AZON A REGGELEN

Azon a reggelen a szervízek nem győzték felvenni a rendeléseket. Behívtak mindenkit, akit csak tudtak.  Uram, nyugodjon meg, hozza be a gépet, meglátjuk mit tehetünk. Mindenkinek ezt válaszolták. Ők persze már tudták, hogy mi történt, de nem akartak nagyobb balhét, és hát a pluszpénz sem jött rosszkor. A személyi számítógépek szervízei előtt hosszú, kígyózó sorok várkoztak. A dühödt tömeg egyre türelmetlenebbé vált.
 
- Mi a fasz van már megint?
- Kurvára nem tudom. Baszakodik ez a szar, pedig csak fél éve vettem.
- Neked bejött valami?
- A kormányablak.
- És a fész?
- Az nem. Nem értem.
- Nekem is csak pörgött az a szar, de nem tudtam felmenni.
- Ez kurva ciki.
- Nekem mondod?
- Most mi lesz?
. Ezt is megcsinálták. Lekapcsolták.

Az esti híradókban egyetlen fontos hír hangzott el a szokásos migránsmantra mellett. Az ország örökre szóló információs együttműködési szerződést kötött a baráti Észak-Koreával.

A NEMZET NAPSZÁMOSA

Markovicsné, Kiss Ágota hetek óta azon tépelődött,  továbbra is hűséges maradjon-e munkahelyéhez a Rakéta úti gyorsétteremhez, ahol immár tizennegyedik éve húspogácsákat süt, és szénsavas üdítőket adagol, vagy váltson végre. Férjével két héttel ezelőtt össze is veszett, aki szintén lehúzott már jónéhány évet a cégnél, igaz, ő takarító a Rakéta úton, de nejével ellentétben, hallani sem akar arról, hogy az asszony vagy ő elmenjen. Tény, a férfi is naponta kap ajánlatokat.

Ágota azonban egyre inkább azt érzi, 52 évesen ez az utolsó esélye, hogy pályát módosítson. A szakképzetlen asszonyt több intézmény is megkereste, jöjjön, dolgozzon náluk, de a cégtől kapott napi két hamburger, kis krumpli, kóla mindig ott tartotta.

Végül a barátnőjétől kért tanácsot, aki szintén a Rakéta úti egységben dolgozott, de pár nappal ezelőtt felmondott és az új helyen már alá is írta a szerződését.  Ezek után nem is mondhatott mást csak azt, hogy Ágota is lépjen végre.

Igaz, a fizetés a másik helyen sem kiugró, de a korábbi 1350 forintos órabérhez képest a beígért bruttó 2000 forint mégiscsak kecsegtetőbb, és végre nem a forró olaj mellett kell izzadva állni egész nap. Amúgy  megint kiújult az olaj allergiája, ezért az orvosa is azt tanácsolta, sürgősen keressen más munkahelyet magának.

Ha elmegy, komoly munkaerőhiánnyal fog küzdeni a gyorséttemi szektor. Az utóbbi pár hónapban ugyanis sorban mondtak fel a dolgozók és mentek el a szintén nem túl jól fizető ágazatba, ahol azonban két kézzel kapkodnak, gyakorlatilag bárkiért. Papírt már nem is kérnek, csak azt, hogy legalább egy évre írjanak alá. Ősztől nyárig.

Ágota végül hagyta magát meggyőzni, sőt a férjét is rábeszélte, engedjenek a csábításnak, így ősztől már mindketten új helyen kezdenek.

Az asszony, az egészségügyi szakiskolában anatómiát és egészségügyi közgazdaságtant , férje pedig a helyi ágimnáziumban matematikát és földrajzot fog tanítani. Egyelőre egy tanévet vállaltak, de ha tetszik nekik a hely, maradnak.

A tanévkezdés előtt pár nappal ugyan még több mint 3000 ezer tanári állás betöltetlen, de Ágota tettrekészsége, bátorsága óriási hatással volt a Rakéta úti gyorsétterem dolgozóira, akik tegnap este kollektíve felmondtak, és követték Markovicsékat.

De ezek után ki fog hamburgert sütni?

SÁRGA SUGÁRHALÁL

A Sárga Sugárhalál a felkapott helyek egyike volt, de aztán valami őrült felgyújtotta, lehet, hogy robbantotta, nem emlékszem a részletekre, mindegy is, utána nyílt meg a Fojtogató patkányodú nevű koszfészek. Ott ismertem meg a bödönös csajt, akiről persze még nem tudhattam, hogy bödönözik, és lepedéket gyűjt napi nyolc órában, nem mellesleg a Végtelen vagina nevű punkzenekar dobosának a csaja. Úgy rémlik, a koncert előtt a Belezők nevű banda énekesével támasztottam a falat, és arról dumáltunk, hogy minden szar, nem játssza őket egyetlen rádió sem, de ők büszkék erre. Egyébként aznap este ünneplék a születésnapjukat, napra pontosan harminc éve zúznak a színpadon. A Belezők frontembere jó arc, elég ronda és félelmetes, de megnyugtatott, hogy nem rúg szájba, mert bírja a pofámat, amúgy pedig ez csak legenda, hogy leamortizálnak mindenkit. Vártuk hát, hogy történjen végre valami.

A légópince sötét folyosóján alig volt levegő, vélhetően ezért is nevezték fojtogatónak a helyet. A Belezők a legmenőbb punkbanda ebben a mocskos klubban, de előttük fellépni rangot jelentett. A Végtelen vagina bele is adott mindent, ők melegítették a népet. Ez is elég lehangoló zene, de tomboláshoz elsőosztályú.

Negyven percnyi totális katatónia, izzadás, és átszellemülés után végre színpadra lépett a Belezők, én pedig még mindig ott dekkoltam a stagebacknél, mikor megszólított a szőke, igazán jó nő kategóriába sorolható, bödönös csaj. Annyit mondott, hogy mindjárt itt lesz a Laci (igen, az élettársa, dobos, a Végtelen vagina alapítója, civilben ipari turmixgép szerelő, de fusiban hűtőgépeket és légkondikat is megbütyköl), szóval ez a jó csaj dumálni kezdett. Kiderült, hogy korábban táncos volt, most pedig basszusgitáros egy női punkzenekarban. Két felnőtt gyereke van, az egyik lánya a szólógitáros a Plüssnapalmban, vele nyomja a Joe Stummer átdolgozásokat. Ja, és bödönözik.

Ez érdekelt a legjobban. Mi az a bödönözés?

Egy héttel később minden tisztázódott. Minden értelemben. Elhívott magához. Mentem. Beültem a székébe, ő pedig belém nyúlt. Nem részletezném, hogy mit csinált, legyen annyi, hogy szájhigiénés beavatkozás alanya lettem. Megtisztította a fogaimat. Mert a táncos, anya, punkzenész basszeros, főállású dentálhigiénés szakember. A legjobbak egyike. Imádja amit csinál. Amit kiszed, megy a bödönbe. Szereti, ha valaki a bödön nagyasszonyának nevezi.

Ennyit akartam csak elmondani erről a szeretnivaló szőke tündérről, a bödön nagyasszonyáról, a mocskos zenék és lepedékes szájak rajongójáról.

Hogy mit kerestem akkor a Fojtogató patkányodúban, nem tudom.

LOVAGOK 2.0

"S midőn övék lészen a föld, a víz, az ég, körbenéznék és látják vala, ideje jő a mulatságnak"

A húszezresből, vagy az ötszáz eurósból sodort füves cigi snassz, csak kispályások próbálnak így villogni a VIP páholyban unatkozó playboy nyuszik előtt, de felesleges többszázezret elfüstölni, mert ezzel a mutatvánnyal nem viszik semmire, egyszerűen leszarják őket. Thaiföld is múlt idő, oda már csak a parasztok járnak, verdát pedig ciki harmincmillió alatt venni. A lovag attól lovag, hogy övé a legdrágább nyereg, és ha csatába indul, mindig győztesen tér vissza.

A lovagok körében népbetegség, "foglalkozási ártalom", hogy a szerzésen kívül nem csinálnak semmit, társadalmi hasznosságukat tekintve pedig egyenesen káros a létezésük. Unatkoznak, nem lelkesíti őket semmi, na jó, talán a pénz, de az első milliárd lenyúlása után már az sem túl izgalmas a számukra.

És itt jön a képbe dr. Lendinszky Iván ügyvéd, aki egykoron maga is lovagként létezett. Történészek, politológusok feljegyzései szerint közönséges bűnöző, a leghírhedtebbek egyike. Némi kitartással és persze szerencsével akár még király is lehetett volna belőle, nem hiába nevezték Cselvetőnek, de egy balul sikerült vállalati lenyúlás után, be kellett érnie a királycsináló szereppel. Így sem járt rosszul, de a lovagok (több évre taksált köztörvényesek) élete már csak ilyen, bármikor kiüthetik őket a nyeregből, a zuhanás pedig teljes páncélzatban, száguldó lóról maga a halál. Ő ugyan túlélte, de már csak árnyéka lett önmagának. Visszavonult és csak néhanapján kértek tőle tanácsot, apróbb segítséget unalmas, vidéki tyúkperek megoldásához. A vagyon pedig apadt, napról napra egyre kisebb összeg jelent meg a banki egyenlegen, ami okkal rémisztette meg, és persze késztette gyors gondolkodásra Lendinszkyt. Az életösztön, a szerzés kényszere végül megszülte a gondolatot, amely az ügyvédet ismét visszavitte a lovagok (önerőből magasra jutott adó optimalizálók) közé.

Olyan szikra pattant ki elméjéből, amely azonnal fellobbantotta a tüzet, egyúttal ismét érdekessé tette őt a hazai vállalkozó-lovagok körében. A nagymenők mind ott akartak lenni Ólmospusztán. A nagyréten.

Dr. Lendinszky nagyot akart dobni, mert tisztában volt azzal, csak így térhet vissza a mindennél jobban jövedelmező csatamezőre. Tudta, a kiégett, fásult, depressziós, potenciazavarokkal küszködő vállalkozóknak új impulzus kell, férfias kaland. A részvételi díjat egymillió forintban határozta meg.

Dicsőség vagy halál! Ez a molinó fogadta az ólmospusztai lovagi tornára méregdrága luxusautókkal érkező stadionos, szállodás, agrár, tanácsadó lovagokat. Udvarhölgyek is szép számmal kísérték őket.

Lendinszky a nevezési díjak átutalása után máris 300 millió forinttal lett gazdagabb, az est végére azonban közel egymilliárdot könyvelhetett el, mert a legtöbb lovag igénybe vette az extra szolgáltatásokat is, például a harc előtti tantramasszázst. A torna délután kettőkor kezdődött zászlófelvonással, trubadúrénekekkel és a Himnusz közös eléneklésével, ezt követően kisorsolták a sorrendet és a küzdő párosokat.

Ez a lovagi torna csupán annyiban különbözött a 15. és 16. századi összecsapásoktól, hogy ezúttal nem lovakon ültek a küzdők, hanem luxusautóik volánjánál. Dárdáikat a leengedett ablaknál bal kézzel fogták, jobbal vezettek, a jobbkormányos autók esetében értelemszerűen a bal kezüket tartották a kormányon és a jobbkezükkel ragadták meg a harci eszközt. Az autók egymással szemben haladtak, és mivel semmiféle korlátozás nem volt, így a nagyobb teljesítményű, gyorsabb és erősebb autók tulajdonosai kerültek előnybe.

A küzdelem egyszerű, ugyanakkor rendkívül látványos és brutális volt. A lándzsákat a szélvédőkre irányították és amikor a két autó egymással szemben, de egymás mellett elszáguldott, a fegyverek a szélvédőt szétrobbantva az utastérben csapták fejbe a lovagokat. Hiába viseltek bukósisakot és páncélinget, akit eltaláltak ájultan száguldott tovább, és ilyenkor csak a biztonsági betonfal tudta megállítani. Többen életveszélyes és maradandó károsodással járó sérülést szenvedtek, autóikat pedig totálkárosra törték.

Az anyagi kár szinte felbecsülhetetlen, de ez szóra sem érdemes velejárója az új játéknak. Az emberi ronccsá vált lovagok (közpénzből befektetők, bármire felbérelhető ügyvezető igazgatók, EU-pályázatok állandó nyertesei) helyét pedig azonnal betöltötték a semmiből érkező új lovagok.

Az első lovagi tornát óriási sikerként könyvelték el. A győztesek, Ólmospuszta után ismét magukra találtak, éltek és szórakoztak, nyoma sem volt már a depressziónak. A merevedési zavarok is megszűntek, legalábbis erről nem beszéltek többé.

KAJAK

Kajak és kenukölcsönző a Duna parton. Reggel nyolc óra. Nemrég nyitottak. Nincs nagy tolongás. Én vagyok az egyetlen kliens.

- Jó reggelt kívánok! Érdeklődni szeretnék, kétszemélyes kajakot mennyiért bérelhetek?
- 3200 forint/nap.
- De nekem maximum két órára kellene. A kisfiammal szeretnék menni. Ő még nem tud egész nap kajakozni.
- Megoldható.
- Akkor el lehet vinni két órára is?
- Persze.
- És az mennyibe kerül?
- 3200 forint/nap.

DR. WOODY REDKE

Szenzáció! A nap legfontosabb híre!!!

Dr. Woody Redke magyar származású fogorvos kapja az idei orvosi Nobel-díjat! A Reuters hírügynökség megbízható információkra hivatkozva, percekkel ezelőtt tette közzé a hírt. A közlemény emlékeztet arra, hogy dr. Woody Redke, a 2010-ben indult nagy magyar kivándorlási hullám kezdetén költözött ki Nagy-Britanniába, ahol azonnal kutatói állást kapott, mégpedig a brightoni székhelyű, az Emberi Fogak és Implantátumok Tudományos Világszervezeténél. Akkor vette fel a kutatói körökben is jól megjegyezhető Woody Redke nevet.

A fiatal doktornő az első években a cápafogak molekuláris elemzésével, valamint ezzel összefüggésben, az állati csontrekonstrukciós öngyógyító mechanizmus emberi alkalmazásával foglalkozott. Három évnyi megfeszített kutatómunka után sikerült cápafog gyökereket emberi állkapocsba ültetnie, így hamarosan elérte, hogy a korábban súlyos fogveszteséggel élő (fog nélküli) betegeinél fogburjánzás indult el. A brightoni intézet hivatalos dokumentációja szerint a korábbi 32 fog helyett olykor 75-80, sőt egyes esetekben 100-134 tűszerű, pengeéles új fog nőtt ki a fogágyból.

Woody Redke azonban mégsem emiatt érdemelte ki a Nobel-díjat. Az ambiciózus fogorvosnő a gyökérkezelések specialistájaként, a gyengéd és stresszmentes beavatkozás avatott szakértőjeként eddig ismeretlen területre tévedt, amely még intenzívebb kutatómunkára inspirálta.

A Nobel-díjhoz vezető út első állomásának bizonyosan az tekinthető, amikor egy félrediagnosztizált beteget elküldtek a magánrendelőből, mondván, a fogai épek és egészségesek, a dolgot (akut gyulladás) pedig elintézték egy külső fogtisztítással. Így jutott el végül a fájdalmaktól gyötört, legyengült, életunt férfi, dr.Woody Redke fogorvosi székébe. A doktornő azonnal felismerte, a gyökérkezelés elkerülhetetlen.

