SZAR MELÓ

Csak 18 éven felülieknek! Az alábbi sorok felkavaróak és a nyugalom megzavarására alkalmasak.

- Szar meló lesz.
- Semmi gond, mindenre van emberünk.
- Beszéltél velük?
- Küldtem sms-t.
- Mit mondtak?
- Vállalják. Semmitől nem riadnak vissza. Csak az egyiknek gond van a gyomrával. Három napja rajta van a szapora.
- Ez a lehető legjobb hír. Nem kell sokat várni legalább. Csináltak már ilyet?
- Még nem. Csak téptek. De könnyen tanulnak.
- Akkor tudod mi a dolgod. Egész nap etesd őket. Ne aggódj, van rá keret. Este pedig bejöttök ide az irodára. Aztán bemész velük a vécébe és segítesz nekik.
- Muszáj?
- Persze, hogy muszáj. Mindent át kell pakolni a befőttes üvegekbe. Ha nem megy nekik, akkor te rakod át.
- Értem, főnök. Utána?
- A szolgálati kocsival elmentek a helyszínre.
- Melyikre?
- Első kerület. Viszitek az anyagot. A kanalakat itt ne felejtsétek!
- Hova kenjük?
- Kilincsre, plakátra. És az iroda ajtajára.
- Mennyit?
- Az egészet. A küszöb elé is tegyetek. Ja, és a kulcslyukba is.
- Félek, nehogy ránk is fröccsenjen.
- Győzni akarunk, vagy nem? Mit finnyáskodsz? Ez benne van a buliban. Mondtam, hogy szar meló lesz.

JÓZSIKA MESÉJE

Egyszer volt, hol nem volt, valahol messze, volt egy ároktisztító közmunkásokkal teli falu. Ott élt Józsika a szüleivel, akik már árkot sem kaparhattak, csak várták a lassú, de biztos elmúlást. Az utolsó disznajukat a pestis miatt vitték el a fehér köpenyes, védőmaszkos férfiak. Nem maradt semmijük, csak a rozsdás biciklijük, a talicskájuk, meg a düledező házuk, kicsinyke, kiszáradó veteményessel. Utolsó reményük a zöld csodaelixír maradt, amit a helyi földesúr, vagyis a polgármester kevert és árult . Drága volt, de kenyér helyett is ezt vitték a helyiek.

- Kegyelmes úr, segítsen rajtunk, adjon Józsikának az elixírből! - kérlelték sírva urukat.
- Oszt mijük van? Mert az elixírt ingyért nem adom.
- Bicikli, talicska, házikó.
- Oszt az kevés lesz. Ha okosan választanak, ihat a Józsi gyerek.
- Kegyelmes urunk, okosak leszünk, azt csináljuk, amit kér, csak könyörüljön meg rajtunk!
- Jól van már, ne rondítsák össze a szőnyeget. Józsi itt van?
- Kint várakozik.
- Hívják be.
- Józsika, gyere be.
- Na, akkor most búcsúzzanak el, mert ha lenyelte a gyerek az italt, nincs többé visszaút.

Átölelték az öregek (az apa most múlt negyven, az asszony egy év híján annyi), a gyereket, majd zokogva elköszöntek tőle.

- Sok szerencsét Józsika! Megcsókolták egymást, ezután Józsika megitta a varázsitalt. Pár másodperc múlva patkánnyá változott, és azonnal elszaladt aprócska lábain.

Józsika gyorsan megtalálta a legközelebb eső, árok melletti csatornát. Bemászott, majd eltűnt a sötétben. Hét nap, s hét éjjel mászott, szaladt a járatokban, úszott a szennyes lében, majd amikor már úgy érezte nem bírja tovább, fényt látott. A csatornából kijutott a tengerre. Újabb rettenetes napok következtek, vitte a tengeri áramlat, fuldoklott a méteres hullámokban, túlélt négy vihart, végül halálosan kimerülten partra vetette a víz. Nem tudta hol van, de nagyon örült, hogy még életben van.

