Leim Gyula valójában Lejm Gyula, de ezt titkolja, sőt rendkívül ingerültté teszi, ha valaki így ejti a nevét. Tudom, nem szép amit tettem, de amikor lement a pincébe borért, és valami könnyen emészthető, a szervezetből gyorsan ürülő varázsgombáért, megnéztem a személyijét, ott Lejmként szerepel.
Valójában nem sokat tudok róla, szinte semmit, de mégis nyomot hagyott a lelkemben, mint ahogy másokéban is. Olyan ember ő, aki a jég hátán is megél, sőt, sokakkal ellentétben a jégpáncél felolvadása után sem merül el a jeges tengerben. Csodálatra méltó módon mindig talál magának vízen lebegő hajóroncsot, sodródó konténert, uszályról leesett gerendát, vagy ha azt nem, akkor belecsimpaszkodik egy jegesmedve szőrébe, és így vontatja magát biztonságos helyre. Ha a medve harap, ő üt. Könnyen eldurran az agya, de ezt is tagadja, abszolút szelíd pasasnak látja magát.
Végtére is, valahol talán az. Egy nagy, öregedő maci. Kiterjedt baráti köre békésen és megadó türelemmel figyeli eme csendes, biztonságos és szívmelengetően szürke, unalmas életet, sőt a maguk módján segítik is Gyulát a létfenntartásért folytatott küzdelmében. Egyikük rendszeresen megszereli a cirkóját, megpiszkálja a mosogatógépét, tévét javít, beállítja a számítógépét , kicseréli a csöpögő csap szilikon tömítését, felszedi és lerakja a parkettáját (ingyen persze) a másik bevásárol neki, "ha jössz, hoznál nekem a kisközértből két kiflit és 10 deka disznósajtot, megadom", máskor, "elvinnél apám székletmintájával Ceglédre, ott van a labor", természetesen már robog is a jármű a kakival, egyesek nyaraltatják, mert "Gyulát a gyerekek is bírják", hétvégenként tóparti bulikon látják vendégül, de arra is volt már példa, hogy nagyobb szívességet kért, "figyelj, tudnál a feleségemnek állást szerezni?" és az asszony másnap már bejelentett, jól fizető munkakörben tehette a dolgát.
Érdekes, ha Gyulától kérnek valami apróságot, akkor ügyesen kitér a teljesítés elől, mondván nem volt ideje, pár percet töltött csak ott, de majd máskor. Sosincs máskor. És hogy ne feledjem, Gyuszi igen rossznéven veszi, ha valaki nem ér rá, vagy éppen nincs kedve teljesíteni a kérését. Ilyen esetekben mosolygósan ugyan, de szúrós megjegyzésekkel fejezi ki elégedetlenségét, "tudtam, hogy te ilyen vagy, nem segítesz, de nem baj, én már így könyveltelek el".
Gyula e kényelmes életet nem kis részben ügyességének, mondjuk megengedően úgy, jó befektetéseinek is köszönheti. Sok pénze van, igaz, nem szívesen költ belőle. Egy barátjának legutóbb azt javasolta, ebédeljenek meg egy gyorsétteremben, majd a pénztárnál vette észre, hogy nincs nála a brifkója. Ekkor sem maradt maradt éhen, kétfogásos menüt kapott, mert a jól megválasztott baráti kör mindig kisegíti.
Lejm Gyula tud élni. Bocsánat, Leim.
