Hol használ a csőgörény?
| 2018. december 17. 07:17
Fájdalmas szatírát írt, sajátos egyperceseket Gellért András a Befalazott csőgörény című kötetében. A csőgörény, talán sokan tudják, talán sokan nem a szarszippantónak a népi neve, és ha nagyon közönséges akarnék lenni, azt mondanám: az írások arról szólnak, hogy nagy szar van itt. Hogy hol? Persze, hogy itt, ebben az országban.
Ha nekiállsz olvasni – javaslom az olvasónak, hogy ne egyben tegye, szép lassan, naponta vegyen magához néhány írást -, hamarosan arra jutsz: groteszk világban élünk. Gellért mindent kicsavar, átértelmez, áthelyez, mondatait humorba, gúnyba csavarja, de ezeket lehántod, afféle külső rétegként lehámozod, rögtön otthagyod a nevetést is, szomorúvá leszel; hol élsz, hogy élsz, és hogyan élhetnél?
Hogyan élhetnél egy olyan világban, ahol csupa hazugság vesz körül, ahol az értékeket senki nem becsüli, viszont a szar szippantója a társadalom fontos szereplője. Persze, hogy az különben ha ő nem lenne, elöntene bennünket a fekália. Nagy igazság, gondolod olvasás közben, aztán rájössz: az üledéket csak onnan szippantják ki, ahol dugót okoz, ténylegesen. Vagyis a wc-ben. De az országból nincs az a csőgörény, amely képes lenne ezt a feladatot elvégezni. Hamis a rádió, hamis az egész média – nem véletlen, hogy Gellért , rádiósként onnan hozza groteszkjeinek egy részét. Meg az iskolából, meg az egész társadalomból. Aki elolvassa a könyvet, rövidebb-hosszabb pamfleteket, menthetetlenül ott találja magát a 2000-es évek Magyarországán, Sorostól a köz médiájának csúfolt médiavilágig.
Müller Péter Sziámi azt írja a könyvhöz írt előszavában, ajánlásában: „a helyzet – Gellért András szerint is – tragikus, de nem komoly.” Egyikőjüknek sincs igaza. Merthogy a helyzet tragikus, és komoly is. Amikor például ezeket a sorokat írom, letéve Gellért könyvét, nagy tömeg tart éppen a Magyar Televízió – van még ilyen? – székháza felé. És, ha erre az intézményre gondolok, menthetetlenül a csőgörény jut az eszembe. Onnan vajon ki lesz képes kiszippantani…a mit is?
Lehet erre azt mondani, hogy a helyzet nem komoly? De bizony az. Legfeljebb muszáj, önmagunk védelme érdekében, megőrizni a humorérzékünket. Ami, lássuk be egyáltalán nem könnyű. De azért segítségünk van benne, mégpedig Gellért András könyve.
Amivel valóban csak annyi a baj, hogy a végén nagyon-nagyon rosszkedvűek leszünk. De erről nem a szerző tehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése