube riporter, aztán a sima riporter, végül a színész-műsorvezető, aki új darabot próbál, ezért behívja a tévés, a riporter és a youtube-os, a premieren mind ott vannak, erről újabb címlapfotó készül, amely téma lesz a tévés reggeli adásában, ahol kiderül a tévés könyvet írt, ezek után elhívja a riporter, a youtube-os, és a színész-műsorvezető is, aztán mind elmennek a dedikálásra a Polcos könyvesboltba, melynek tulajdonosát meghívja életút nagyinterjúra a sima riporter, a youtube-os, a színész-műsorvezető, a tévés, a tévés főszerkesztő felesége, a kereskedelmi rádiós énekes-műsorvezető, aki új lemezét és memoárját a Polcosban mutatja be, ennek okán az énekes-műsorvezetőt elmegy sztorizgatni a riporterhez, a riporter youtube-os kollégájához, a tévéshez, a színész-műsorvezetőhöz, aki mindenkit meghív a premierre, utána erről beszélnek a tévében, a Polcosban, a kereskedelmi csatornán, a pletykamagazinban, végül a színész-műsorvezető magával készít megrázó mélyinterjút, mely nagyszerű kísérletről a tévés könyvet ír, amit aztán a Polcosban dedikálnak majd, de előtte a Polcos tulajdonosát és az énekes-műsorvezetőt behívja a színész-műsorvezető a műsorába, ezt az adást hallja a tévés, és behívja a saját műsorába a Polcost, az énekest, a sima riportert, a színészt, a youtube-os riporter, ahol az adás végén egyeztetnek, kinek lesz jó a következő héten, amikor behívja a......

FITNESZ FRANKENSTEIN

Még csak fél éve dolgozik rendkívüli kormánymegbízottként, de máris irigylésre méltó sikereket könyvelhet el. Az eredményeiről később. Előbb tekintsünk körbe a szépségklinikának álcázott majorságban.

- Disznók! Irány a mocsár! Igen, maga is! Mit néz azokkal a hájas kocaszemeivel? Induljon már! Hogy megint éhes? Itt aztán nem fog zabálni, az biztos! Ne könyörögjön, örüljön, hogy kapott még egy esélyt. Tempózzon! Ha lemerül, nem fogja kimenteni senki! Mit röfög ott? Hogy majd a volt férje? Ne röhögtesse ki magát! Kinek kell manapság egy ilyen dagadék?

FF, azaz Fitnesz Frankenstein, polgári nevén Sóstavi Rudolf a legendás Cserbál Imre pszichoterápiás gyorstalpalóin képezte magát, majd az ott szerzett ismereteket tökélyre fejlesztve jutott el az "Utolsó esély, hogy nőnek érezd magad" programhoz, mely kegyetlennek tűnik, ugyanakkor ez ne tévesszen meg senkit. Sóstavit emberbaráti szeretet és aggódás készteti a látszólagos kegyetlenségre és brutális szavakra.

- Ha nem így szólnék, senki sem hallaná meg az üzenetet - vallja a magyar családok békéje felett őrködő tiszteletreméltó férfiú. Ő maga ugyan már hatszor vált el, és ezt sosem bocsájtja meg volt feleségeinek. A nők 45 kilósak voltak amikor megismerte őket, 38 kilósak amikor szerelmes lett beléjük, az esküvő napján 36 kilósan mondták ki az igent, majd a szülés után váratlanul és felelőtlen módon felszedtek magukra némi pluszt. Mérlegre állította őket, majd döbbenten látta, elérték az ötvenet. Ezt pedig Sóstavi nem volt képes elviselni. Vágya lanyhult, képtelen volt többé az erekcióra. Nem tudott nőként tekinteni asszonyaira. Kérte őket, valósággal könyörgött nekik, fogyjanak le, de hiába. Válás, vagyis a túlsúly vetett véget a házasságainak.

