Amikor már az összes politológus,
történész, aktív és inaktív politikai szereplő megpróbált épkézláb választ adni
a kérdésre, persze nem tudott, mind csak verejtékezett és vakarta a fejét, vajon miért
nem lett a lázadó ifjú egyetemistából, a jövő reménységéből államférfi, népek jótevője, akkor Woody Allen letette a klarinétját, majd megadta a
választ. "Nem az emberek emlékezetében, hanem a saját nappalijában akart
élni."
2018. január 23., kedd
HETVENHÁROM ÉV
Négyévesen menekül. Anyjával bújkál. Álnév.
Igazoltatás. Majdnem lebukás. Nyilas suhancok és gyilkosok kezében a sorsa. Utolsó
előtti állomás. Beterelés. Gettó. A vagon készen áll. Akár őt is feltuszkolhatják.
Jönnek az oroszok. Felszabadulás.
Hetvenhárom évvel később az egykori
gettólakó, holokauszt túlélő, gyerekeknek meséli el a múltat. Utána interjút kér
tőle a tévé, rádió.
Húsz másodpercnyi nyilvánosságot kap. Sokan
látják. Másnap megszólítja valaki az utcán. Nem a rémségekekről kérdezi, nem a
szenvedésről, nem a pokolról. Más érdekli.
"És mondja, mennyit kapott a
szereplésért?
Hetvenhárom év csupán egy villanás. Megállt az
idő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT
Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...
-
Debrői Elemér, korának egyik legnagyszerűbb riportere. Több ezer politikamentes mélyinterjú, magával ragadó, tanulságos és fe...
-
Napok óta retteg és szörnyülködik a város. Beazonosítatlan fajtájú rágcsáló zuhant egy kórházi folyosóra, a repedezett járólapokra. A sző...
-
Történelmi léptékű bejelentést tett Peremte Z. Csongor, a Nemzeti Közérzetért, valamint a Befizetendő Közüzemi Számlák Ellenőrzéséért és Beh...