SZÉPLÁTÓ A KÓRHÁZBAN

-

Vidilinszky Sepsi Zalán rendező, Kórházi dolce vita című alkotásával egyedüli indulóként elnyerte a Széplátók dokumentumfilm fesztivál fődíját. Ebből az alkalomból kérdeztük a legendás művész-tanárt, a Kézműves Színházcsinálók Szövetségének elnökét.

- Kedves Zalán, először is engedje meg, hogy gratuláljak a Széplátók fesztivál fődíjához. A legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv, a legjobb díszlet, a legjobb operatőri munka, a legjobb filmzene, és a legjobb férfi főszereplőnek járó díj is az öné lett. Kérem, meséljen a film megszületésének körülményeiről!

- Örömmel teszek eleget e kérésnek, hiszen oly régóta vágytam arra, hogy végre művészi tehetségem mozgóképes tudástárát alkalmazva örökíthessem meg a lenyűgöző és bámulatos kórházi világ mindennapjait.

- Hogyan született meg a film alapötlete?

- Sokat olvasok, főként határon túli magyar orgánumokat, és azt vettem észre, hogy más országokban felütötte fejét egy makacs betegség, nem nevezném járványnak, leginkább talán a náthához hasonlítanám. Szerencsére nálunk ez nem fordul elő, de a kisördög, tudja...sosem alszik. És amikor pár hete tüsszögni kezdtem, találkoztam valakivel, nem árulhatom el a nevét, aki azt javallotta, csináljak filmet, mutassam meg, hogy mi történik, ha valaki tüsszögni kezd. Egyúttal őszintén láttassam a hazai kórházi miliőt, a saját szememmel, vagyis a kamerámmal dokumentáljam a helyzetet.

- Tehát azt, hogy nálunk nincs járvány?

- Örülök, hogy érti amit mondok, ezért jó igaz magyar újságíróval beszélni, nem olyannal aki csak magyar nyelven kérdez, de akkor is pontatlanul, helytelenül, mert mi, érti, mi ketten értjük, érezzük is egymást. Köszönöm a kérdését. Igen, a filmem ezt mutatja be őszintén.

- Szabad kezet kapott az alkotáshoz?

- Úgy ismer engem, mint aki eltűri magán a béklyót, a bilincset, vagy bárkinek a szorongató kezét? A művészi hitelességem záloga a megkérdőjelzhetetlen függetlenség. Most is jeleztem, szabadon akarok dolgozni. Elfogadták és maguk is hitet tettek a független és pártatlan tényábrázolás mellett.

- Úgy tudom, ön az egyetlen, aki bejuthatott egy kórházba és ott képfelvételeket készíthetett.

- Valóban én vagyok az egyetlen. A hírhozó. Megtisztelő bizalom, amit igyekeztem művemmel meghálálni.

- Ki a film főhőse, központi figurája? Kire épül a dokumentumfilm?

- Én vagyok a hőse. Rám épül a cselekmény. Egy dokumentarista monodráma.

- Nagyon felcsigázott ezzel. Elárulna bizonyos részleteket?

- Ma este az összes tévében főműsoridőben mutatják be a Kórházi dolce vita filmemet, de elöljáróban annyit azért mégis elárulhatok: onnan indul a cselkmény, hogy tüsszögök. Majd a következő jelenetben már azt látja a kedves néző,, amint trolival és villamossal bemegyek a kórházba. Nem rohammentővel, hanem a saját lábamon.

- Rendkívül izgalmas.

- Magam is így érzem. Amikor leszálltam a villamosról, a szívem a torkomban dobogott, Utána pedig felvételt nyertem a rejtélyes C-osztályra.

- Csak nem a C...

- Ki ne mondja!!!

- A C-vitamint akartam szóba hozni...

- Azt szabad.

- Filmjében művészi belsőket lehet látni, csodálatos kórházi tereket, vakítóan tiszta kórtermeket.

- Igen, a díszletet is én terveztem.

- Nyilván a valóságban is ilyen a magyar kórház, onnan mintázhatta.

- Szebb ennél, a valóság sokkal szebb.

- A nővérek is álomszépek.Látszik, hogy kipihentek, vonásaik kisimultak, arcukon a nem múló derű.

- Őket is én válogattam ki, előtte hónapokig castingoltam.

- És az orvosok? Nem zavarta őket a kamera jelenléte?

- Nem. Mostanában sokat javultak a kórházi körülmények, nem kell annyit dolgozniuk, mint régen. Boldogan járnak be a munkahelyükre, hivatásuk szentélyébe. És volt idejük velem, a filmemmel foglalkozni. Szívesen, örömmel beszéltek a kamerába.

- Ne vegye szemtelenségnek, de a filmjében nem láttam betegeket a kórházban. Ez tudatos dokumentumfilmes koncepció?

- Azért nem látott betegeket, mert nincsenek. Egészséges nemzet vagyunk. Jobb híján így csak magamat tudtam filmezni. A zsűri szerint színészként is hiteles alakítást nyújtottam.

- Kedves Zalán! Ebben én is meg tudom erősíteni, a filmje pedig zsigerig hatoló, művészi tabló az egészségügyről.

- Köszönöm. És Isten áldja ezért a szép beszélgetésért.

EGÉSZÉGES RAZZIA

Még nincs ötvenéves, két hét múlva lesz annyi, de már negyvenévesen bekapott egy tüdőembóliát, nem sokkal később pedig egy hátsó fali infarktust. A Covidot megúszta a kétoldali vírusos tüdőgyulladással. A koleszterinje évek óta nyugtalanítóan magas, nem titok, 7.2, ezért a háziorvos felírt neki valamit. Az érfali lerakódás életveszélyes lehet, de ezt éppen neki nem kell magyarázni. A húgysavval is vannak gondjai, a laboreredményt tegnap kapta meg, de nincs ideje minden jelentéktelen aprósággal piszmogni. Pénze épphogy, ezért vagy-vagy alapon váltja ki a receptet. Előfordul, mikor egyiket sem tudja. Megtanult lemondva élni, nem várva senkitől semmit. Hat éve munkanélküli.