FF. ezt követően állt elő az Utolsó esély programmal, amely azonnal kormányzati hátszelet kapott. A fogyókúrás központként működő majorságban a magányos, kidobott, elhagyott, elvált kövér nőket lefogyasztják, majd amikor elérik a vágykeltésre alkalmas testsúlyt, a Nemzőforrás Intézet által kiválasztott potens férfiakkal elhálnak. A születendő gyermekekről az állam gondoskodik.

Sóstavi népszerűségét és fogyókúrás sikereit felhasználva elérte azt is, hogy többé senki senki sem válhat el, csakis egyetlen esetben, ha az asszony meghízik a házasságban. Más indokot nem fogad el az új törvény. Az egyház is üdvözölte a törvénymódosítást.

"Az utolsó esély, hogy nőnek érezd magad" program megálmodója igazi férfi. Okosságai immár mindenki számára elérhetőek. Az elhízott asszony című fogyókúrás füveskönyve, tele receptekkel, tippekkel, szexuális vágykeltő praktikákkal+ajándék extrudált rizsfelfújt szelettel, két napja jelent meg. Sóstavi tehár ír és edz egyszerre. Most is ott áll a mocsár szélén, hajtja az asszonyokat, akikre két nagy feladat vár: súlyvesztés, szülés.

NÉZŐBÁCSI

Ebben az évben már a harmadik szemüvegét kellett lecserélnie, de ez sem segített rajta. A keresztrejtvényt így is csak nagyítóval tudja olvasni, tévénézés közben pedig szinte azonnal könnyezni kezd és homályossá válik előtte minden. Ilyen gyorsan romlik, romlott a látása. Két évvel ezelőtt zöldhályoggal, tavaly pedig szürkével műtötték, plusz volt egy fájdalmas retinaleválása is. Az unokája vitte be kocsival a kórházba. A beavatkozás jól sikerült, de az operáló főorvos így sem tudta sok jóval biztatni. Azt tanácsolta, kerülje a stresszt, ne menjen olyan helyre, ahol hideg van és erős szelek fújnak. Bele kell törődnie, az öregség ezzel jár. Sokkal jobban kell vigyázni magára.

De mi az, hogy öreg? Hetvenhárom múlt idén márciusban, a reklámok szerint azonban valójában ő az új hatvanas. Klassz pasas, igazi sármőr, de sajnos a megromlott látása miatt már bizonytalanabbul közlekedik. A hegyen ez különösen veszélyes, akár le is zuhanhat egy szakadékba, ahol a mentőalakulatok soha nem találják meg. Pedig most lenne csak igazán szükség rá, a meglátásaira, az éles szemére. Mert ha ő rá néz valakire, meglátja benne a jövőt.

Van a tekintetében valami különös. Meghatározhatatlan színű a szeme, talán barnás-zöldes, kicsit opálos, egyesek szerint zavaros. Egyszerre felkavaró és rabul ejtő. Mintha lézersugár lőne ki az írisze mögül, csakhogy áthatoljon a polárkabáton, húson, csonton, de még a hegyeken is. Ereje van ennek a szempárnak.

Sok éve már Nézőbácsinak nevezik. Igen, így egybeírva, és ő büszkén viseli ezt. Rendszerint összesúgnak a háta mögött, és sokan abban reménykednek hogy, egyszer majd az ő unokájukat is észreveszi Nézőbácsi most már kissé véreres szeme, amit a csípős hegyi levegő minden egyes "kinézése"" alkalmával tovább roncsol . Hiába az orvosi dorgálás, nem tud szakítani a szokásokkal. Minden évben legalább kétszer felmegy a havas csúcsra, és leül az óriás síugró sánc melletti lelátóra. Sosem csinált mást, aktív éveiben nem alkotott semmit, jelentéktelennek tűnű életének valójában ez az egyetlen értelme. A nézés. És eme képességenek köszönhetően immár a legnagyobb, legfontosabb emberek, a nemzet nagyjai között van a helye.