A bonyolult (két csatornás gyökér közös kimenettel) beavatkozás végére, a korábban morózus, magának való, humortalan férfi egyre szellemesebb, sőt, kifejezetten szórakoztató lett, olyannyira, hogy hamarosan önálló stand up esteket vezetett a televízióban, majd sorozatban írta az abszurd humor nagyjait idéző könyveit. Woody Redke doktornőnek ez természetesen feltűnt, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget a változásnak. Arra gondolt csupán, a fájdalom megszűnése következtében vált felszabadulttá a betege.

Nem sokkal később azonban egy kifejezetten félős, ijedős, a fájdalmakat nehezen tűrő páciense, ötvenes évei közepén járó asszony (adóellenőr) változott meg, lett bámulatra méltóan vakmerő, talán felesleges is mondani, közvetlenül a gyökérkezelés után. A szelíd és csendes, korábban csakis a munkájának élő nő, az ideg kiölése, valamint a szuvas terület betömése másnapján már részt vett Pamplonában a hírhedt bika futtatáson, ahol sikongatva és nyerítve nevetve menekült a tömeggel együtt, nagyon jól érezte magát, majd egy évvel később immár bikának képzelve magát, ő kergette a turistákat, sokakat meg is taposott.

Woody Redke ezek után kezdte feljegyezni és elemezni a gyökérkezelésekkel járó mellékhatásokat. Rájött arra, hogy a fogakban lévő idegek finom érintésével, azok esetleges gyengéd eltávolításával pszichés hatásokat képes generálni. A gyökércsatornában történő mélyfúrásokkal, valamint a páciensekre emberként tekintve, lelki zavarokat szüntethet meg, mentális gátakat törhet át, egyúttal új célokat és új perspektívákat kínálva ezzel, továbbá a gyógyszeres kezelésektől is mentesíteni tudja a betegeit.. Felismerésében akkor lett egészen bizonyos, mikor saját magán végzett el egy gyökérkezelést. A beavatkozás nem várt következményekkel járt. A szigorú erkölcs szerint élő, lágy hangú, vegetárius doktornő szerelmes lett egy cirkuszi állatidomárba.

A Nobel-díjat jövő csütörtökön adják át dr. Woody Redkének.

AZOK A CSODÁLATOS KEZEK

Szeretem a kezeimet. A jobb kezemet talán jobban, mint a balt, de ezt sosem mondtam senkinek. Valószínüleg balkezes lehettem, de átneveltek, ezért a jobb kezemet többször használom. Nem szeretek dicsekedni, de szép. Nagyon szép. Jó nagy. Erős. Férfias. Ugyanakkor finom kéz. Ecsetet, tollat, lapátot, zászlórudat, súlyzót magabiztosan megtart és használ. Mégis, a vízben a legjobb. Ha meghúzom, örvénylik a víz. Hasítok vele, olyan gyorsan haladok, mintha cápa lennék.

Öntörvényű a kezem. Nem tudok parancsolni neki. Magától mozdul. Néha csak elindul, és megfog mindent. Megérint. Kíváncsi kéz. Egyéniség. Felelőtlen és szexi. A nők eddig nem panaszkodtak rá. Boldogságot adó tenyér, öt hosszú és érzéki ujjal.

És most megint elindult. És hozzáért. Ezért akarják eltörni.

Nem értem ezt. Történt valami?

VISSZAVÁLTÁS

- Uram, a sor vége nem itt van, hanem ott! Nézzen már hátra! Nem ért a szép szóból?
- Ne lökdössön!
- Nem löktem, csak megfogtam. Induljon már jó ember!
- Vegye le a kezét rólam!
- Ez is furakszik. 
- Ennyi barmot. Azt hiszik, mi szórakozni járunk ide? Tele van a táskám.
- Az enyém is. Nagyon nehéz. Leszakad a karom.
- Mikor nyitnak?
- Elméletileg hétkor, de ilyenkor már itt szoktak lenni. Nem értem miért szarakodnak.
- Szerintem megint tele vannak göngyöleggel. A raktárat pedig csak négy évente üritik.
- Mi csináljunk, ha nem lesz hely?
- Még egyszer nem jövök vissza. Kiszórom az egészet a kukába. Az lesz csak az igazi környezetszennyezés.

A visszaváltót, a rendszerváltozás évében Krepcz István alapította, majd Pista bácsi halálát követően a fiai vitték tovább az üzletet, és bővítették országos bolthálózattá. A fivérek szorgalmasan és lelkesen dolgoztak, nem finnyáskodtak, nem írták ki nagybetűkkel a bejárat mellé szegezett üzenőfalra, hogy "csak tisztára mosott göngyöleget veszünk át", az igazat megvallva, nem hittek abban, hogy sok év elteltével bármit tisztára lehet mosni, ezért csak sietősen ránéztek a behozott hulladékra, és bármennyire is mocskos volt, szinte automatikusan adták az érte járó aprót. Az emberek szívesen hozták ide a felgyülemlett szemetet, mert eddig mindent átvettek tőlük a fiúk.

Krepcz Iván volt a legidősebb és legtapasztaltabb a négy testvér közül. Kedvenc szavajárása, "raktárba vele is".

A végzet azonban a Krepcz visszaváltót is elérte. Iván szerint sajnos ez nem meglepő, hiszen tizedik éve pang az üzlet, valójában alig adnak le valamit, nincs forgás, amit pedig néhanapján behoznak, abban sincs sok köszönet. Állandó balhék kísérik a leadást, hangos szóváltások, mocskolódások, nem egyszer dulakodások nehezítik, vagy teszik teljességgel lehetetlenné az átvételt.

Az állandósult botrányok hatására, a szokásos 24 óra leforgása alatt, megszületett a törvény. Ennek értelmében nem működhet tovább a Krepcz István alapította poliitikus-visszaváltó bolthálózat. Tilos tehát mindenfajta ilyen jellegű tevékenység, akit pedig mégis azon kapnak, hogy megunt önkormányzati, vagy országgyűlési képviselőjét megpróbálja leadni, visszaváltani, súlyos börtönbüntetésre számíthat.

IBI HALDOKLIK

A magyarok jelentős része immár több mint másfél éve elhanyagolja a fogait – erről Nagy Katalin, a Magyar Fogorvosok Egyesületének (MFE) elnöke beszélt az Indexnek. Felhívta a figyelmet, hogy ha a járvány alatt kialakult rossz szokásainkkal nem szakítunk, az a magyar populáció elfogatlanodásához vezethet."

Pokoli fogfájás kínozta Ibolyát. Mintha egy többtonnás elefántbika taposott volna rá az állkapcsára. Az állat feldobta magát a levegőbe, majd amikor a súlyos test visszazuhant, felért a koponyatöréskor tapasztalható halálközeli élménnyel. Ibolya az ágyában vergődött, keservesen jajgatott, ömlött róla a verejték, reménytelen helyzetében pedig immár azért könyörögött, adjanak neki egy pisztolyt amellyel véget vethetne a szenvedésnek.

A félholt Ibolyára a barátnője talált rá. Éppen a piacról jött visszafelé, benézett hozzá. Amikor meglátta, maga sem tudta mit kellene tennie vele.

- Vettél be gyógyszert? - kérdezte.

- Haldoklom.

- Miért nem mentél orvoshoz?

- Négy fogam van csak. Megőrülök! Nagyon fáj! Ölj meg! Könyörgöm, Detti!

Detti megijedt. Attól, hogy Ibolya tényleg belehal a fájdalomba.

- Ibi, figyelj! Hallasz engem? Hahó, Ibi! Itt vagy még? Ne menj el, könyörgöm, ne menj el!!

Alányúlt Ibinek, aki a karját erőtlenül átfonta a nyakán. Ennek a poziciónak köszönhetően végre meg tudta emelni. Közben Istenhez fohászkodott, legyen irgalmas hozzájuk, és segítse őket, hogy minél előbb eljussanak Feri dokihoz.

Feri a szegények megmentője, a lakótelep reménysége. Az ember, aki nem ment külfödre. Maradt, csak hogy gyógyítson, és enyhítsen mások fájdalmán.

Feri autodidakta. Valójában asztalosként végzett a 423-as Diós Károly Faipari Szakmunkásképzőben, de sosem dolgozott a szakmájában. Kanyargós élete során volt kőműves, autószerelő, hajóács, villanyszerelő, lángossütő, cukrász, hullamosó, lemezlovas, fürdőmester, csatornatisztító, favágó, birkapásztor, mixer, kidobóember, bőrdíszműves, napközis nevelő, mezőgazdasági gépkezelő és mentős. Néhány éve váltott, azóta fogakkal foglalkozik.

E kritikus órán, zárva volt a garázsrendelő.

Nem volt mit tenni. Detti visszavitte a félájult Ibit a lakására, majd a konyhában maga látott hozzá a műtéthez. Egy recés késsel vágott, körömreszelővel csiszolt, kombináltfogóval lazított és mozgatott, csőmenetvágóval fúrt, vérben úszott a linóleum, még a csempére is ragadtak húscafatok, de Ibi maradék négy fogát sikerült röpke két óra alatt kihúznia. A fogtöveknél a gennyzacskók épek maradtak, nem fakadtak ki.

Ibolya már nem szenved, igaz, egyelőre csak pépes ételt képes a szájába venni. Igazán szerencsésnek érezheti magát, hogy ilyen barátnője van, mint Detti. Hétfőn azért benéz Feri dokihoz. Kérdés, Feri vállal-e fogbeültetést.

KÉK GOLYÓ

A Kék Golyó utcai Onkológiai Intézetben kialakult helyzetet enyhítendő, továbbá figyelembe véve azt, hogy hazánkban 25 százalékkal nőtt a rákos megbetegedések száma, a sorszámra váró betegek jobb elhelyezése érdekében immár hajnali öt órakor megnyitják a fedett, fűtött stadionokat, ahol a betegek a maguk választotta szektor lelátóján várakozhatnak.

NINCS GÁZ

Nincs munkaerőhiány. Sehol. A boltokban kedves, udvarias, szakmájukat szerető, felkészült, derűs eladókkal találkozhatunk. Feltéve, ha megtaláljuk őket a polcok labirintusában. Mázlista vagyok, találtam szakembert. Olyan tisztelettel szólítottam meg az eladónőt, mintha egyenesen II. Erzsébet színe elé járultam volna.

- Üdvözlöm! (nyilván az angol királynőnek másként köszönnék, de ilyen téren még nincs gyakorlatom) Kérhetem a segítségét?

Először nem nézett rám, belemerült a számítógépébe.