Embereket látott maga körül, de mind valamilyen fura nyelven beszélt. Csak később tudta meg, hogy spanyolul beszélnek, ő pedig Barcelona egyik strandjára került. Óriási mázlija volt, mert senki sem akarta agyonütni, éppen ellenkezőleg, kézbe vették, simogatták, becézgették. Végül egy kedves házaspár megetette, és haza is vitte a partról. Jó helyre került, ő lett a gyerekek kis házikedvence. Kapott saját ketrecet, tettek bele puha almot, és finom patkányeledelt. Józsikának néha eszébe juttottak drága szülei, akik mindenüket odaadták, csakhogy boldogabb élete legyen, mint nekik. Új családja hamarosan elnevezte Josénak, és biztonságos, kényelmes körülmények között élt, míg meg nem halt.

Itt a mese vége, fuss el véle.

CUKI

Péntek délután. Úton hazafelé, a kocsiban. A lányom boldogan énekel.
- Víkend, víkend, végre itt a víkend....
- Ne feledd, holnap lesz még egy órád.
- Jaj, jaj!
- Miért jaj, jaj? Tamás nagyon szeret téged. Cuki csajnak tart.
- Tudom.
- MIt?
- Azt, hogy cuki vagyok.
- Ezt honnan tudod?
- Onnan, hogy belenézek a tükörbe.

LETT EGY GYEREK

- Lett egy gyerek.
- És ez most jutott eszedbe? Egyébként elég régóta van már gyereked. Tíz éve. Bent tanul a szobájában. Tudod, a Zolika.
- Zsoltika.
- Zolika.
- Zsoltika.
- Miről beszélsz?
- Zsoltikáról.
- Ki ő?
- A gyerekem.
- A te gyerekedet, vagyis a miénket Zolikának hívják, és éppen a környezetismeret leckéjét csinálja. Leírjam a nevét egy cetlire?
- Nem kell.
- Akkor ki ez a Zsoltika?
- Az új gyerek.
- Kolléga?
- Mondom, gyerek.
- Új?
- Aha.
- Szültem, csak nem tudok róla?
- Nem te szülted, hanem a Szilvi.
- Az meg ki?
- Egy nő.
- A nőd?
- Aha.
- Megcsaltál?
- Valahogy úgy.
- Mikor?
- Folyamatosan.
- Szóval, van ez a Szilvi, aki a szeretőd, és most szült neked egy Zsoltikát.
- Pontosan.
- Csak Zsoltit szülte, vagy már jön a következő gyerek is?
- Minden lehet. Nem védekezik.
- És most mit csináljak szerinted? Vitázzak veled?
- Nem vitázom senkivel.
- Ez nagyon nem szép tőled.
- Nem érdekel.
- Undorító amit csinálsz. Mit kell még megtudnom rólad? Felhívom az anyádat. Aztán ezt a Szilvi nevűt. És a főnöködet is.
- Nem hívsz fel senkit. Nincs vita.
- Ezért imádlak István. Mert férfi vagy. Igazi férfi. Mindig felizgatsz.
- Adsz egy csókot?
- Adok. Aztán vacsorázzunk végre.
- Jó ötlet. Szólok Zsoltikának is.
- Zolikának. Tudod, van egy gyereked.

AZ UTOLSÓ MERÜLÉS

Tele volt tervekkel. Nagyon nagy tervekkel. Merj nagyot álmodni! - vallotta, és így is élt. Semmit sem bízott a véletlenre. Bátorsága örök példa marad a fiatal, keresztény, nemzeti-konzervatív nemzedékek előtt. Nemzetformáló cselekedete pedig minden bizonnyal bekerül majd a legújabbkori magyar történetírásba. Úgy tervezte, a nagy, sorsdöntő nap után megnősül. A lánykérést is gondosan eltervezte. Mindent megszervezett. Nagyon tud szeretni. Zománczi K. Péter (barátainak csak Zottmund) a nemzet fénylő csillaga, az ország egyik legnagyobb sportolója azonban nem vezetheti oltár elé szerelmét. Péter ugyanis eltűnt.