De már nem sokáig az. Ez nagyon meglepő fejlemény. Főleg az ő korában. És helyzetében. Epres Józsefet a múlt héten értesítették arról, hogy megfelelt, sikeresen túljutott a hetedik körön, már csak a szóbeli meghallgatás van hátra, de akit beszélgetni hívnak gyakorlatilag biztosra veheti, megkapja az állást. Még nem élte bele magát nagyon, annyi csalódás érte már az életben, de azért számot vetett a lehetőségekkel és az új eséllyel. Központi listán találtak rá, onnan választották ki. Eszébe jut, mennyire észnél volt, milyen jó hogy sosem félt megadni az adatait, mert ismét komolyan veszik, tanfolyamokra küldik, folyamatosan képezik majd, tele lesz sikerélményekkel. És végre megfizetik. Tisztában van vele, ez az utolsó lehetősége. Mindenáron teljesíteni akar.

Már az első héten, az egészségügyi kommunikáció órán megdicsérte a tanár. Erre nagyon büszke volt, látta, a többiek azonnal féltékenyek lettek rá. A tanár szerint mintaszerű volt a fellépése, rendkívül fontos azonnal bizalmat ébreszteni magunk iránt. A sajnáltatás is megengedett, de ez többnyire hatástalan. A segédanyagként megkapott leírás is ezt hangsúlyozza, minden ekkor dől el, amint a beteg belép a rendelőbe, vagy a kórházi vizsgálóba. Ha kialakul a bizalom, megteremtődik az intim légkör, sokkal könnyebb dolga lesz a betegnek. Lám, megérte ennyire lebetegedni, élet és halál mesgyéjén lebegni, hetekig gépek segítségével lélegezni, vagy éppen rendelőről rendelőre vándorolni, járni a keserves betegutakat, mert a sok-sok "orvos-beteg találkozó" meghozta a várt eredményt.

A hang és képrögzítés már nehezebb feladat, hiszen az új digitális felvevők akár egy óvatlan mozdulattól is leállhatnak, ez pedig végzetes, jóvátehetetlen hiba. Hetek óta gyakorolnak, de akad még csiszolnivaló a technikájukon.

A legfontosabb lecke azonban még biztosan hátra van. Hogyan, hova, milyen mozdulattal, milyen szövegkörnyezetben adjuk át a műtétet végző sebésznek, belgyógyásznak, kardiológusnak azt, úgy, hogy közben mindezt a rendelkezésre álló eszközökkel dokumentálni tudjuk.

Epres József szorgalma, tehetsége példaértékű, ilyen emberekre van szükség manapság. Pár nap alatt mindent megtanult. Az első bevetése óta hat ápolónőt, két főorvost, köztük a saját szívsebészét, és egy tanszékvezető professzort leplezett le, amint átvették a hálapénzes borítékot. A bűnösök azóta biztos helyen, rács mögött vannak. A razzia folytatódik.

KVARCIT TÁNC ÉS ILLEMTANODA

Megindítóan szép és megható apa-fiú kapcsolat az övék. A kis Mirkó aprócska gyermekkora óta félve és rajongva tiszteli, imádja apját, Gyugyó bácsit. A Mirkó részéről megnyilvánuló gyermeki szeretet érthető, hiszen Gyugyó bácsi mindig is példásan, gyengéd figyelemmmel nevelte fiát, csak szépre, jóra tanította. Miközben másnak kegyetlen, indulatos, brutálisan durva apa jutott, Mirko apja maga volt a megtestesült szelídség, lágyság, figyelmesség és udvariasság. Egyszer sem emelt kezet olykor pokolfajzatként viselkedő fiára, mint ahogy az etikett írott és íratlan szabályai ellen sem vétett soha, bámulatos eleganciával viselkedett az éttermi asztalnál épp úgy, mint a lelátón, az Operaház VIP páholyában, vagy a bálterem táncparkettjén. Gyugyó bácsi halk szavú, kifinomultan fogalmazó, megnyerően szép férfi. Daliás alkat. Ideális tánctanár.

Első tánctanári állását még a hatvanas évek végén kapta, majd pár évvel később önállósította magát. Összespórolt tanári fizetéséből, és némi ügyeskedéssel kibérelte a helyi ÁFÉSZ használaton kívüli raktárát, és ott nyitotta meg a Kvarcit Tánc és Illemtanodát, a kisvárosi ifjak közkedvelt találkahelyét, ahol természetesen Gyugyó bácsi táncóráira iratkoztak be a legtöbben. Mirkó is ott tanult illemet, már amennyit, s lett belőle finom, jól nevelt fiatalember. Később a Kvarcit beköltözött az egykori pártszékházba, ahol immár komfortosabb környezetben adhatott órákat a messze földön híressé vált legendás tánc és illemtanár, Gyugyó bácsi.

A gondok akkor kezdődtek, mikor Mirkó, ez az imádnivaló enfant terrible, immár sikeres cégvezetőként, felkarolta édesapja vállalkozását. Országszerte egymás után nyíltak meg a Kvarcit Tánc és Illemtanodák helyi kirendeltségei, végül egy törvényi rendelkezés értelmében csakis a Kvarcitban lehetett táncot és illedelmes viselkedést tanulni. A sok munka egyre több időt és energiát követelt az idősödő Gyugyó bácsitól, aki azonban a nagy felelősség és terhelés ellenére még mindig makulátlan úrként viselkedett. A Kvarcitban energikusan táncolt, etikettet tanított, mindeközben érzékeny tanárként figyelte növendékeit, mint ahogy nem feledkezett meg imádott Mirkó fiáról sem, aki éppen tavaly karácsonykor adta át neki a kétszázötvenedik Kvarcit tánciskola kapukulcsát.

Ekkor történt a baj. Egy filigrán huszonéves tanítvány, a legutóbbi Anna-bál második helyezettje, Flash Daniela elvétette a lépést, éppen Gyugyó bácsi kedvenc keringője közben. A mindig fegyelmezett gentleman tánctanár, életében először, kiesett a nyugodt rezonőr szerepéből, és tőle szokatlan módon reagált.

- Eddig voltam udvarias. Figyeljenek, én híres vagyok arról, hogy goromba vagyok, és nem szeretnék gorombáskodni, különösen hölggyel szemben nem.

- Én csak a keringőről szeretnék tudni, azzal kapcsolatban, hogy…

- Nem érdekel.

- A fia, Mirko korábban azt mondta, hogy nem tartja jónak, ha ön újabb és újabb tánciskolákat nyit.

- Drága… Jó idő van, gyönyörű idő van, erről beszélhetünk. A tánciskolában, sajnos, ha eső van, akkor az rossz időnek számít. Ha süt a nap, akkor nekünk is jó időnk van. Viszontlátásra.

- Esetleg itt a jó időben körbenézhetünk a másik táncstúdióban?

- Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek. (…) Másik dolog, hogy ne zaklasson egy idős tánctanárt. Viszontlátásra.

Az esetnek nem lett következménye. Flash Daniela sem hagyta ott a Kvarcit Tánc és Illemtanodát, pedig a jogvédők mellé álltak, és arra bíztatták, jelentse fel az öreget. Danielának azonban tetszett ez a felkavaróan brutális, érzékekre ható macsóság, a Gyugyó bácsiból áradó tekintély és férfierő. Nem tett hát panaszt ellene sehol, hanem illedelmesen elvégezte az összes kurzust, majd meglepő módon Mirkó őt bízta meg az ötszázadik Kvarcit Tanoda PR-menedzseri feladatainak ellátásával. Gyugyó bácsi pedig azóta is folyamatosan órákat ad, alig lehet a kurzusaira bejutni. Nélkülözhetetlen ember, aki tudja magáról: ebben az országban ő a tánctanár.

JÓ ESTÉT, SZERENCSÉTLENEK!

JÓ ESTÉT, SZERENCSÉTLENEK!

George Clooney rendezésében elkészült a 2005-ben bemutatott és később Oscar díjra jelölt dráma, a Good Nigth and Good Luck (Jó estét, jó szerencsét ) folytatása. A Jó estét, szerencsétlenek! című alkotás főszerepében ismét a nagyszerű David Strathairn látható, aki ezúttal egy meg nevezetett országban él, de immár munkanélküli tévésként. A történet szerint a láncdohányos, egykori tévés-újságíró egy élelmiszeráruházban árufeltöltő, ide csak protekcióval juthatott be, elhallgatva politikai meggyőződését, hétvégenként pedig egy médiamogul külvárosi autómosójában fusizik, ily módon próbálva kiegészíteni szánalmasan alacsony fizetését. Ott találkozik az állásából szintén elbocsájtott egykori kollégájával, a motoros ételfutárként dolgozó George Clooney-val, aki rozoga járművét vitte lemosatni. Amíg a kefés mosás után a moped szárad, David és George cigiznek, vagyis csak David, elhatározzák, hogy nem hagyják annyiban a dolgokat, kiderítik, miért rohadt le totálisan a média, rajtuk kívül miért kerültek tömegével utcára a szakma legjobbjai, helyüket miért vehette át a középszer, vagy ahogy David a filmben fogalmaz, a "harmadosztályú nímandok". Végül, a melegségét nyíltan felvállaló online tévés Hegyivadász című műsorában rántják le a leplet a szövevényes ügyről, alaposan bemutatva, miért történhetett meg mindez. A film producere ezúttal Soros György. Az elkészült alkotás azonnal heves és indulatos tiltakozást váltott ki, olyannyira, hogy a filmet egyetlen mozihálózat sem tűzheti műsorára, a Hegyivadász internetes adásait pedig blokkolták, ennek ellenére sokakra nagy hatást gyakorol, tömegeket gondolkodtat el az Oscar-gyanús, Jó estét, szerencsétlenek.

MINDENTUDÁS

Eljött hát a nagy nap, megnyílt és elkezdődött a tanév Kormos Vaker iskolájában. A hazai nyilvánosság kiválóságai szerint ez a magyar Yale, Princetone, Cambridge és Oxford, vagyis a felsőoktatás csúcsa. Rengetegen jelentkeztek, de a bejutáshoz szükséges ponthatárok kegyetlen szűrőként megtizedelték a felvételizőket.

Bukó Babi, a KVU (Kormos Vaker University) PR-főnöke elmondta, az első évben azok a szakok indulnak el, amelyek nélkül manapság lehetetlen az érvényesülés.

A Meztelen művészet az egyik legfontosabb szak. A diákok megtanulhatják, miként lehet a testüket, főleg az erogén zónákat művészi módon fotózni, , szűrőzni, twitterezni, az elkészült alkotásokat a nyilvános fórumokon legoptimálisabban felhasználni, vagyis kereskedelmi és PR célból áruba bocsájtani.

A Való világ szak nem szorul magyarázatra, de talán mégis érdemes megemlíteni, hogy a VV-n a diákok retorikai képességeit fejlesztik, érveléstechnikát tanulhatnak, valamint a düh kezelésük is fejlődhet.

Ugyancsak meghatározó jelentőségű az Emlékek és pillanatok kurzus, ahol a hallgatók elsajátíthatják a fikciós-életrajz mesterfogásait. Egy jól megírt fantasy-memoár ("boroshordóban éltem, box-bajnokságot nyertem a Csillagban, vámpír volt a nőm, szexeltem egy banános joghurttal, sefteltem a polgimesterrel) belépő lehet a szórakozatóipar, a média, a könyvkiadás és a politika világába.

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

MODERN SZERELMI TÖRTÉNET, A LEGNAGYOBB, LEGSZEBB

Szépséges szerelmi történetet mesélek el nektek. Félek, szavaim könnyű és halovány porként szállnak majd el a semmibe, elég egy fuvallat s már nem emlékszik rájuk senki. Pedig ez egy gyönyörűséges, éteri tisztaságú, mindent elsöprő érzelem, a huszonegyedik századi Rómeó és Júlia hiteles krónikája. Sírni és irigykedni fogtok, mert a két szerelmes szív, mint két erős mágnes a fizika vonzásának engedelmeskedve egymásra talált, a test és lélek eggyé vált. Én pedig boldog vagyok, hogy végre valami szépről írhatok. A helyszín természetesen Firenze.

Ismerjétek hát meg Rómeo Calvo-t és élete gyémántját, napjai fénylő koronacsillagát Júlia Uvetta-t, vagy ahogy Calvo becézte szerelmét, Mazsolácskát. Uvetta pedig Kopinak, Kopaszkámnak szólította kedvesét, mivel a Calvo amúgy kopaszt jelent, és milyen igazságos is a teremtő, Calvo valóban haj nélkül kénytelen élni. Mindezt persze büszkén viseli, hiszen kigyúrt, brutális testalkatához ez illik a legjobban. Kopi sokszor mélázott azon, vajon dús fekete hajjal is képes lett volna-e az érzelmek húrját megpendítenie Uvettában, de erre sosem kapott megnyugtató választ. Talán azért sem, mert Mazsolát az állatiasan izmos férfitest izgatja, és persze a tar fej. Egyszer meg is ajándékozta Calvo-t a születésnapján egy Bőrfejet formázó háromcsokis, tejszínhabos tortával.

