DEBRŐI ELEMÉR

Debrői Elemér, korának egyik legnagyszerűbb riportere. Több ezer politikamentes mélyinterjú, magával ragadó, tanulságos és felejthetetlen beszélgetés fűződik a nevéhez. Munkabírása példátlan a magyar újságírás történetében, mint ahogy a munkamódszere is legendás. Alanyairól mindent tudni akar, ennek érdekében pedig semmitől sem riad vissza. Szó szerint kikukázza beszélgetőpartnerei emlékeit, nem egy esetben akár hetekig is képes várni a lépcsőházban, mígnem interjúalanyai, kezükben a szemetesvödörrel lejönnek és kiöntenek mindent a műanyag tárolókba. Ilyenkor gondosan átnézi a papír, üveg, és műanyag szelektív gyűjtőket is. És mindig talál valamit a hulladékok között, amivel elindulhat a beszélgetés.

- Készültem belőled. Találtam egy kiszáradt teafiltert, amit sokáig őriztél. Állítólag ezt a nagymamádtól kaptad. Ez igaz?
- Igaz. De ezt honnan tudod?
- Utánad néztem. A nagyid ezek szerint szerette a teát.
- Imádta. Mindig azt ivott.
- Megszerettette veled is?
- Nagyon. Azóta is csak azt iszom.
- De miért? Talán mert ez fejezi ki a nagyid iránti szeretetedet?
- Jó kérdés.... azt hiszem, igen.
- És melyik a kedvenc teád? Vagyis teátok?
- A gránátalmás és a narancsos.
- Engem a gránátalmás érdekelne igazán. Azt mondják, a szenvedélyes emberek isznak grátánalmás teát. Ezzel egyetértesz? Te is szenvedélyes vagy?
- Őrülten szenvedélyes.
- Találtam egy törött teáscsészét is. Ezt te törted össze?
- Nem tagadom, én.
- Mert valaki összetörte a szívedet?
- Erről nem szeretnék beszélni.
- Tiszteletben tartom a kérésedet. Akkor beszéljünk még a nagyidról, akit a napokban veszítettél el.
- Bombatalálat érte a házunkat, és ő a romok alatt rekedt.
- Úgy tudom, akkor is éppen teázott.
- Kiabáltunk vele, vegye már észre hogy háború van, menjen le az óvóhelyre, de azt mondta, megvárja amíg felforr a teavíz.
- Ebből is látszik, mennyire ragaszkodott a szokásaihoz és persze a teájához.
- Igen, de már alig volt itthon teafüve, mert azt a hajót, amely a teát szállította, tengeralattjárók elsüllyesztették. Nem volt már utánpótlás. Rémes ez a háború.
- Pedig biztosan nagyon örült volna a friss teának. Mit gondolsz, miről beszélt volna akkor a nagyid?
- Mikor?
- Ha megkapja a várva várt teáját.
- A háború borzalmairól. Az elhurcolt rokonokról.
- Nem a tea, semmihez sem hasonlító illatáról?
- Talán arról is, meg a szétlőtt, szétbombázott színházról, ahol korábban dolgoztam.
- Valahol azt olvastam, te még a színházban is teáztál. Ez egy szertartás volt, fellépés előtt meginni egy csésze gránátalmás teát?
- Megnyugtatott a tea, de most már hiába, mert nincs semmi. Se színház, se nagyim.
- Mire készülsz most? Új szerep, új premier valahol?
- Most az újjáépítésben vállalok szerepet. El kell takarítani a romokat.
- Én ehhez sok erőt és sok finom teát kívánok neked. Köszönöm a beszélgetést.