Az unokáját már kéthetes korában is ugyanígy figyelte. Büszke nagypapaként egyetlen esti fürdetést sem hagyott ki. Ott állt az állványra tett, vajszínű, műanyag kiskád mellett, és szótlanul, szinte megbabonázva bámulta a rózsásbőrű csöppséget, amint a szülei,mintha csak egy törékeny és értékes kínai porcelánvázát tisztogatnának, úgy mosdatják Sanyikát. A családi legendárium szerint már a második fürdetés után azt mondta, "Sándorkából síugró lesz!"

Sanyika baba talpacskáit a lágy meleg víz csiklandozta, ennek köszönhetően ösztönösen, ugyanakkor erőteljesen és határozottan rugdalt velük, a víz felfröccsent, eláztatva a nagypapa vasalt ingét. Nagy volt ilyenkor a nevetés. Ezeket a lábmozdulatokat, és persze az apró combokban fejlődő, korához képest meglepően vastag izomzatot látva jelentette ki Nézőbácsi (akkor még csak Tata), hogy világ és olimpiai bajnok síugrót tartanak a kezükben, és fogják erősen, nehogy már most elugorjon.

Sanyikát, mikor még beszélni és járni sem tudott, az őt imádó nagypapa a szülők tudta és beleegyezése nélkül, titokban felvitte a Mátrába, majd a gyereket a kezében tartva, egy meredek pályán sítalpakon lesiklott vele. Egy évvel később pedig Tata, és az akkor még csak négyéves Sanyika elutaztak egy ausztriai síközpontba, ahol a nagypapa reménysége, szeme fénye először edzhetett egy profi síugró irányítása mellett.

Sanyika, tagadhatatlanul és egyértelműen Tatának köszönhetően valóban éremgyáros lett, az Alpok repülő királya, a legtöbb olimpiai arany büszke tulajdonosa. Nála messzebbre senki sem ugrott a sportág történetében, sőt, egyszer a kijelölt cél felett is átrepült. Ezért a bravúrjáért megkapta a magyar sportolóknak adható legnagyobb kitüntetést, a színaranyból készült, tizenkét kilós Nemzeti Hegycsúcs és Turulmadár serleget, mellé pedig az élete végéig járó elképesztő összegű életjáradékot.

Szerencsére Nézőbácsi nagypapa is kapott jutalmat, ugyan szerényebb mértékű, de életvégig tartó milliós fizetést. A közpénzből adományozott, rendkívül gáláns összegű hálapénzből szerencsére arra is telik, hogy a nagypapa elkísérje Sanyikát, vagyis most már Sándort, a nemzet büszkeségét a sokadik olimpiájára. Nézőbácsit egyetlen dolog zavarja csupán, a gyengülő látása, amin sajnos már lehet segíteni. A védőszemüveget azonban mindig felveszi, mert a hegyen hideg van és jeges szelek tombolnak.

ÁGYTÁL ÉS SZERELEM

A hajnalban induló távolsági munkásjáraton ismertem meg Erikát. Az álmos és közönyös tekintetek belevesztek a busz párás ablaküvegeibe, a kinti ködös szürkeségbe. Ha nem néznek egymásra, abból ugye baj nem lehet és hát sokan emlékeztek még a tavalyi, végállomáson történt késelésre. Megtanulták, nem kell a sorsot piszkálni. A legtöbben, mint a védekező őserdei tarajos sülök, hátukat meggörbítve kucorogtak a hideg műbőr üléseken.

Erika kirítt közülük. Büszkén kihúzva magát, egyenes tartással ült. Nem volt máshol hely, ezért megkérdeztem, szabad-e mellette az ülés. Biccentett. Éppen evett valamit. Kicsiny uzsonnás táskáját az arca elé helyezte, abból csipegetett. Mint egy virgonc madárka. Erika apró termetű asszony, ez rögtön feltűnt a számomra, azt azonban nem sejthettem, hogy a vastag Háda-kabát alatt egy izmos, gondosan kidolgozott test rejtőzik.. A meetoo miatt mostanában már nem nézek senkire, beszédbe pedig sosem bocsátkozom. Ezúttal valami mégis azt súgta, muszáj megismernem ezt a rendkívüli nőt.

