Amikor már az összes politológus,
történész, aktív és inaktív politikai szereplő megpróbált épkézláb választ adni
a kérdésre, persze nem tudott, mind csak verejtékezett és vakarta a fejét, vajon miért
nem lett a lázadó ifjú egyetemistából, a jövő reménységéből államférfi, népek jótevője, akkor Woody Allen letette a klarinétját, majd megadta a
választ. "Nem az emberek emlékezetében, hanem a saját nappalijában akart
élni."
2018. január 23., kedd
HETVENHÁROM ÉV
Négyévesen menekül. Anyjával bújkál. Álnév.
Igazoltatás. Majdnem lebukás. Nyilas suhancok és gyilkosok kezében a sorsa. Utolsó
előtti állomás. Beterelés. Gettó. A vagon készen áll. Akár őt is feltuszkolhatják.
Jönnek az oroszok. Felszabadulás.
Hetvenhárom évvel később az egykori
gettólakó, holokauszt túlélő, gyerekeknek meséli el a múltat. Utána interjút kér
tőle a tévé, rádió.
Húsz másodpercnyi nyilvánosságot kap. Sokan
látják. Másnap megszólítja valaki az utcán. Nem a rémségekekről kérdezi, nem a
szenvedésről, nem a pokolról. Más érdekli.
"És mondja, mennyit kapott a
szereplésért?
Hetvenhárom év csupán egy villanás. Megállt az
idő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
SZÍNHÁZ
- Mindenki jól hall? Ti is, ott hátul? Rendben, de nyugodtan üljetek előre, itt bőven van hely. Mennyi ismerős arc! Jaj, annyira örülök ne...
-
Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában rendkívül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről,...
-
Megmozdult a Föld és a korábban soha nem tapasztalt erejű rengés maga alá temetett páratlan életműveket, csodálatra méltó karriereket. Ember...
-
2010 tavaszán, néhány héttel az országgyűlési választások előtt egy kávézóban ültem és beszélgettem a Németországban élő kettős (magyar-néme...