Mazsola, édesen mélytónusú csicsergő hangján azt mesélte a Capulet család alkalmazásában álló dajkájának , hogy ő látta meg Kopit a tévében, de Kopi, Montague családbeli hozzátartozója Norbert Benvolio szerint mindez fordítva történt, ő, vagyis először Rómeó Calvo látómezejében tűnt fel Júlia. Végtére is mindegy, a lényeg, hogy a két csillogó szempár egymásba fonódott és ezzel megírták sorsuk újabb, immár közös fejezetét.

Gyönyörűséges szerelem volt ez első látásra, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a sok interjú, tévés beszélgetés, amit eggyé válásuk kapcsán adtak. Ország-világ tudhatta hát mikor háltak először együtt, milyen önfeledten adják át magukat a másik élvezetetének, kapnak bőségesen a test örömeiből, naponta akár többször is, van amikor a nyitott tetejű autójukban enyhítik vágyaikat, de manapság ilyen egy igazi modern Rómeó és Júlia történet.

A család azonban ott állt fenyegetően mögöttük, sötét árnyékot vetve a lángoló lelkű fiatalok jövőjére. Meglepő módon azonban ezúttal nem a Capulet és Montague família szívózott velük (állt közéjük), hanem Calvi, azaz Kopasz második családja, a mérhetetlenül gazdag és sikeres Broadcastingék, akik nem nézhették tétlenül, amint legnagyobb sztárjukat Rómeo Calvo-t elszakítja tőlük egy egyszerű cukrásznő, Júlia Uvetta.

Megfenyegették Calvo-t, teljesítenie kell az újabb feladatot, szerepelnie kell a BFF, a Broadcasting Factory Family legújabb showműsorában. Ha nem vállalja, örökre elszakítják imádott Mazsolájától. Ekkor Calvo és Uvetta megszöktek Firenzéből, de a Broadcasting emberei elfogták őket és visszavitték Firenzébe, ahol válaszút elé állították Calvo-t. Életveszélyes fenyegetés volt ez, ezért Calvo végül mindenre igent mondott.

A Betoncella celebeknek című műsor várt rá, melynek lényege, hogy ismert embereket, olyan megasztárokat, mint Calvo, hatvan percre beköltöztetnek egy Betoncellába, ahol nincs internet, mobiltelefon, sőt tévét sem nézhetnek. Ha egy órát magányosan kibírnak a cellában, hatalmas nyeremények ütik a markukat. Persze a kijövetel sem egyszerű feladat, hiszen a cella egyben szabadulószoba is, tehát a bentlévő celebeknek magukat kell kiszabadítaniuk. Tudjuk jól, sokat kell gondolkodni a ravasz feladatokon, nagyon nehéz megoldani a feladványokat. A vállalkozás hatalmas kockázattal is jár, hiszen a cellában csupán hetven percre elegendő oxigén van, tehát ha kibírták az egy órányi, internet, mobiltelefon és társ nélküli magányt, akkor mindössze tíz percük marad a szabadulásra. Ha nem elég okosak, bent maradnak.

Calvo már a cellában töltött hatodik percben elvonási tüneteket produkált, először a mobilját kereste, aztán internetezni akart, majd a falat kaparva Uvetta, vagyis Mazsola nevét hörögte, végül kényszeresen a kopasz fejét dörzsölte. Vetélytársai, az Olaszországban ismert celebritások, pornósztárok, pankrátorok már jóval előbb feladták, sőt egyikük a huszadik perc tájékán önmagával szeretkezett, majd utána azt kérte, azonnal nyissák ki a cellaajtót.

Egyedül Calvo bírta ki az egy órányi magányt, igaz kis híján belepusztult, hogy nem lehetett vele imádott Mazsolája. Amikor jelezték neki, hogy már csak ő maradt versenyben, kezdje meg a szabadulásához vezető rejtvények megfejtését, leroskadt a betonra, és sírva azt mondta, nem bírja tovább.

A szabályzat értelmében nem segíthettek neki, de ami még ennél is hátborzongatóbb, hogy a nagy kavarodásban éppen Calvo cellájának a kulcsa veszett el. Így amikor elfogyott az oxigén, nem tudták az ajtót kinyitni, képtelenek voltak Calvo-t kiszabadítani. Mire két órával később egy betonfúróval végre áttörték a falat, Calvo már nem lélegzett.

Szerelme a tévében nézte, amint Calvo holttestét kiemelték a betoncellából. Ekkor zokogva elrohant a Capulet Toronyból, egyenesen a folyópartra. Ott elővette a vészhelyzetre tartogatott mérget, majd azt a szájába véve, belevetette magát az erős sodrású vízbe. Soha nem találták meg. Meghalt a szerelemért, imádott Kopaszáért, nélküle Uvetta értelmetlennek látta az életet. Másnap az újságok csupán annyit írtak, rekordnézettséget ért el a Betoncella celebeknek című showműsor.

A modern Rómeo Calvo és Júlia Uvetta, azaz a Kopasz és a Mazsola mesébe illő története a feledés homályába veszett volna, de okulásul megírtam nektek. Ne köszönjetek semmit, öröm volt e szépséges szerelem krónikásának lenni.

AZ UTAZÓ

Balladisztikusan félelmetes, zsigerekig ható, döbbenetesen felkavaró filmet forgatott az Akira Kuroszava utódjának tartott magyar direktor, Sirokkó (Sota) Ákos Balázs. A Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, és természetesen Japánban óriási ismertségnek örvendő alkotó új műve letaglózó hatású, valósággal betegnek érzi magát tőle a néző. Különös alkotás, ilyet még nem látott a világ, miközben a forgatókönyv, maga a történet végtelenül egyszerű, néhány mondatban vázolható.

Főhőse egy magas rangú férfi, a furfangos rendszerű ország, Stadionánia küldötte. Az utazó a gyilkos világjárvány idején érkezik a távoli Phnom Penh-be, de semmi sem utal a halálos veszélyre. Ott a keleti ember bölcsességének és óvatosságnak köszönhetően kevesen betegedtek meg, Angkor összeomlása sok mindenre megtanította őket, továbbá, és ez nyilván tudatos rendezői instrukció, hogy filmjének főalakja a fertőző betegség megállíthatatlan terjedése ellenére sem visel maszkot, miközben vendéglátói igen. Valójában éppen ez a misztikusan különös benne, a megmagyarázhatatlan, szinte már vakmerőnek, egyes kritikusok szerint ostobaságnak tűnő konokság, hogy sosem tesz semmit a szája elé. Mindig úton van, lehetetlen követni merre jár, mint ahogy az is rejtély, vajon miért van mozgásban állandóan, van-e bármi értelme a folyamatos látogatásainak. A drámai, letaglózó erejű mozi az érkezés és távozás két sűrű óráját meséli el, mikor is a vendéglátók rádöbbennek a katasztrófára közelségére.

