BOGARAM

Autóval araszolunk hazafelé az iskolából. Utastársam a tízéves lányom.
- Hogy vagy drága bogaram?
- Apa, szerinted úgy nézek ki mint egy bogár?
- Dehogy nézel ki úgy, mint a bogár, csak szeretetem jeléül becézgettelek.
- És neked én egy csak egy bogár vagyok?

Megnyugodtam, ma is vicces formában van.

WALES-I LÁBAK

- Gergő, látom jobban van.
- Igen, köszönöm.
- Sokszor lesz még ilyen, de szerencsére nincs semmi baj. Csak máskor ne üljön olyan sokat a füvön, mert könnyen felfázhat. Most is tüsszög.
- Kérhetek egy zsebkendőt?
- Persze, de kérem ne sírjon. Nincs oka rá. Nagyon szép eredményt ért el.
- Biztosan?
- Nem mondanám, ha nem így gondolnám. És a többiek is mind kitettek magukért. Fantasztikusak voltak.
- Annyira jó ezt hallani.
- És maga, Balázs, hogy érzi magát? Tudott pihenni?
- Igen. Egyáltalán nem érzek fáradtságot.
- Ez a legjobb szanatórium itt az Alpokban. Természetesen a gyors regenerálódása annak is köszönhető, hogy okosan osztotta be az erejét. Nem futott sokat, a lábát is kímélte.
- Igyekeztem.
- Helyes. Így kell ezt csinálni. És annyira megható volt, amikor az önt szerető közönség megsimogatta a fejét. Ez nagyon kellett a végén. Ünnepi volt.
- Ezért csinálom. A közönségért. Hogy büszkék legyenek.
- Azok is voltak. Nagy diadal volt ez mindenki számára.
- Lehetett volna nagyobb is, de így sem rossz.
- Az elején ön is lőtt egyet a kapura.
- Igen? Erre nem emlékszem.
- Nem baj. Nehéz egy ekkora, világraszóló sikert feldolgozni. Most a pihenés a lényeg.
- Nem is tudok edzeni.
- Igaza van! Sosem szabad túlzásba vinni. És, Máté, maga mire gondol?
- A prémiumra.
- Ne aggódjon, természetesen megkapják. Sőt, a szövetség még azt is megduplázza.
- Honnan tudja?
- Beszéltem velük. Lehet, hogy már át is utalták.
- Akkor lehet, hogy ezért pittyegett a mobilom.
- Mindent megkapnak. Látják, én is itt vagyok maguk mellett. Holnap várost nézünk, felmegyünk a Krisztus szoborhoz is, utána pedig két hét nyugodt pihenés vár önökre a Copacabana strandján. Teljes ellátással, de ezt nyilván tudják. Csak egyet ígérjenek meg! Semmi foci!

PROFESSZOROK HÁZA

- Kovács professzor úrral szeretnék beszélni.
- Milyen ügyben?
- Bizalmas. És nagyon sürgős.
- Megkérdezhetem, kivel beszélek?
. Takács professzor az akadémiáról.
- Kis türelmet.

(a titkárnő beszól Kovács professzor emeritusnak)

- Professzor úr, Takács professzor keresi az akadémiáról. Kapcsolhatom?
- Mit akar?
- Nem mondta. Akkor kapcsolom professzor úr.
- Szervusz professzor úr, itt Takács professzor, ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, de meg kellene beszélnünk egy fontos ügyet.
- Csak akkor kezdj bele Takács kolléga, ha az akadémiáról van szó, mert kevés az időm. Délután előadást tartok a díszteremben.
- Igen, tudok róla, magam is ott leszek, egyetlen előadásodat sem hagynám ki, de ezzel nem várhattam. Tudod, a Farkas doktor fiáról van szó, aki hamarosan talán maga is akadémiai tag lesz, de szeretne átmenni a szegedi intézetünkbe.
- Milyen fokozata van?
- Most fog habilitálni.
- Ezek szerint tanítani is fog.
- Alig várja. Hosszabb távon professzor emeritus szeretne lenni. Te vagy a példaképe professzor úr.
- Nagyszerű, és a publikációkkal hogy áll?
- Napokon belül kijön az akadémiai kiadónknál a tudományos összefoglalója.
- Te már olvastad?
- Remek munka. Eszembe juttatta a "Csaták és forradalmak 90 percben, avagy a az eltörölt KEK hatása a XX. századi tömegkultúrára" című disszertációt. Ilyen professzori anyagot korábban csak te voltál képes elkészíteni.
- Ne hízelegj már megint, Takács professzor.
- Nem hízelgek, ez az igazság professzor úr.
- És mondd, mi a szakterülete Farkas professzor fiának?
- Szögletrúgások professzionális becsavarása, a tizenegyesek lélektana, esésből következő sérülések szimulálása, stoplik kopási eredői, valamint a videobíró megtévesztése. Az akadémiai székfoglalóját pedig a lesállásból rányesett labdák dinamikai mozgásai témában írja.
- Ez tényleg szép teljesítmény. Büszkék lehetünk az akadémiai rendszerünkre, a képzésünkre, arra, hogy ilyen tudással vértezzük fel a hozzánk bekerülőket.
- Kovács professzor úr! Meghívhatlak a holnap délutáni edzőmeccsünkre? A fiatal Farkas professzor is pályára lép majd.
- Köszönöm, megnézem. Aztán majd közösen eldöntjük melyik akadémián folytassa.

ARANYAT ÉRŐ ÍRÓLAPOK

Sokat gondolkodott azon, vajon mivel lepje meg imádott lánytestvérét, Samuellát, akivel oly csodálatos gyermekéveket töltöttek együtt a szeretettel teli, meleg, puha, családi fészekben, a kék Duna közelében lévő kunyhójukban, az őket széltől is óvó, értük rajongó, csupa szépre és jóra nevelő, dolgos szüleik társaságában.

Elérkezett a karácsony, ezért a legszebb ajándékot akarta adni Samuellának. Meggyújtották a gyertyákat, a hat méter magas fenyőfa ágain megcsillantak a díszek, a csillagszórók sercegve hirdették, ez a béke és szeretet ünnepe, majd közösen eldúdolták a Mennyből az angyalt. Utána megölelték, megcsókolták egymást, hálát adtak az Úrnak és az ő angyalainak, hogy egészségben, boldogságban mind együtt lehetnek, és hogy az irgalmas Jóisten ebben az évben is megsegítette őket, mint ahogy reményeik szerint 2022. tavaszán is velük lesz majd.

- Jaj de édes vagy Petúr! Mi ez?
- Bontsd ki Samuella.
- Gyönyörű a csomagolás. Nincs szívem feltépni.
- Ha látni szeretnéd mi van benne, akkor kénytelen leszel.
- Bontsuk ki együtt!
- Nem, ez csak a tiéd. Illetve a férjedé, gyerekeidé.

Papírzörgés. A színes zsinór azonban nem adja meg magát. Samuella ollót kér, átvágja. Végre meglátja, mit rejtett a csomagolópapír.

- Szóhoz sem jutok, Petúr. Ilyet még sosem kaptam tőled. De mégis mi ez?
- Rá van írva.
- A4-es papírlap, 250 darab.
- Látod, máris tudod mi ez.
- Nagyon örülök neki, köszönöm szépen, erre mindig szükség van, ha a gyerekek rajzolni akarnak, vagy nekem nyomtatnom kell valamit. De még mindig nem értem, miért kaptam ezt, és éppen karácsonyra?
- Ez különleges papír. Azt írsz rá, amit csak akarsz.
- Csak a mobilomba szoktam írni, hogy éppen mikor, hova kell mennem, mikor lesz szülői értekezlet, ilyesmiket. Tudod.
- Tudom, persze. De most erre írj!
- Mit?
- Bármit. Írhatsz tanulmányt például arról, hogy milyen közösségi térben fogadjuk a Lappföldről érkező Télapót. Vagy, hogy a vegánok melyik futócipőt használják az új építésű stadionokban.
- Nem értek én ehhez.
- Nem is kell. Bármit feljegyezhetsz a papírlapokra. Ami csak eszedbe jut. De írhat a kislányod, Szederke is, már hetedikes, okos gyerek.
- Rendben, akkor majd írunk. Köszönjük ezt a szép ajándékot.
- Jut eszembe, ha elkészültél egy oldallal, remélem mind a 250-et teleírjátok, akkor add oda nekem a lapokat, én azokat továbbküldöm, és hamarosan lesz újabb 250 millió a számlátokon.
- Azt írjam rá majd címként, hogy tanulmány?
- Nem fontos. Nem nézi ezt senki. Apa is kapott a születésnapjára írólapokat, de üresen adta vissza.
- És?
- Nincs és. Miért lenne?

