2018. augusztus 16., csütörtök

GYŐZTESEK VACSORÁJA

- Mindenki meghalt?
- Mindenki. Nem mozognak.
- Ellenőrizzétek!
- Óhajod parancs. Mindenkit szíven döfünk.
- Lovaikat megszereztétek?
- Ahogy szoktuk.
- Asszonyaik?
- Magunkévá tettük őket.
- Fattyaik?
- Legyilkolva.
- Falvaik?
- Felégetve.
- Zsákmány?
- Bőséges. Minden a miénk.
- Hozzátok ide a tetemeket.
- Mit tegyünk velük?
- Vágjátok le a fejüket.
- Levágtuk.
- Most a kezüket.
- Készen vagyunk.
- Lábukat.
- Értettük.
- Vájjátok ki a szemüket.
- Megtettük.
- Vegyétek ki az agyukat.
- Kint van.
- Akkor most együnk a velőből.
A halottak felfalása az ellenség végső megalázását jelentette. Hordájukban hagyomány. Nem ismertek mértéket. Versengtek a legjobb húscafatokért. Véres szájjal harci dalokat énekeltek. A győztesek így mulattak. Másnap reggel már nem tudtak kimenni a sátraikból. Mind meghaltak. Nem tudták, a tetemek fertőzöttek voltak. Pestis.
Nem lehet mindig nyerni.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...