A rendező Sirokkó (Sota) Ákos Balázs, aki alkotásaiban szereti a sötét titkokat, a váratlan, baljóslatú, mondhatni beteges fordulatokat, ezúttal nem hagy kétséget afelől, hogy, amint Lao-Ce is írja a Tao-te Kingben, "nem az útnak van célja, hanem az Út maga a cél"  valamint az a különös ajándék, amit a vendéglátók kapnak a furcsa mosolyú vándortól. Ez az ajándék pedig nem más, mint maga a főhős. Őt kapják stadionániai kedvességként a vendéglátók.

A Karantén című eposzt a napokban mutatták be Kambodzsában.

PATYÓ DOKI HIHETETLEN KALANDJAI 2.

Ma este folytatódik a Patyó doki hihetetlen kalandjai, a Nyet-flix nagysikerű minisorozata. Az első rész tartalmából: a széria főszereplője a nyugdíjaskorú háziorvos, akinek régi ismerőse Rékasi ezredes, a körzet katonai parancsnoka kézbesíti a behívót. Patyónak kötelező "bevonulnia" a kisvárosi kórházba, a Covid osztályra, ahol a doki magára marad a betegekkel. Ekkor váratlan segítséget kap az osztályon dolgozó takarítónőtől. Ő asszisztál Patyó éjféli intubációjánál. Másnap mindkettőjüket átvezénylik az ország másik felében felállított sátorkórházba. 

A második rész előzetese: Patyó a fáradtságtól félájultan érkezik meg a kijelölt mezőváros külterületére. A katonai teherautó platóján való utazás megviseli az idős orvost, aki azt sem tudja, hol van. A vele együtt érkező takarítónő, Péter Erzsébet támogatja le a szállítójárműről. Másnap délben kell felvenniük a munkát. Fogalmuk sincs hol fognak aludni. A katonai jármű közben elhajt, ők pedig ott maradnak a sötét és kihalt utcán. Kérnének segítséget, de nincs kitől. Botorkálnak a hidegben, keresztül a szántóföldön. A gyengélkedő orvosnak inzulinoznia kellene magát, de nem találja a gyógyszerét. Lehet, hogy a teherautón felejtette.  Erzsébet ekkor megkínálja a parizeres szendvicsének maradékával. A nőnek eszébe jut, hogy a közelben van egy éjjeli menedék, régen ő is ott lakott. Órákig keresik, közben kiéhezett kóborkutyák támadnak rájuk. Erzsébet lélekjelenlétének köszönhetően, oda dobja nekik a szendvicsmaradék maradékát. A kutyák rávetik magukat a kenyérre, ők pedig elmenekülnek. Nagy nehezen eljutnak a hajléktalanszállóra, ott azonban kiderül, hogy az egyházi fenntartású intézményt a központi büdzsé megvonása maitt bezárták. Végül egy elhagyott tanya jéghideg istállójában alszanak. Hajnalban lovasrendőrök találnak rájuk. Igazoltatják, majd beviszik őket az őrsre. Őriztetbe kerülnek. Az idő vészesen fogy.  A járvány tombol.

NEM MINDEGY?

Etnográfusok, holt nyelvek kutatói, börtönpszichológusok, algoritmus szakértők, gorilla fajmentők elemzik, egyelőre eredménytelenül az alábbi mondatot: "züm pom vízvezeték hajdúsági eperkrém tollaspálya, azt igen, oda le, liftkezelők és krumpliföld, szalonna Ákos savanyított káposzta Vecsés ja nem igen nyúlbunda, húúúúúúú Real Sokol telep vette át Madrid gumicsere pálinkafőzés bl nincs baj" A mondat értelmezésére, vagyis a megfejtésre mielőbb szükség lenne, ugyanis ezt válaszolta a sajtófőnök arra a kérdésre, hogy a főnöke, aki covidos fertőzöttel négyszemközt, bensőséges körülmények között találkozott, vajon miért nem vonul karanténba.

ui: Most kaptuk a hírt, a mondat így értelmezhető: Közöd?

CSEPPEK

Kizárólag Magyarországon forgalmazza majd új termékét a világhírű LóReál. Az új készítményre rendkívüli várakozással tekintenek. Ezt igazolják a kormányzati előrendelések, valamint a civil szférából érkező egyre fokozódó igények. Az államapparátus első körben kétmillió háromszázezer üveggel vásárolt, de magánemberek, nők és férfiak tízezrei is keresték már a LóReál boltokat, ahol arról tájékoztatták őket, hogy az első adagok megérkeztek ugyan, de azokat a Szlovákiába utazók számára szállították ki.

A termék gyártása és tesztelése Magyarországon kezdődött, majd Szlovákiában zárult. A beérkező eredmények igazolták a várakozásokat, sőt, felül is múlták azokat.

A magyar nyelvű használati utasítása szerint napi egyetlen csepp is elegendő ahhoz, hogy a várt hatást elérje vele a felhasználó. A reggeli órákban ajánlott alkalmazni, de esetenként az esti adagolás is megengedett.

A gyógyhatású kozmetikum magyar ötlet nyomán, magyar megrendelésre készült, előállításában pedig nem csupán a LóReál vegyészei és bőrgyógyászai vettek részt, hanem a termelést irányító magyar vállalkozás szakemberei is.

A tesztelésben résztvevő önkéntesek kivétel nélkül arról számoltak be, hogy korábban aggasztóan búskomorak, pesszimisták, kimerültek, reményvesztettek voltak, de amióta a terméket napi szinten használják boldognak és sikeresnek érzik magukat. Vonzerejük magnetikussá válását tapasztalják, valamint azt, hogy minden könnyebben elérhető a számukra. Nyílt, csillogó tekintetük kapukat nyit meg előttük, sőt a párkeresés is gyorsabbá, egyszerűbbé vált számukra, úgy érzik legszívesebben egész nap csak dalolnának.

