2019. október 7., hétfő

EKSÖN

Öt perc pihenő, de azért ne nagyon eresszetek le, hangzik el a rendezői instrukció. A stáb hajnal óta dolgozik. A legkeményebb jeleneteket már felvették. A szünet után a közelikkel folytatják majd a forgatást. Az operatőr és a világosítók beállnak, fényt mérnek. A színészek is fegyelmezettek, tudják mi ilyenkor a teendőjük. Szakmai kifejezéssel élve, jelenetben maradnak. A két főszereplő félrevonul, a kanapén, meztelenül egymást simogatva készülnek.
A pillanatnyi leállást kihasználva kérdezzük a film megálmodóját, számos nagysikerű alkotás rendezőjét. Abban bízunk, az ő szakmai véleménye segít majd megoldani az elmúlt napok rejtélyét.
- Látta a filmet?
- Természetesen. Mint minden esetben, ezúttal is a szakmai kíváncsiság miatt tekintettem meg.
- És milyennek ítéli?
- Művészi szempontból kifogástalan, nem túlzok, a műfajában egyenesen remekmű.
- Bővebben is kifejtené?
- Kezdeném ott, hogy a sztori kifogástalan. Tetszik a szereplők gondos kiválasztása, a castingdirector remek munkát végzett. Ideális a helyszín, szépek a fények, a rendező pedig jól vezeti a színészeit. Van bőven fordulat, amely továbblendíti a cselekményt. Ízig-vérig modern mese, amely zsigerileg hat a nézők érzékszerveire. Nem titkolom, van bennem irigység, hogy ezt nem én csináltam.
- Melyik jelenet nyerte el leginkább a tetszését?
- Nem tudok csak egyet kiemelni. Talán a hajó kajütjében forgatott jelenet tetszik a leginkább, de ez rendezői szubjektivitás a részemről.
- Ha ön ült volna a rendezői székben, mit csinált volna másként?
- Talán a férfi főszereplő hátát hosszabb snittben vettem volna fel. Szép, izmos test, sportolóknál látni ilyet. Az arc megmutatását ugyanakkor korainak érzem, sőt, lehet, hogy arc nélkül forgattam volna végig.
- Lényeges pontot érintett, hiszen éppen ez az arc tartja izgalomban a nézőket.
- Igen, olvastam erről, de értelmetlen polémiának érzem. Kiváló, magabiztos alakítást nyújt az illető, minden mozdulatán érződik, nem ez az első filmje.
- De, ugye tudja, hogy vélhetően amatőr játszik főszerepet?
- Igen, de kérdem én: nem mindegy kit látunk? A nézők így is tisztában lehetnek mindennel. Felesleges bármit magyarázni. Egyébként a mi szakmánkban örülünk az új tehetségeknek, sőt, van amikor mi keresünk hírességekre hasonlító színészeket. Elárulom önnek, a főszereplőt leszerződtettem, a következő filmjét már velem forgatja.
- Miről szól majd a film?
- Babonás vagyok, nem szívesen beszélek erről, de annyit elárulhatok, hogy egy kiégett, korrupt politikus-katonatisztről szól majd, aki Odüsszeuszként járja a tengereket....
- Szirének lesznek a filmben?
- Ezt komolyan kérdezi?
A szünetnek vége. Elhangzik a rendezői utasítás: Action! A közelit nem láthatom.

MIRE JÓ A CSŐGÖRÉNY? - NÉMETH PÉTER ÍRÁSA


Hol használ a csőgörény?

Németh Péter2018. december 17. 07:17

Fájdalmas szatírát írt, sajátos egyperceseket Gellért András a Befalazott csőgörény című kötetében. A csőgörény, talán sokan tudják, talán sokan nem a szarszippantónak a népi neve, és ha nagyon közönséges akarnék lenni, azt mondanám: az írások arról szólnak, hogy nagy szar van itt. Hogy hol? Persze, hogy itt, ebben az országban.

Ha nekiállsz olvasni – javaslom az olvasónak, hogy ne egyben tegye, szép lassan, naponta vegyen magához néhány írást -, hamarosan arra jutsz: groteszk világban élünk. Gellért mindent kicsavar, átértelmez, áthelyez, mondatait humorba, gúnyba csavarja, de ezeket  lehántod, afféle külső rétegként lehámozod, rögtön otthagyod a nevetést is, szomorúvá leszel; hol élsz, hogy élsz, és hogyan élhetnél? 
Hogyan élhetnél egy olyan világban, ahol csupa hazugság vesz körül, ahol az értékeket senki nem becsüli, viszont a szar szippantója a társadalom fontos szereplője. Persze, hogy az különben ha ő nem lenne, elöntene bennünket a fekália. Nagy igazság, gondolod olvasás közben, aztán rájössz: az üledéket csak onnan szippantják ki, ahol dugót okoz, ténylegesen. Vagyis a wc-ben.  De az országból nincs az a csőgörény, amely képes lenne ezt a feladatot elvégezni. Hamis a rádió, hamis az egész média – nem véletlen, hogy Gellért , rádiósként onnan hozza groteszkjeinek egy részét. Meg az iskolából, meg az egész társadalomból.  Aki elolvassa a könyvet, rövidebb-hosszabb pamfleteket, menthetetlenül ott találja magát a 2000-es évek Magyarországán, Sorostól a köz médiájának csúfolt  médiavilágig.


Müller Péter Sziámi azt írja a könyvhöz írt előszavában, ajánlásában:  „a helyzet – Gellért András szerint is – tragikus, de nem komoly.” Egyikőjüknek sincs igaza. Merthogy a helyzet tragikus, és komoly is. Amikor például ezeket a sorokat írom, letéve Gellért könyvét, nagy tömeg tart éppen a Magyar Televízió – van még ilyen? – székháza felé. És, ha erre az intézményre gondolok, menthetetlenül a csőgörény jut az eszembe. Onnan vajon ki lesz képes kiszippantani…a mit is?
Lehet erre azt mondani, hogy a helyzet nem komoly? De bizony az. Legfeljebb muszáj, önmagunk védelme érdekében, megőrizni a humorérzékünket. Ami, lássuk be egyáltalán nem könnyű. De azért segítségünk van benne, mégpedig Gellért András könyve.
Amivel valóban csak annyi a baj, hogy a végén nagyon-nagyon rosszkedvűek leszünk.  De erről nem a szerző tehet.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...