- Üdvözlöm! Hol találok szifont?
- Milyen szifont?
- Szódagépbe helyezhető szifont.
- Gázt?
- Igen, amivel a szódagép szódát csinál.
- Szóval, patront?
- Patront.
- Nincs gáz.
- Nekem azt mondták, hogy van.
- Hol mondták? Ki mondta?
- A bejáratnál, a pénztárosnő.
- Ezt én jobban tudom, hogy van-e gáz.
- Mikor lesz gáz?
- Most rendeltem.
- És mikor érkezik a boltba, gáz?
- Ezt én honnan tudjam?

Ma biztosan nem csinálok szódát. Nincs gáz. Buborék nélkül is jó lesz.

MEGTALÁLNI PAPUCIT

– Papuci, kérsz még a vagdaltból?
– Elég volt, a kelkáposztát is alig bírtam.
– Enned kell, nagyon sovány vagy. Kapás doktor is mondta a műtét után, hogy muszáj megerősödnöd.
– Jól van Anyuci, majd eszem ha hazajöttem.
– Ne menj messzire, és az asztma inhalátort vidd magaddal! A parkban leszel?

Papuci, vagyis Maksai János nyugdíjas villanymotor-tekercselő, bólintott, majd elindult szokásos délutáni sétájára. Most is a szürke melegítőjét és kopott széldzsekijét vette fel, amiért Anyuci mindig megszidta, mert Papuci úgy nézett ki, mintha a Dankó utcai szálló lakója lenne, de Papucit még egy Háda használtruha üzletbe sem tudta becsalni, hogy vegyenek neki legalább egy újszerű tréningnadrágot vagy egy zakót. Maradt hát a szokásos, szegényes sétálószett.

Kora este azonban hiába várta Anyuci, Maksainé Gál Júlia, mert az idős férfi eltűnt. Felesége két héten keresztül kétségbeesve kereste, először a rendőrségen, „itt nem járt a bácsi” mondták neki, majd plakátokat ragasztott a villanyoszlopokra (hova máshova?) az összes ismerősüket felhívta, betelefonált a Múltidő Rádió délutáni kívánságműsorába, ahol elcsukló hangon csupán azt kívánta, hogy Papuci élve előkerüljön, de Maksai bácsit mintha elnyelte volna a föld.

Érthető, hogy Anyuci megtört és felkészült a legrosszabbra. A fiók mélyéről előkotorta a megváltott közös sírhelyről szóló szerződést, valamint a temetésre szánt pénzt. Biztos volt benne, Papuci lelke már a túlvilágon jár, és talán éppen vagdaltat eszik kelkáposztával. Már csak a testet kell majd örök nyugalomra helyezni, feltéve ha végre megtalálják Papuci korpuszát. Anyuci közben gyászruhát öltött, így járta a közeli és távoli utcákat, ahol sokan szólították meg, és őszinte együttérzésükről biztosították a megtört Maksainét.

Egy nap azonban csoda történt, ha ugyan ez az egész csodának tekinthető. Mikor Maksainé leült egy padra, ahol korábban talán éppen Papuci pihengetett, a szél a lábához sodort egy gyűrött, megfakult újságot. Ennek címlapján egy Papucira hasonlító idős ember volt látható, akit rendőrök vesznek körbe. Igazoltatás - ez volt a címe az írásnak. Lehajolt és felvette a koszos lapot. Maksainé megdöbbent. Az ő Papucija volt a képen. De hol lehet most az ő drága ura? – hasított belé a kérdés.

Márianosztrán.

Ezt persze akkor még nem tudhatta, mint ahogy annak a rémes délutánnak a történetét sem, mikor Papuci lement sétálni, leült a padra, jöttek a közteresek, parkolóőrök, készenlétisek, igazoltatták, elvették és megsemmisítették az asztmagyógyszerét, majd hajléktalannak minősítve rabosították, és két nappal később bebörtönözték.

Papuci szerencsés ember, hiszen Anyuci megtalálta őt, igazolta, hogy nem hajléktalan, így két hét után szabadult, de priuszos lett, büntetett előéletű. Azóta nem jár le a parkba. A vagdaltra és kelkáposztára rá sem bír nézni.

KONCENTRÁCIÓS ISKOLA

- Gabika kihez került?
- Csapás Dezsőhöz.
- Mázlitok van, azt mondják, ő a legjobb.
- Én is ezt hallottam. Esztit ki fogja majd tanítani?
- Vecsésiné.
- Minden a kisujjában van, de azért nem irigyellek. Brutál egy nő. Túl kell élni, nem tudtok mást csinálni. Esztinek már mondtad?

A gyerekek többsége még nem tudja, hogy az iskolából júliusban önként távozott matematika, irodalom, földrajz, történelem, technika, biológia és angol nyelvtanárok helyére nem találtak pedagógusokat. Ellenben, a most bevezetett új tantárgy oktatására két nagy hírű, legendás oktatót is szerződtettek, Vecsésinét és Csapás Dezsőt, de a tanfelügyelet azt ígérte, jönnek mások is. Korábban mindketten hosszú évtizedeket töltöttek nevelőként, Vecsésiné Szegeden a Csillagban, Csapás pedig az Idegenlégió Oktatási Központjában Algírban. Első órájukat rendhagyó módon nem az iskolában, hanem külső helyszínen tartják, ezúttal közösen.