A kormányzati sajtótájékoztatón elhangzott, a Happy Csepp elnevezésű szemkondicionáló óriási lendületet adhat Magyarországnak, hiszen a csillogó szemű emberek optimistábbak (vagy annak tűnnek), képesek nem tudomást venni a bajokról, nagyobb teherbírásúak, és mindent elviselnek.

PATYÓ DOKI HIHETETLEN KALANDJAI 1.

A koronavírus miatt munkára vezényelt, a nyugdíjkorhatárt elérő szabolcsi orvos, Patyó doktor az osztályon tudja meg, hogy új stadion épül Pécsett, egy készülőben lévőre pedig még nyolcszáz milliót költenek. Egy ámokfutás története, csak erős idegzetűeknek! A Nyet-flix új sorozata 18 éven felülieknek! Az első rész tartalmából: Patyó doktor éppen inzulinozza magát, amikor becsenget hozzá régi ismerőse Rékasi ezredes, a körzet katonai parancsnoka. Kezében behívó, amit átad az idős orvosnak. Patyónak szinte felöltözni sincs ideje, mert a katonai szállítójármű személyzete kint várja. Azonnal indulnia kell. A kórházba érve Patyó doktor szembesül a lehetetlennel: aznap éjjel egyedül lesz az osztályon. A teszteredmények csak napok múlva érkeznek meg. Akkor sem biztos. Éjfélkor intubálnia kell. Egyedül képtelen megmenteni a beteget, gondolja magában, mikor hangokat hall a folyosó végén lévő raktárból. Ekkor lép ki az ajtón Péter Erzsébet takarítónő, akit megkér, segítsen neki a beavatkozásnál. Erzsébet visszaviszi a lapátot és a felmosóvödröt, majd asszisztál Patyónak, ennek köszönhetően a beteg túléli a szörnyű éjszakát. Patyó doktort másnap egy másik kórházba vezénylik. Erzsébetet is.

REGGEL HÉT

Vasárnap esténként mindig úrrá lesz rajtam az izgalom, olyankor szokatlanul kedves vagyok, sokat mosolygok és arra gondolok, vajon milyen élmények, csodálatos találkozások várnak rám a következő héten. Mivel híresen optimista vagyok, tudom, csak jó dolgok történnek majd velem. 

Hétfőn reggel, vagyis ma, kezemben a bevásárlószatyorral és a cetlivel, ez utóbbira gondosan felírtam mit kell vennem és még véletlenül se felejtsem el a laktózmentes joghurtot, már a nyitás előtt ott ültem  az Interspar bejáratánál egy padon. Hat óra ötvenhét perckor megjelent az üzlet daliás biztonsági őre, aki egyetlen gombnyomással elindította a fémrácsot felfelé. Az elektromos motor komótosan felvonta a vasfüggönyt, ekkor már hat óra ötvennyolc percet mutatott az óra, nem egészen két perc volt már csak a nyitásig, amikor az egyenruhás férfi ellépett a kapcsolóktól és éppen előttem indult el, nyilván a biztonsági iroda felé, amikor megszólítottam.

- Jó reggelt, szabad már bemenni?

A férfi ekkor tőlem pár lépésnyire megállt, terpeszállást vett fel, majd a fejét lefelé biccentve rám nézett és megszólalt.

- Maga szerint van van már hét óra?

- Tudom, hogy nincs...

- Akkor meg mit akar?

- Maga mindig ilyen udvariasan beszél?

- Mér, mi baja van? Udvarias voltam, nem? 

- Azt kérdeztem, hogy be lehet-e menni, nem pedig az ön kioktatását akartam hallgatni.

- Mikor nyit a bolt? Na mikor? Hétkor. Van már annyi? Nincs. Akkor meg mit kérdezget?

Bevallom, eddig a beszólásig voltam úriember. Szégyen, nem szégyen, kitört belőlem az amit nagyon nem szerettem volna, hogy kitörjön. Előfordul azonban és ez ilyen pillanat volt. Gyűlölöm a hatalmat, azt pedig még annál is jobban, ha valaki úgy érzi, visszaélhet a nem létező hatalmával. Nyilván a vagyonvédő itt érzi magát valakinek. Egy idősebb úr, aki szem és fültanúja volt mindennek, próbált nyugtatni, de őt is felháborította az őr viselkedése.  Betoltam a bevásárlókocsit, még kellőképpen fel voltam dúlva, de próbáltam a laktózmentes joghurtra koncentrálni, amikor a salátapult mögül kiszólt nekem egy hatvan év körüli eladónő.

- Ennyire unatkozik?

- Miért gondolja, hogy unatkozom?

- Itt kiabál kora reggel. Igyon egy kávét, aztán vegye meg amit akar és menjen.

- Mi van??? Maguknál mindenki megőrült? Vagy ennyire udvariatlan?

Fizetés közben a pénztárnál megemlítetttem, hogy miként beszéltek velem a boltban, de a kasszás úgy tett, mint aki nem hall semmit. Nyilván tudott mindent, hiszen a biztonsági őr végighaknizta a pénztárakat, röhögva előadva, vigyázzanak, mert jött egy őrült. 

Gyönyörű reggelem volt megint.

- 

 

SZUTYOK

Nem tölt el örömmel, sőt rettenetesen lehangol, és persze dühít, hogy sokadjára kell írnom a szutyokról (emberek, közállapotaink), de ha a mocsokban járunk, akkor arról kell beszámolni. Nyilván egyszerűbb és hálásabb téma lenne az aktuális,  a jelentéktelensége ellenére is nagy médiafigyelmet kiharcoló sztár dominikai nyaralásáról írni,  akit az érdekel, nyugodtan navigálja át magát egy bulvároldalra, nem fogok megsértődni, de ez a történet nem a napfényes szigetvilágban, hanem Budapesten történt, fényes nappal. A szutyok kellős közepén.

Park, valahol Budán. Kutyások sétáltatják a kedvenceiket, dobálják nekik a labdákat. A kiskutya labdáját elviszi a nagykutya, azt hiszi az is az övé. Előfordul ilyen, játszanak. A kiskutya két gazdája (egy pár) szeretne menni, de előbb vissza kellene szerezni a labdát. A nagytestű kutya nem adja. Szólnak a gazdájának, egy nőnek, hogy vegye el tőle a labdát és adja vissza.

- Én ugyan ki nem veszem a szájából. Vegyék ki maguk, ha akarják.

És itt válik az örömteli program rémálommá. A kiskutya gazdái többször is kérik a nő segítséget, de helyette megkapják, hogy ők libernyákok, és buzik. A labda marad a nagykutya szájában.