- A Halálos iramban hét, jó lesz? - kérdezte tőle szerelme, Szentesi Szandra, az utolsó együtt töltött reggelen.
- Inkább a Honfoglalásra menjünk - válaszolta Péter, majd a szülőktől előnászajándékba kapott gyümölcsfacsaróval italt készített. Két pohárral. Boldogan itták a friss narancslevet, majd az indulás előtt még (utoljára) összebújtak.

A közös esti mozizás elmaradt. Szandra türelmetlenül várta lovagját a filmszínház bejárata előtt, de Péter nem került elő. Hiába hívta telefonon, az imádott férfias hang helyett folyamatosan csak az üzenetrögzítő kapcsolt be. Mi történhetett vele?

Pétert utoljára a kampányirodán látták, ahol rendkívül kritikus hangú beszédet tartott. Szenvedélyesen bírálta társait, akik símaszkot viselve motorcsónakról zavarták meg a konkurens jelölt gyűlését, de pitiánernek nevezte a vidéki kollégákat is. Szerinte nem az a megoldás, hogy photoshoppal eltorzítják az ellenfelek arcát, feljelentéseket írnak naponta, kihúzzák az elektromos kábelt, lefestik mások plakátjait. Nem és nem ! Gyerekes és gyalázatos tettnek nevezte az akciót. Egyszer kell ütni, de akkor kurva nagyot! - mondta. Hogy soha többé ne álljanak fel! Ezek után zaklatott lelkiállapotban távozott. Próbálták ugyan megállítani, de Zománczi szó szerint elviharzott. Senki sem sejtette, hogy mire készült a nemzet sportolója, a oxigénpalack nélküli szabadmerülés világbajnoka.

A kocsiját, benne a kampányirodában is viselt öltönyével, To rule válltáskájával, a rakpart egy távolabbi részén találták meg. A csomagtartóból viszont eltűnt Zománczi búvárszemüvege, békatalpa, valamint a mindig magánál tartott szerszámkészlete, benne a sarokcsiszolója, és a kézi fúrógépe.

Az ellenzék kampányzáró összejövetelének helyet biztosító hajó nem sokkal 17 óra 18 perckor süllyedt el a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A kimentett politikusok, a kampányban résztvevő stábtagok, kerületi önkéntesek, újságírók arról számoltak be, hogy láttak ugyan egy búvárszemüveges férfit lemászni a parti köveken, de nem értették, hogy miért éppen ott búvárkodik. A férfi lassan lemerült a Dunába és többé nem jött a felszínre. Gyanús hangokat nem hallottak. Tízenhárom perccel később azonban a hajó kapitánya vészjelzést adott le. A jármű léket kapott, megtelt vízzel, nem sokkal később elnyelte a Duna.

A katasztrófavédelmi szakemberek és a rendkívüli ügyekkel foglalkozó rendőrök ezt az esetet sem találták gyanúsnak, így hetek alatt hamar lezárták a nyomozást.

Csak Szandra tudta az igazságot.

Tíz gyötrelmes és magányos év után végül mégis rászánta magát a múlt lezárására. Könnyeivel küszködve adta át a múzeum történészeinek Zománczi K. Péter búcsúlevelét, melyben néhai kedvese leírta, mire készül(t). A búvár tisztában volt azzal, tette kockázattal járhat. Akár az életébe is kerülhet. Látta előre a jövőt. A sors ajándékaként azonban a legnagyobb tervét még megvalósíthatta. A hős búvár története immár kötelező olvasmánya a kisiskolásoknak.

Szandra is őrzi néhai szerelme emlékét. Nemrégiben született gyermekét, Péterre emlékezve, Kundként anyakönyveztette.