- Na, mit láttok ott? Hogy mit? Majdnem jó a válasz, de az nem hagyományos kerítés, hanem szögesdrótkerítés. Pengés. Van benne áram. Még véletlenül se érintsétek meg! Az pedig ott középen, vajon mi lehet? Nem, nem játszótér, hanem kínzótér, kalodával, akasztófával. És tudja közületek valaki, hogy az az oszlop mire jó? Tévedés, nem mászóka. Oda a hadifoglyokat kell kikötözni, ott lehet megkorbácsolni őket, vagy mínusz húsz fokos hidegben slaggal locsolni a meztelen testüket. Majd vetítünk nektek ilyen filmeket, csakhogy lássátok milyen a korbácsolás, vagy a kaloda helyes használata. De mi most elsősorban azért vagyunk itt, és ezt fogjuk nektek évek alatt megtanítani, hogy miként kell bánni a hadifoglyokkal. Ez ezért is fontos, mert ha ti rendesek vagytok, akkor egy esetleges hadifogság esetén ezt magatok is joggal várhatjátok el fogvatartóitoktól.
Lesznek túlélési gyakorlatok is, és tartunk fájdalomcsillapítás órát, ahol a lőtt és vágott sebek gyógyításával ismertetünk meg titeket, valamint a szakszerű újratáplálással, hiszen éheztetés után nem lehet a hadifoglyoknak habzsolni. Óriási szerencse, hogy az iskolánknak a lőtér mellett már ilyen gyakorlótábora is van. Ki akarja elsőként kipróbálni a kalodát, vagy a korbácsot?

Mivel a "Humánus módon bánni a hadifoglyokkal" tantárgy terepgyakorlatán egyetlen gyerek sem merte megkorbácsoltatni magát, ezért Vecsésiné demonstrálta mindezt. Véresre verte Csapás Dezsőt, áramot vezetett a testébe, kalodába zárta, végül az ájult tanárkollégát fellocsolta, sebeit bekötözte, majd megetette. És ez a lényeg. Az emberség, a korszerű oktatás.

KÖPNI FOG

Szállodaiparban dolgozik. Vidéki nagyvárosban, jó hírű motelben. Főiskolát végzett. Recepciós. Van egyenruhája. Sötétkék, lila rojtos pántokkal, aranyszínű gombokkal. Ezt a munkaadó biztosítja a számára, minden műszakra kitisztítják, kivasalják neki, egész jól néz ki benne. A vendégek többsége rokonszenvesnek tartja, mosolyognak rá, az itt töltött napok alatt/után jattot kap tőlük, ő pedig programot ajánl nekik, taxit rendel, kinyitja előttük az ajtót, olykor segít bepakolni a csomagtartóba, majd enyhén meghajolva jó utat kíván a távozóknak.

Ezt szereti a legjobban. Amikor a vendég elmegy. Amikor a taxis egyesbe teszi a sebességváltót, majd gázt ad, és elindul az ismeretlen turistákkal a pályaudvarra, vagy a közeli reptérre, akkor ő már fordul is vissza, legszívesebben köpne, de a motel bejárata fölött lévő kamera a nap 24 órájában mindent rögzít, egy köpés pedig az egész karrierjét tönkretenné, így nem teszi meg, de azért visszafojtottan egy kemény kurva anyátokat elsziszeg, abból nem lehet baj, nem hallja senki, a kamera csak képet vesz fel, hangot nem, szájról olvasni pedig kevesen tudnak. A recepció pihenőjében már többet enged meg magának. Jöhet a felszabadult, migránsmentes övezetről szóló mantra.

Nem tudja mióta érez undort. Tíz éve? Vagy csak nyolc? Három? Régóta. Miért? Nem mindegy? Csak. Azért. Mert. Szinte minden külföldit gyűlöl. Micsoda pech. Éppen azokat utálja, akikből él. Ha majd nem jönnek, mehet a földekre napszámba. Közmunka is biztosan akad a vízelvezető árkok mellett. Persze ahhoz is kontakt kell, atyai jóbarát az elöljáróságon. Ha nincs, ott a nyugat, nyitott a határ. Még. Hasad a tudat. Régóta nem gondolkodik, csak szitkozódik és tartja a markát.

Legutóbb alakított egy nagyot. A reggeli vonattal jött, nehogy késsen. Kezében A4-es kartonlapot szorongatott, amelyre ő maga rajzolt és írt. "Nem leszünk gyarmat". A haverok dicsérték, tetszett nekik a plakát.

Legközelebb hétfőn hajnalban lesz a recepción, Az a legjobb műszak. Sokan mennek, sokat fizetnek.

Lehet, hogy mégis köpni fog.

SEFTKIRÁLY

A seftkirály belépője Hollywood legjobb pillanatait idézte. Érkezésekor harsányan köszönt, mindenkivel lekezelt, mindenkit ölelgetett, az asszonyoknak kezet csókolt, a számára ismeretlen arcoknak bemutatkozott, elsütött néhány viccet, a még partiképes (elvált, szingli) nők ájuldozva kérdezték egymást, ez meg ki?, majd a magyar "Wall Street farkasa" evett, ivott, utána pedig egy csendes sarokba visszavonulva azt csinálta, amihez a legjobban ért. Információkat adott és vett.