A pár elmegy a rendőrségre, ahol azt javasolják nekik, tegyenek feljelentést. 

Nem tesznek. Inkább vesznek egy másik labdát. És persze keresnek egy másik játszóteret.  

MÁSFÉL MÉTER

Funkcionális evő vagyok. Akkor táplálkozom, amikor megéhezek. Mindenevőnek számítok, de körömpörköltöt, pacalt, velőt és disznósajtot képtelen vagyok a számba venni. A pacallal kapcsolatban amúgy is van egy kibeszéletlen traumám, de nem szeretnék eltérni a tárgytól, ezért arról majd máskor írok.

Pechemre már délelőtt tizenegykor megéheztem. Küzdöttem ellene, ki akartam húzni legalább délig, de a parkolóban megláttam egy kebabos bodegát, az oldalán pedig egy művészien fotózott falafel-szendvicses reklámot. Megkívántam a csicseriborsós golyókat. Hezitáltam ugyan, egyek, ne egyek, végül az evés mellett döntöttem. Beálltam a sorba. Ketten voltak előttem, egy férfi, aki éppen leadta a rendelését, és egy nő. Mögöttük várakoztam, gondosan betartva a másfél, de inkább kétméteres távolságot. Természetesen maszkot is viseltem. Mivel a kebabos kifejezetten lassan dolgozott, közben sokat dumált, így nézelődni kezdtem hátha látok valahol egy ismerőst. Elfordultam, de csak pár másodpercre, majd amikor megint a menetiránynak megfelelő szögben álltam, már négyen voltak előttem. A nő és közém beállt két férfi. Szóltam nekik, hogy "uraim, én már itt álltam", mire flegmán azt válaszolta az egyik, hogy ő érkezett előbb, én csak utána. Megismételtem, hogy már régóta itt vagyok, de még lekezelőbb módon azt mondta, nem látott engem, tehát nem voltam ott. Maszkot nem tett a szája elé. Ronda fogai voltak, nagyok, töredezettek és barnák. Még egyszer megkíséreltem a tudomására hozni, hogy ő állt (pofátlankodott) be elém, de láttam, ez is csak újabb reménytelen eset, akivel nem érdemes vitatkozni.

Végül nem ettem falafelt. Leléptem. De legalább nem köhögött a szemembe a rohadt fogú.

Ha lesz időm és kedvem, valahol bekapok valamit.

FEHÉRINGESEK

- Gyúrsz?

- Ja.

- Jól nézel ki. Mintha magamat látnám.

- Köszi.

- Úgy egyben vagy. Fasza leszel vasalt ingben.

- Fehér ingben?

- Mi másban? Mi vagyunk a fehéringesek. De egy inget csak egyszer veszel fel. Kétszer sosem. Az olyan prolis. Okés?

- Okés.

- Hajadhoz ragaszkodsz?

- Nem muszáj.

- Okés, akkor nullás géppel, még ma. Mindenki felismer majd.

- Okés, tök kopaszra.

- Mit melózol?

- Konkrét melóm nincs. Üzletelek.

- Az jó.

- Ja.

- Látom a felvételed tegnap megtörtént. A pártigazolványodat is megkaptad.

- Meg, köszi. Ezzel bárhova bemehetek?

- Én mindenhova bemegyek. Nem kérnek semmit.

- Menő vagy nagyon.

- Tudom. De beszéljünk a projektről: Szabolcs, hetes körzet lenne a tiéd. Tudod vinni?

- Ja.

- Tudod merre van?

- GPS. Nem gond.

- Erkölcsid van?

- Ja.

- Csináltál már ilyet?

- Nem nagyon.

- Most nem, vagy nagyon?

- Még nem.

- Ne szarj be, a lényeg, hogy indulj.

- Ja.

- Okés. A választás hetében nálad is megcsinálják a herevasalást, csak hogy frankó legyél tetőtől talpig.

- Ja. Köszi.

- Ne köszönd. Gondolj a pénzre.

- Kinek dolgozunk?

- Öcsém, meg sem hallottam a kérdést. Egyébként nem mindegy?

- És mit kell majd mondanom?

- Hogy őszinteséget ígérsz. Meg, hogy minden jobb lesz. Mi vagyunk a jövő.

- Ennyi?

- Miért, ennyi nem elég?

- Ja. Okés. A vasalás nem fáj?

-  

REKORD

Tragikus hirtelenséggel elhunyt a Guinnes-rekorder Arthur D. Clarkson. A Scotland Yard tájékoztatása szerint akkor érte a halál, amikor könyvkiadója közölte vele, művéből - a megjelenés óta eltelt két évben - egyetlen példány sem fogyott el. George F. Holmes kiadótulajdonos természetesen magára vállalta a temetés megszervezését. Méltó módon akart elbúcsúzni a nagy írótól, és úgy gondolta, ehhez az olvasóknak is joguk van. A nyilvános virrasztáson, majd a temetésen is féláron lehetett megvenni a bestseller szerző első és egyben utolsó kötetét, amit két évvel korábban, bízva a mű iránt majd mindent elsöprő érdeklődésnek, még a nyomdai csomagolás előtt dedikált Arthur D. A rövid  írásokat tartalmazó vékonyka füzetet (a könyv árának ötszöröséért) a nyitott koporsóban fekvő író ajkához érinthették a jelenlévők, továbbá engedélyezték számukra, (ugyancsak plusz fontokért)  a közös szelfik elkészítését is. Az olvasók a holttest mellé guggolva fotózkodtak, de az igazán szerencsések és jómódúak a szemfedőket és a halott író fürdetéséhez használt tisztítószereket is megvásárolhatták. A szertartást követő napokban Arthur D. Clarkson összes kötete elfogyott, és azóta is vezeti az irodalmi listákat. Mivel Arthurnak nem voltak élő leszármazottjai, így a könyvét megjelentető George F. Holmesnál maradtak a jogok, ő örökölt mindent és vált Nagy-Britannia leggazdagabb emberévé.   

KEROZIN ÜGY

Szabotázs bűntette miatt a Legfelsőbb Népi Bíróság jogerősen öt év, hat hónap letöltendő fegyházbüntetésre, valamint a közügyektől tíz évre való eltiltásra ítélte Bacsai Attila karbantartó-lakatost. Az eljáró bíró, Petnekövi András gépkocsivezetőre négy év, két hónap börtönt, Engelber Károly pilóta-oktató esetében pedig három évnyi letöltendő börtönt és öt évnyi közmunkát szabott ki, valamint örökre eltiltotta a repüléstől. A ma meghozott drákói ítélettel pont került a rejtélyes, úgynevezett Kerozin-ügyre, mely az utóbbi évek legsúlyosabb visszaélése a szabad köztársaság történetében.