SZEXVIDEÓK

A lift nesztelenül suhan velünk lefelé. A gravitációt sem érezzük a gyomrunkban. A golyóálló üvegen keresztül ámulva gyönyörködöm a kivilágított város ezerszínű fényeiben. Most járok itt először. Szótlanul ereszkedünk a mínusz másodikon lévő garázs felé. New Yorkban ez az egyik legmenőbb toronyház, a Fischer Building, melynek legfelső, tetőteraszos, 105. emeleti penthouse lakásában él Zalaváry Botond, az amerikai felső tízezer szingli lányainak, és elvált asszonyainak kék szemű ideálja. Mintha csak Christiano Ronaldo és Alain Delon született volna újra ebben a hibátlan testben. Nem véletlen hát, hogy ő az egyik legértékesebb férfipréda ebben a magányos és szeszélyes metropoliszban. Botond idén tölti be a harmincat, és esze ágában sincs nősülni, ám ez a lesújtó információ még nagyobb leleményességre készteti a nőket, akik naponta próbálják mindenféle trükkel behálózni. Egyelőre eredménytelenül.

A Sonoritus lift (ez most a legdrágább és legújabb fejlesztésű felvonó a világon) nem egészen húsz másodperc alatt éri el a föld alatt rejtőző, bombabiztos garázst. Itt parkoltatja Botond az autóritkaságokból álló felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét. Hetven csodás jármű áll itt, Bugatti Veyrontól kezdve az Aston Martinig. A kollekció másik része a Como-i tó közelében épült hipermodern házában található, ezt is megmutatja majd valamikor, de előbb vacsorázni megyünk a Playboy Mansion közelében lévő, még felkapottabb helyre, a Red Fish Vulgarisba.

Kandírozott rákkoktéllal kezdünk, majd grillezettt mexikói kobrával folytatjuk. És az első falatok, majd a közbeiktatott pezsgőzés közben Botond végre mesélni kezd. Arról, hogy miként és mivel indult szédítő karrierje, a Budapesten született szerencsefiának.

Botond emlékei szerint az első tablettel és okostelefonnal kezdődött minden. Ötödikes volt, mikor kikövetelte magának a kis méretű, ugyanakkor nagy teljesítményű gépet és a telefont melyekkel kinyílt előtte a világ. Pontosabban szólva a szülei hálószobája nyílt ki, ahol szándékosan mindig ott felejtette a tabletet. A gyerekszobába csak a telefonját vitte, majd a két készüléket a wifi segítségével összekötötte. Így fültanúja lehetett a szülők együttléteinek. Természetesen minden hangot rögzített, majd a legjobb részeket megvágta és másnap lejátszotta az osztálytársainak. Pénzért természetesen. Egy évvel később Go-Pro kamerákat kért a születésnapjára. Ezeket (ugyancsak titokban) elhelyezte, egyet a hitvesi ágy felett lévő képkeretbe rejtve, a többit pedig a szoba négy különböző pontjára. A felvételeket reggel megnézte, a jobb jeleneteket megszerkesztette, majd pendrive-ra másolva eladta az iskolában. Három éven keresztül szállította a szexvideókat, és mire elvégezte az általános iskolát, milliomosnak mondhatta magát. Nem volt kérdés, marad ezen a pályán. Internetes szexoldalakat indított, és hamarosan az egész világot behálózó rendszert épített ki, amely számolatlanul ontja a pénzt Botondnak.

- Szeretnél még valamit tudni? - kérdezi a vacsora végén Zalaváry, de valójában csak annyit kérek tőle, hogy adja vissza, vagy törölje végre az anyámról és apámról készült felvételeket.

Ha jó testvér, akkor megteszi.

MEGAFON

Itt mindenki süket? Vagy hülye? - csodálkozott rá James Edwardson brit turista, mikor a repülőtérről taxival a belvárosi szállodába fuvaroztatta magát. A fizetésnél a sofőr  irritáló hangnemben és hangerővel közölte vele, hogy huszonkétezer lesz, ha pedig számlát kér, akkor harmincöt. Mivel James egyetlen szót sem értett a money-n kívül, ezért a taxis elismételte:

Huszonkétezer, te pöcs, fizessél, vagy szétb....m a pofádat, mire James csak annyit kérdezett, what?, ám ekkor a volánnál ülő fenyegetően hátrahajolt, egészen közel a vendég arcához.  Money! Now! - sziszegte.  Végül James Edwardson huszonkettőt fizetett, kiszállt, a táskáját pedig a sofőr dühösen kivágta a csomagtartóból.