- Kér? - nyújtotta felém váratlanul az evőtasakot Erika.
- Nagyon kedves, köszönöm, de ritkán reggelizem.
- Egyen csak nyugodtan, ettől nem lesz baja. Nem hízlal.

Belenyúltam, és az ujjaim közé fogtam néhány apró ételdarabkát. Fogalmam sem volt, mik ezek.

- Biotofu-akcerát, puffasztott dióőrleménnyel kevert nyers kása. De van benne pörkölt galántai zab is.
- Azt hittem chia mag.
- Abban nem hiszek. Korábban ettem, de nem fogytam tőle, az izmaim viszont összezuhantak.
- Miért, maga sportoló?
- Nem vagyok profi, de edzem magam. Hetente hatszor.
- Body builder?
- Olyasmi.
- Most is oda megy, a terembe?
- Még nem. Hajnali műszakos vagyok a vágóhídon. Csirkéket belezek. Vagyis mellet filézek. Kettőkor végzek.
- Utána megy edzeni?
- Előbb még bevásárolok, hazamegyek, főzök, kitakarítok, elrohanok a gyerekekért az iskolába, megcsinálom velük a leckéjüket, elmosogatok, kimosok, megvárom a centrifugázást, kiteregetek, és csak utána megyek a terembe.
- Hogy van ehhez ereje?
- Muszáj, hogy legyen. Nem csak magamért csinálom.

És ekkor egy gyönyörű, szinte már meseszerű , vidéki Rómeó és Júlia történet elevenedett meg előttem. Erika arról mesélt, hol látta meg őt Szilárd, a fess lakatos, amatőr feltaláló és barkácsbűvész, a dr. Kövér István szocialista MGTSZ karbantartója. A baromfikeltetőnél találkoztak, Szilárd éppen az itató eltört vízvezetékét jött javítani, Erika pedig egy elhullott pulykát hozott ki a bűzös csarnokból. Egymásra néztek, és akkor megpecsételődött a sorsuk. Két hónap múlva már lagzit tartottak, majd kilenc hónapra rá megérkeztek az ikrek, Józsika és Jánoska. Két gyönyörű pufók arcú angyalka, Erika és Szilárd szemefénye. A családok ugyan ellenezték a frigyet, villant a vasvilla is, de senki sem állhatott az útjukba. Józsika és Jánoska után még egy baba született, Borika.

Sziszi, azaz Szilárd imádta tündéri feleségét, az angyali természetű Erikát, aki sajnos az utolsó szülése után nem sokkal beteg lett. Szilárd kérésére ugyanis kiszőkíttette és kihúzatta a gyönyörű, mélybarna, bongyoros haját, majd vélhetően a hajfestéktől allergiás rohamot kapott. A felírt gyógyszer tovább rontott az állapotán. Végül szteroidokat kapott, amitől annyira elhízott, hogy a falu is a szájára vette Erikát. A kocsmában minden vicc róla szólt, az utcán nyíltan gúnyolták, "mi van Ercsi, 48 kliós bibircsók nőtt a seggedre?" Később már azzal zaklatták, "ne csodálkozz Era, ha Szilárd félrelép", de volt, aki konkrétumokkal is szolgált, hol és kivel látta Sziszit.

És valóban. Szilárd hiába rajongott Era lelkéért, kanos férfiként nem bírt a felesége kövér testére nézni, így merő kényszerből összeszűrte a levet Líviával, a Tintás ABC pultosával.

- Elváltak? - kérdeztem félve Erikát, valahol félúton Taktahári és Ubrákdomb között az E66-os mellékúton.
- Hova gondol? Elválni? Nem ment el az eszem. Én továbbra is imádom a férjemet. Ő is engem.
- Megbocsájtott neki?
- Miért is kellett volna haragudnom?
- Hát, maga mesélte....
- Nincs jelentősége.
- Szerencsés férfi.
- Csodálatos férfi. Jó ember. Van kedve megismerni?

Kíváncsi lettem. Beugrottam hát Erikáékhoz egy kávéra.