Az ügy szálai a szántópusztai ménesgazdaságig nyúlnak vissza, ahol Bacsai, a telep villany és vízellátásáért felelt. Azon az ominózus napon Bacsai (szándékosan?) a lakásán felejtette a hetes villáskulcsát, és mint a nyomozati anyagok bizonytították, ez az ügy szempontjából sorsdöntő momentumnak bizonyult. Bacsai ugyanis már a kora reggeli órákban észlelte, hogy a ménesgazdaság vendégházának zuhanyzójában akadozik a vízellátás, alig folyt víz a zuhanyrózsából, ellenben nem tudta jobban megnyitni a központi vezetéket, hiszen a szükséges szerszám nem volt nála, így a hibát képtelen volt elhárítani. Arra gondolt, másnap majd megjavítja. Pár perccel később azonban arról tájékoztatta a ménesgazdaság elnök-vezérigazgatója, hogy magasrangú vendég érkezik, aki szeretne tisztálkodni, majd átöltözni. Bacsai a hibáról nem tett említést, ellenben kétségbesett és egy kalapáccsal ütni kezdte a meghibásodott csaptelepet, amely ennek következtében még rosszabb állapotba került.

A helyzetet súlyosbította, hogy a vendég három órával később érkezett meg, mert mint kiderült útközben defektet kaptak, és a hivatásos gépjárművezető Petnekövi András nem tudott azonnal abroncsot cserélni, ugyanis a pótkerék le volt eresztve (szabotázs?). Ekkor a székesfővárosból futár vitt pótkereket a lerobbant járműhöz.

Végül sok órányi késéssel megérkeztek, de a vendég, a csöpögő zuhany miatt a tervezett két perc helyett közel háromnegyed órán keresztül fürdött, miközben sietnie kellett volna haza, gyermeke esti fürdetésére. Más megoldás nem lévén, a gyermek és a gondos, szeretettel teli apa érdekében helikoptert biztosítottak a gyors és biztonságos hazaérkezés elősegítése céljából.

A mindössze tíz percnyi repülőút alatt az ismert, a repülés, a légiközlekedés elhivatott szerelmesének számító közszolgának régi, fájó emlékek szakadtak fel az emlékezetéből. Eszébe jutott, mennyivel egyszerűbb lenne az élete, és most sem kellett volna pilótát kölcsönöznie, ha tizenkilenc éves korában Engelber Károly pilóta-oktató nem buktatja meg a vizsgán.

A ma meghozott ítélet megnyugtató módon igazságot szolgáltatott a három szabotőrrel szemben, a közügyek iránt fogékony, rendkívül érdeklődő, és mélyen empatikus társadalom számára pedig világossá tette, miért kellett helikopterrel repülni az elfoglalt, késésben lévő miniszter úrnak.

  

BORÍTÉK

Szörnyű éjszakái, és még rettenetesebb nappalai vannak. Azt álmodja, összerakja a tökéletes embert, fúr, vág, reszel, varr, képtelen másra gondolni, mint a testre, az artériákra, a nyitott koponyára, mindig csak a műtő, a szike, a vér, kibaszott Frankenstein a szerencsétlen. A legnagyobb név a szakmában. Három intézet főigazgatója, magánpraxist visz, könyveket ír, de ez sem elég, képtelen leállni.

Rovarirtó szerek flakonjait, tégelyeit gyűjti, már Brazíliából és Japánból is kapott csótány- és hangyairtós dobozokat, de ugyanilyen megszállottan kutatja a magas faktorszámú naptejeket is. A zacskós kiszerelésűek a gyengéi. A legnagyobb gondot azonban mégsem ezek a függőségek jelentik a számára. Állapota napról napra egyre súlyosabb, ezért segítséget kért a hazai lélekgondozás ünnepelt ikonjától, Csertus Ivántól.

- Magától jött?

- Nem jött velem senki.

- Nem ezt kérdeztem. Elismétlem, mert nem érti: saját elhatározásából jött, vagy valaki küldte?

- A feleségem kért meg.

- Akkor takarodjon vissza hozzá!  Anyucihoz. Ide akkor jöjjön, ha maga akar jönni! Értette?

- Igen. Maradni szeretnék.

- Férfi maga? Vagy csak egy lábtörlő?

- Férfi vagyok. Tekintélyes orvos.

- Orvosbáró! Mondja ki! Or-vos-bá-ró!!! Halljam.

- Orvosbáró.

- Ordítson!! Kurvára utálom a beszariságot! És miért van itt? Nem gyűjtött még elég rovarirtót? 

- Sosem lehet abból eleget gyűjteni. Most rendeltem Indonéziából egy pókok elleni port.

- Kurva jó. Maga tényleg orvosi eset. Mi van még?

- Boríték.

- Azt is gyűjt?

- Igen....

- Fasza. Na, meséljen erről. 

- Negyven éve gyűjtöm. 

- Hogy kezdődött? Írt magának egy nővérke?

- Egy vakbeles betegemtől kaptam. Műtét után.

- Üres borítékot kapott?

- Tízezer forint volt benne.

- Kezdésnek nem rossz. Aztán?

- Másnap is kaptam borítékot. 

- Jaj, de szar lehet magának.  

- Higgye el, zavarban voltam, amikor a zsebembe csúsztatták, de...

- Megszokta.

- Igen. Sőt, vártam, mikor kapom meg a következőt. Aztán már előre szóltam, hogy mennyi legyen benne.

- A pénzből adott másnak is?

- Kinek kellett volna?

- Nővérek, asszisztensek, altatóorvosok.

- A borítékot én kaptam, nem ők.

- Nagy franc maga...hogy is hívják? 

- Tivadar.

- Mi lesz most magával Tivadar? Ugye, tudja miért kérdezem.

- Én ne tudnám? A legtöbb páciensemet már letartóztatták, sokan ítéletre várnak. A feleségem minden reggel kitesz nekem egy borítékot a kávé mellé, ilyen asszony ő, de ez sem segít. Betege vagyok a borítéknak.

- A hálapénznek, maga szerencsétlen. Nem könnyű eset, de lássa kivel van dolga, elvállalom magát. Fizetni kint tud. Mit ül még itt? Menjen már!

- 

-