Simulékony modora az elmúlt tíz évben mesés vagyonhoz segítette hozzá. Éttermek, szállodák, bankok, ipari egységek, magánegyetemek kerültek a portfóliójába. De most valami másra vágyott. Új és izgalmas kihívásra, melynek eredményeként újabb milliárdokat bányászhat ki a mélyből. És neki már nem kell túl mélyre hajolnia, mert a pénz, mint egy olajfúró toronyból, magától tör fel és ömlik (hull) a gondosan ápolt kezeibe.

- Erik már intézi a dolgokat.
- Frankó. Mennyit kér kezelési költségként?
- Csak a szokásost. Neked húsz.
- Legyen inkább tíz.
- Zsiga, ez nem megy. Másoknak negyvenet számol fel.
- Rendben, legyen húsz százalék. Nem szeretnék feszkót.
- Ez így is nagyon jó ajánlat.
- És mennyit rakjak bele?
- Semmit.
- Jól hangzik. Tetszik.
- Annyi a dolgod, hogy meghirdeted, és indulhatsz.
- OKJ-s képzés megint?
- Zsiga, nem ismerek rád. Nem olvasod a Pravdát? (nevetnek)
- Ma kimaradt. Bocs.
- Jövőre már nem lesz OKJ-s képzés.
- Akkor mi lesz?
- Egyszerűsítjük a dolgokat. És ebben te leszel az egyik meghatározó alapember.

Zsiga értett a szóból. Nagymocsoládi birtokán felhúzott néhány ipari csarnokot, szögesdróttal körbe kerítette, majd nem sokkal később megkezdték a képzést. Oktatási centrumában engedelmességre, erőn felüli munkára, és némaságra nevelték a tanulókat. A munkaadók elégedettek voltak. Zsiga is. Szokás szerint megint beletenyerelt a tutiba. A munkaerőpiac az összes rabszolgájára igényt tartott.

A TARÁSZI PONDRÓ

- Tarász! Uramisten!
- Az nem lehet.
- Ide van írva.
- Biztosan tévedés.
- Olvasni még tudok. 
- Ne sikíts a fülembe!
- Hogyne sikítanék!!
- Tényleg Tarász.
- Most mit csináljunk?
- Lehet, hogy nem is neked küldték.
- Laci, legalább egymást ne nézzük hülyének. Címzett, Demecsné, Patri Olga.
- Megfellebezzük. Nem mehetsz oda. Neked óvodás gyereked van.
- Ezekkel nem lehet alkudozni. Mi lesz így velünk? Zsoltikával? Anya nélkül marad?
- Tudom vinni oviba, haza is hozom délután, ez nem gond.
- Tényleg ennyire hülye vagy, Laci?

Zsoltika szerencsére semmit sem értett szülei beszélgetéséből, továbbra is önfeledten rakosgatta egymásra az építőkockákat. Végül mindent feldöntött, majd közölte, kakilnia kell.

- Laci, ültesd rá a vécére, nekem már semmihez sincs erőm.

Patri Olga az ajánlott levél kézhezvétele után alig három héttel , leborotvált fejjel, nyakig sárosan, a szakadó esőben cáfolt rá korábbi szavaira. Minden erejét mozgósította, csakhogy lefussa az előírt húsz kilométert, hátán a kézisúlyzókkal megpakolt hátizsákkal, gránátot dobjon, majd átkússzon a szögesdróttal nehezített mocsaras akadályok alatt. A Hülye Döntések Minisztériumának egykori bérszámfejtője, megbízott csoportvezető immár Tarászon teljesített szolgálatot.

- Pondrók! Büdös férgek! Mi volt ez maguk szerint? A nagy semmi! Szart sem érnek! Meg fognak dögleni a harctéren, ha nem kapják össze magukat. Álljon már vigyázzba maga szerencsétlen! Hogy néz ki? Ne dőlöngéljen, mint egy napraforgó! Mi a neve, szarkupac?

- Patri Olga.
- Nem hallom.
- Patri Olga.
- Nem tud normálisan beszélni? Hangosabban!
- Patri Olga.
- Ez nem név. Csúszómászó csótány legfeljebb. Húzza ki magát, ha magához beszélek! 200 fekvőtámasz. Most.

Az erőszak minden formájától idegenkedő, csendes és félénk, és mindig precízen dolgozó egykori TB-ügyintéző az első hetekben, hónapokban képtelen volt feldolgozni azt, ami vele és beosztottjaival történt azt követően, hogy elzavarták őket a Munkásököl utcai központból, majd Tarászra vezényelték. Most éppen katonákra, és határvadászokra lett szüksége a hazának.

Négy évvel később Olga már semmivel nem foglalkozott, férjének, Lacinak sem írt több levelet a laktanyából, időközben elváltak, fiát, Zsoltikát pedig végképp kitörölte az emlékezetéből. Lélek nélküli gyilkológép vált belőle, köszönhetően elsősorban a kegyetlenségéről hírhedt kiképzőjének, aki továbbra is Pondrónak nevezte, csakhogy ezzel is növelje benne a harci szellemet. Végül napra pontosan öt évvel a bevonulást követően, "Pondró" Patri Olga a sokadik arcába üvöltés után, recés tőrkésével nyakon szúrta felettesét, majd a titokban megszervezett egységével elindult Tarászról a fővárosba. A HDM (Hülye Döntések Minisztérium) Munkásököl utcai épületében lefegyverezték az őrséget, majd igazságot tettek.

Több hülye döntés nem született.