Végre asztalhoz ülnek, vacsoráznak. Mindenkinek ízlik a halászlé. A parlamenti büféből hozatták. Anyuka már évek óta nem főz. Nincs rá ideje. A4-es papírlapokat rendezget.

Tanulmány ez a család.

CSŐTÖRÉS ZOLINÁL

Zoli a világ legbecsületesebb, legszeretetreméltóbb, ugyanakkor legpechesebb embere. Az elragadóan fojtogató, férfiasan brutális és lefegyverzően erotikus töltetű, természetesen csakis a közjó érdekében vívott harcai mély barázdákat véstek a szeme alá, a sors, vagy inkább a kegyetlen természet pedig összességében harvey weinstein-i arcot formált neki, ami ugye manapság nem a legjobb ajánlólevél a diszkrét és szelíd női szalonok érzéki oázisaiba.

A szexuális ragadozóként említett Harvey Weinstein küllemére napról napra egyre inkább hasonlító, sportosan jó húsban lévő, potens, ám a lelkében mégis oly szelíd, az igazságért, mint komplex fogalomért meghalni is kész jogi doktor azonban folyamatosan bajba kerül a már említett elhatalmasodó igazságérzete miatt.

Felsorolni is nehéz, mi minden történt Zoltánnal azt követően, hogy adriai nyaralása során, mikor gumimatracával (napozás közben elszundikált) a nyílt tengerre sodródott, majd nagy szerencséjére felvette egy magyar hajós, neve Bognár Odüsszeusz, szóval Zoli egyszercsak ott találta magát ezen a modern dizájnelemeket megjelenítő jachton, ahol Odüsszeusz naphosszat a szirének fuvola és énekhangjában gyönyörködött, talán a fuvolát jobban szereti, de Zoltánnak nem volt módja erről beszélgetni vele, mert a szirének neki is kedveskedtek a fuvolájátékukkal, közben pedig ugye illetlenség lett volna megzavarni a művészeket.

Nem sokkal később a hivatalos szervek udvarias, még véletlenül sem tolakodó hangvételű kérvényt küldtek az ügyvédi irodájába, írja meg, majd postázza el nekik, mit látott és hallott a tengeri utazása során. A szirének tevékenyége a lényeg, hangsúlyozta a levél.

Zoltán, ahogy minden ehhez hasonló esetben, most is azonnal összeállította a tényfeltáró anyagot, majd amikor elindult a postára, földrengés rázta meg a faluját. 8.7-es erősségű. Az ügyvédi irodája kártyavárként omlott össze, kis híján maga is a romok között lelte halálát. A levélnek, napokig kereste, nyoma veszett.

Ezt követően ismét megírta amit kértek tőle, de a település évszázadok óta békésen szunnyadó vulkánja működésbe lépett, majd, mint egykoron Pompeit, Berkeszt is eltemette a vulkáni hamu. A dokumentumok elégtek a pokoli hőségben.

Zoltán nem adta fel, a pokoli, vörösen izzó, bugybérokoló, ezer felé fröccsenő lávafolyó elől menekülve kibérelt egy vízparti víkendházat, majd amikor elkészült a rendőrségnek és ügyészségnek szánt anyaggal, a folyó hirtelen megáradt és mindent elsodort, a perdöntő bizonyíték péppé ázott.

A hivatalos szervek méltányolták Zoltán igyekezetét mellyel az igazságszolgáltatást akarta segíteni. Egyúttal elfogadták a sajnálatos tényt, Zoltán dokemtumai örökre elvesztek. Többé senki sem zaklatta. Az ügyet lezárták. Bűncselekmény nem történt. Zoltán fellélegezhetett, győzött az igazság. Most már csak egy jó vízszerelőt kellene találnia, mert pechére megint csőtörés volt az irodában.