Egyszer volt, hol nem volt, volt egy használt ruhákat árusító bolt, ahova mindig csütörtökön érkezett új áru. Akkor bontottak bálát. Álomszép kollekciók, német, svéd, angol vöröskeresztes adományokból összegyűlt meseszerű tréningnadrágok, szoknyák, kabátok találtak ilyenkor új gazdára. Julika időben érkezett, így hatalmas szerencse érte, hozzájutott a Grimm divatház tűzpiros kabátjához. Azonnal felpróbálta, az eladónők pedig nem győzték dicsérni. El is nevezték Juliskát Piroskának, aki a pénztárhoz sietett, fizetett, utána pedig máris büszkén viselte új szerzeményét.
Első útja az erdőbe vezetett ahol a nagymamája lakott egy aprócska házban. Neki akarta elsőként megmutatni a piros kabátot. Ám ahogy az erdő szélére ért, megszólította egy különös fogazatú férfi. Farkas György néven mutatkozott be, és megkérdezte Piroskát, hogy hova igyekszik.
A nagyikámhoz megyek, válaszolta Piroska, mire Farkas úr figyelmeztette Piroskát, ez az erdő már magántulajdon, nem szabad csak úgy sétálni benne, sőt, szigorúan tilos, nagyon veszélyes itt lenni, de ő ismeri a környék összes föld-és erdőtulajdonosát, ha vele látják Piroskát, akkor talán nem esik bántódása. Piroska csak színes bulvárt olvasott, azt is csak akkor ha a villamoson az ülésen talált egy átnyálazott példányt, nem érdekelte a politika, egy foglalkoztatta csupán, hogy a nagyija láthassa az új kabátját. Piroska elfogadta hát Farkas ajánlatát, így együtt mentek be a sötét erdőbe.
Mentek, mendegéltek, mikor Farkas megkérdezte Piroskát, tud-e a nagyija mobiltelefon tarifa tartozásáról. Piroska e téren is tudatlan volt, így csak pislogott Farkasra, aki elmondta, a nagyija tizennégy évvel ezelőtt nem fizette be a kétezeregyszáz forintos havidíjat, ami időközben négymillió ötszázezer forintos tartozássá duzzadt, de ezt sem rendezte, így jelzálogot tettek a nagymama viskójára. A nagyimnak nincs is mobiltelefonja, válaszolta Piroska, de Farkas ekkor már morogva közölt vele, a jelzálog az jelzálog, és ha nem fizetnek, beláthatatlan következményei lesznek e mulasztásnak. Milyen következményei, kérdezte Piroska, mire Farkas végrehajtást és kilakoltatást emlegetett, megjegyezve azt is, amúgy ez a leghumánusabb megoldása az ügynek.
Piroska ekkor megrémült, de nem tudta elzavarni a Farkast, aki egészen az ajtóig kísérte, majd maga is bement a házba. Piroska ekkor elővette a pénztárcáját, hogy rendezze nagyija tizenvalahány évvel ezelőtti állítólagos tartozását, de Farkas azt mondta, erre már nincs lehetőség. Kitátotta a száját, és hamm, lenyelte a nagymamát, majd a sikoltozó Piroskát. Így a házikó tulajdonjoga gyorsan és probléma mentesen átszállt Farkasra, a legsikeresebb végrehajtóra.
Mivel az erdő Farkas úr barátjáé volt, a vadászt utasítani sem kellett. Magától is tudta, Farkast nem szabad lelőnie, a gyomrából pedig nem kell kiszabadítani Piroskát és a nagymamát. A piros kabát két kupica pálinka után magától kijött.