- Ne vegye zokon, hogy a férjem nem jön ki üdvözölni Önt.
- Korán van még, nyilván alszik.
- Ébren van, csak nem tud kijönni. Majd mi megyünk be hozzá.

Erika ment előre, hallottam, amint puhán lenyomta a kilincset és kedvesen beköszönt.

- Édesem, vendéget hoztam!

Mielőtt beléptem volna a hálóba, már kint az előszobában éreztem az émelyítő gyomorszagot, a poshadás és a bélgáz semmihez sem hasonlítható elegyét. Éppen köszöntem volna, amikor Szilárd hatalmasat böfögött.

- Édesem, bevetted a bélgáztablettát? És a savlekötőt? - kérdezte Erika, majd bemutatott a férjének. Szilárd nem tudott kezet nyújtani. Mozdulatlanul, a hátán feküdt és szuszogott. A plafont nézte. Arca tele volt gennyes, szőrös pattanásokkal. Hónapok óta nem borotválkozhatott. Kezeit a hordónyi méretű hasán átkulcsolva pihentette. Közelebb mentem. Szilárd bálnaszerű, zsíros teste büdös volt, de ezt nyilván egyetlen rezdülésemmel sem érzékeltettem.

- Örülök, hogy megismerhetem - mondtam. - A felesége sok szépet és jót mesélt önről.
- Ő egy angyal.
- Valóban az.
- Nem haragszik, de megkérhetném, hogy menjen ki, mert rám jött, és kérnem kell az ágytálat. Pár perc és az öné leszek megint.

Erika sietve hozta az ágytálat, majd Szilárd alá helyezte. Megvárta vele amíg végzett.

- Örülök, hogy végre van széklete - mondta a konyhában Erika. - Ilyenkor mindig fogy egy kicsit. Ez nagyon fontos. Szerencsére most már elkezdett odafigyelni magára. Kevesebbet eszik, mozogni sajnos még nem tud, de ha 200 alá megy, akkor majd ki tud már menni a kertbe sétálni.
- Mitől hízott meg ennyire?
- Evett. Állandóan. Válogatás nélkül mindent. És sajnos ivott is. Volt elvonón. Háromszor. Sok stressz érte a dr.Kövér István MGTSZ-ben, mindent neki kellett csinálnia, és így vezette le a feszültséget.
- Ön viszont lefogyott.
- Megtettem érte mindent. Életmódot váltottam, átgondoltan eszem, sokat sportolok. Nem titkolom, nekem továbbra is fontos a szexuális együttlét, de ennek mostanában, vagyis immár évek óta, fizikai akadálya van. Érti, ugye?

Hogyne érteném. Néprajzkutatóként ez a feladatom, feltérképezni és megérteni a szokásokat, hagyományokat. A rövid látogatásom után, mintegy összegzésként elmondhatom, Erika hagyománytisztelő, konvencionális asszony. Sosem gondolt válásra, de még a félrelépésre sem. Iszonytatóan elhízott, ápolatlan és igénytelen férjét óvó szeretettel ápolja, igyekszik a kedvében járni. Amikor kikísér, a kertkapunál annyit kérdez tőlem, ismerem-e azt a volt rendőrt, valamilyen Norbit, mert ha igen, akkor meséljem el neki az ő szerelmi történetüket.

Elmeséltem.

FONTOS EMBER

Lezuhant repülőgéppel vett részt a kerület egészségügyi ellátórendszerében Bácskai J. volt kilencedik kerületi polgármester barátja. Vannak kék szirénával felszerelt Mercijei is, azokkal a rokonait fuvarozta. / Nem Örkény István írta /űBBűnsegéd szavazó.űnsegéd szavazó.nsegéd szavazó.

GYŐR

A lányok csinik voltak, rendesen oda tették magukat, tolták amit kell, a (volt) polgi is, pucsítás, kacaj együtt, a ragacsos kéz megbocsájtható, a fehér por igazán tisztának tűnt, nincs itt semmi gond, és a hajó megy tovább. Ámen.