Vasárnap esténként mindig úrrá lesz rajtam az izgalom, olyankor szokatlanul kedves vagyok, sokat mosolygok és arra gondolok, vajon milyen élmények, csodálatos találkozások várnak rám a következő héten. Mivel híresen optimista vagyok, tudom, csak jó dolgok történnek majd velem.
Hétfőn reggel, vagyis ma, kezemben a bevásárlószatyorral és a cetlivel, ez utóbbira gondosan felírtam mit kell vennem és még véletlenül se felejtsem el a laktózmentes joghurtot, már a nyitás előtt ott ültem az Interspar bejáratánál egy padon. Hat óra ötvenhét perckor megjelent az üzlet daliás biztonsági őre, aki egyetlen gombnyomással elindította a fémrácsot felfelé. Az elektromos motor komótosan felvonta a vasfüggönyt, ekkor már hat óra ötvennyolc percet mutatott az óra, nem egészen két perc volt már csak a nyitásig, amikor az egyenruhás férfi ellépett a kapcsolóktól és éppen előttem indult el, nyilván a biztonsági iroda felé, amikor megszólítottam.
- Jó reggelt, szabad már bemenni?
A férfi ekkor tőlem pár lépésnyire megállt, terpeszállást vett fel, majd a fejét lefelé biccentve rám nézett és megszólalt.
- Maga szerint van van már hét óra?
- Tudom, hogy nincs...
- Akkor meg mit akar?
- Maga mindig ilyen udvariasan beszél?
- Mér, mi baja van? Udvarias voltam, nem?
- Azt kérdeztem, hogy be lehet-e menni, nem pedig az ön kioktatását akartam hallgatni.
- Mikor nyit a bolt? Na mikor? Hétkor. Van már annyi? Nincs. Akkor meg mit kérdezget?
Bevallom, eddig a beszólásig voltam úriember. Szégyen, nem szégyen, kitört belőlem az amit nagyon nem szerettem volna, hogy kitörjön. Előfordul azonban és ez ilyen pillanat volt. Gyűlölöm a hatalmat, azt pedig még annál is jobban, ha valaki úgy érzi, visszaélhet a nem létező hatalmával. Nyilván a vagyonvédő itt érzi magát valakinek. Egy idősebb úr, aki szem és fültanúja volt mindennek, próbált nyugtatni, de őt is felháborította az őr viselkedése. Betoltam a bevásárlókocsit, még kellőképpen fel voltam dúlva, de próbáltam a laktózmentes joghurtra koncentrálni, amikor a salátapult mögül kiszólt nekem egy hatvan év körüli eladónő.
- Ennyire unatkozik?
- Miért gondolja, hogy unatkozom?
- Itt kiabál kora reggel. Igyon egy kávét, aztán vegye meg amit akar és menjen.
- Mi van??? Maguknál mindenki megőrült? Vagy ennyire udvariatlan?
Fizetés közben a pénztárnál megemlítetttem, hogy miként beszéltek velem a boltban, de a kasszás úgy tett, mint aki nem hall semmit. Nyilván tudott mindent, hiszen a biztonsági őr végighaknizta a pénztárakat, röhögva előadva, vigyázzanak, mert jött egy őrült.
Gyönyörű reggelem volt megint.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése