Ez egy bizalmi állás. Ezt mondták. És bennem lehet bízni. Mert én olyan vagyok, na, hogy is mondjam egyszerűen, hogy te is értsed, na, nem lopok, nem pofázok. Hogy nézne már az ki, hogy lenyúljak öt kiló maltert? Vagy egy rozsdamentes simítólapátot. Vagy, hogy locsogjak, mint egy pletykás asszony. Férfi vagyok, nem hülye. Gályázok reggeltől estig, mint egy barom. Kell a mani. Ezért is hívott a Pista, de nem szereti, ha Pistázzuk, főleg meló közben ugat le ha mégis kiszalad a szánkon, olyankor félrehív, és a pofánkba sziszegi, hogy jegyezzük meg, ő Főnök. Igenis Főnök, értjük Főnök, bocsánat Főnök. Akkor csend lesz megint. Nem kérdezünk, nem akadéskodunk, csak bontunk, vésünk, falazunk. Kuss van, meg meló.
Tavaly szóltak, hogy lenne valami nekem való, de előtte megfuttatják a nevemet, nem kell kiakadni, ma mindenhol ez van, állami cég, érted, lenyomoznak, átvilágítanak, ezt mondta a Főnök, meg, hogy nyugi, nem lesz semmi gond, de legfontosabb a biztonság. Meg az a, hogy is mondják, itt van a nyelvemen, ja, diszkréció. Ezt nem értettem, de Pista elmagyarázta. Nálam aztán nem találnak semmit, nyugodt voltam, mint Szarka Jancsi a zárt osztályon, le volt kötve szerencsétlen, meg kapott a vénájába is olyan pszicholazítót, attól csendesedett el, szóval velem aztán nem lesz gond, mindig is melós voltam, kőműves, két éve megtanultam betont is önteni, fasza, ilyen ember kell ide. De jegyezzem meg, ezt elmondták vagy százszor, mintha rettegnének valamitől, ne fossam a szót, hogy hol jártam, mit csináltam, kikkel találkoztam. Ne légy betonfejű! Érted? Bólintottam, mert tényleg nem vagyok egy csiszolatlan falusi tróger, ismerem a dörgést, meg a nyolc általános is sokat adott nekem.
Az eligazítás kemény dió volt, azt hittem egy hülye szektába kerültünk, öltönyös faszik tesztelgettek minket, kérdezték kire szavazunk, meg ismerjük-e azt, meg amazt, szerencsére rémlett valami, mondtam, nem vagyok tuskó, hallottam már róluk, de amúgy szarok bele kik ők, nyilván ők is csak emberek. Vagy két órán át vizsgáztattak, aztán gratuláltak, hogy mi vagyunk a kiválasztottak, becsüljük meg magunkat, meg az állást, mert ez ugye bizalmi pozíció.
A míting után, most hallottam először ezt a szót, kimondani is alig tudom, szóval a gyűlés után konditerembe mentünk erőfelmérésre. Nyomtam a súlyt rendesen, fekvőztem is nekik ötvenes szériákban, ciccegtek, hogy "te aztán rendesen ki vagy pattintva", az egyik öltönyös még a bicepszemet is megtapogatta, azt hittem a fiúkat szereti a csávó, de inkább nem szóltam, hanem kilöktem a súlyt, aztán a lába elé dobtam.
Még aznap Csepelre vittek valami birkózócsarnokba, ott is ment az örömködés, jött egy kopasz fószer, megkínált maga főzte birkával, meg csülökkel, ettünk, méregerős cucc volt mindkettő, ittam rá vizet vagy három litert, aztán mutattak néhány fogást, hogyan kell egy egy százkilós embert földre vinni. Nem értettem mi szükség van erre, végtére is kőműves vagyok nem ketrecharcos, jaj, az UFC-t bírom nagyon, meg azt a nagyfülű azeri hegyiembert, azt aztán nem verte meg soha senki, az ír villanyszerelő, a MekkGregor, vagy Konnor is összeszarta magát a meccs végére, szóval a csepeli kopasz behívott néhány versenyzőt, azoknak is káposztafülük volt, velük birkóztunk estig. Az egyiket odavágtam a földhöz, nézett is bambán, kérdezte, hol nyomtam eddig, meg milyen érmeim vannak, mondtam nem vagyok olimpikon csak egy bikaerős falazó. Jó kis nap volt, élveztem, eszembe jutott, hogy egy építkezésen én is verekedtem, de ilyen fogásokat bizisten nem ismertem.
A brigáddal nincs semmi gond, többségében borsodi és szabolcsi kőművesekből áll a csapat. Este iszogattunk, nem kicsit, nagyon, majd eligazítottak minket, hogy holnap merre, kikért megyünk. Kezünkbe nyomtak egy listát, nevekkel, helyszínekkel, ezt be kellett magolnunk, majd a papírokat ott helyben ledarálták.
Az első reggel húzós volt, de megoldottuk. Hétre valami hatósági nőért mentünk, vagyis ő mutatta meg a helyet, hol szeretné. Nem vitatkoztunk, bár lett volna jobb megoldás is, de végtére is, kőműves zsoldosok vagyunk, nem szóltunk hát semmit. Amit akarnak az urak, vagy az úrhölgyek, az lesz. Ketten leszedték a tapétát, utána véstünk, majd amikor beszakadt az üreg, a nő szó nélkül bemászott, mi pedig visszapakoltuk a téglákat, és rákentük a betont. Innen tuti nem jön ki, csak ha mi ki nem bontjuk onnan. Állítólag kilenc évig lesz ott bent. Délelőtt még két helyen betonoztunk, nem volt semmi gond, már azt hittük vidám vasárnapunk lesz, de egy harmincas, szakállas pali, azt hiszem szóvivő, vagy államtitkár hangoskodott, hogy ő kurvára nem akarja ezt az egészet, nem is akart belefeküdni a friss betonágyba, ezért az előző nap tanultak alapján megrogyasztottam, leszorítottam, nyaki fojtófogást alkalmaztam, ezt az UFC-ből tanultam, fulladt a fószer, végül lekopogott, na akkor lejöttem róla és már öntötték is rá a maradék betont. Láttam, a lábánál még mozgott az anyag, de amint megkötött, húztunk is el.
Tavaszig ezt csináljuk, bebetonozunk, nem értem én ezt az egészet, de többet nem mondhatok, mert hülye lennék kirúgatni magam. Kőműves vagyok, nem pletykafészek. Érted?