Az utcán is nagy volt a hangzavar, bent az étteremben szintén.  Elviselhetetlen fejhangon, mindezt egy fura eszközzel felerősítve vették fel a rendelését. Csupán egy gulyáslevest kért, de a pincér, a szája elé tett hangosbeszélővel így is egészen közelről kérdezett vissza,  hogy "biztosan csak egy soup lesz?", mire James megadóan annyit mondott, igen, just a soup.

Két napig járta a várost, látta az összes nevezetességet, mobiljával mindenhol fotózott, csak azt nem értette, miért használ mindenki megafont. Ő ilyet még nem látott, csak a 22-es csapdája című filmben, de hát ott ugye mindenki őrültnek tűnt, amúgy pedig valami háború is zajlott éppen.

Végül a Vásárcsarnokban, annál a zöldséges standnál, ahol egykoron Margaret Thatcher is vett egy csomag fokhagymát, ott kérdezett rá, miért van mindenkinél hangosbeszélő.

Hogy jobban értsük egymást - üvöltött mosolyogva az arcába az árus, természetesen kezében tartva a már említett rendkívül divatos eszközt.

James Edwardson továbbra sem értett semmit.  Visszament a szállodai szobájába ahol unottan kapcsolgatni kezdte a tévé távirányítóját.  A magyar 1-en, nem tudta, hogy mit néz, meglátta az őszes hajú, szemmel láthatóan megviselt lelkiállapotú embert, aki egy megafonnal üvöltözött bele egy fiatalember arcába. A felirat alapján arra gyanakodott, hogy ő lehet a város polgármestere, de ezt sosem tudta meg.  A repülőgépe hajnalban indult vissza Londonba. A felszállás előtt érdekes módon ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint az érkezése után a taxiban.

Itt mindenki hülye?

DAGI LÁSZLÓ SZÜLÉSZETI CENTRUM

A dr. Dagi László Szülészeti Centrum a főváros új ékessége. A rekordidő alatt felépített csecsemő és apaközpont új perspektívát kínál majd a kiemelkedően jól teljesítő hazai egészségügyi ellátásban. Az itt dolgozó orvosok, szülészek, dúlák kivétel nélkül mind férfiak, akik példaképüknek tekintik a szülészeti központ névadóját.

De ki volt dr. Dagi László?

Ha csak annyit mondunk róla, kiváló ember, egy igazi 21. századi humanista, a fajvédelem szószólója, akkor igazán fukarul mérjük a dicsérő szavakat. Több volt ennél. Egy bátor férfi, a demográfiai statisztikák gondos őre, a gyermeknemzés elkötelezett híve. Egyesek szerint megszállottja, de ez is csak bátortalan leírása az ő csodálatos személyiségének, sematikus gondolkodásának.

Dr. Dagi, bolsevik család sarjaként jött a világra egy vörös lobogós házban. A fegyelmezettségéről híres ottthonban a könyvespolcok valósággal roskadoztak a Lenin kötetektől, melyeket a Dagi gyerekeknek kötelező volt többször is elolvasni. A kis Dagi Laci, a Párthűség és kommunizmus című Lenin művet, saját bevallása szerint 47-szer olvasta, de ezt is keveselte. Sok évvel később azonban a pártfőiskolán mégis nagy hasznát vette a hazulról hozott műveltségnek , hiszen vörös diplomásként azonnal állást kapott a pártközpontban.

Az idők változása (rendszerváltás) Dagit is válaszút elé állította. Egy nap arra ébredt, immár nem érdemes görcsösen ragaszkodni a múlt tanításaihoz. Így lett Dagi László nemzeti szocialista, vagy ahogy ő nevezte magát, elkötelezett, keresztény konzervatív hazafi.

Hamarosan megnősült, majd az első elhált éjszaka gyümölcsét (Hunorkát) követte a többi Dagi gyerek is. Tas, Árpád, Zalán, Kenéz, Géza, István, és az utolsó szerelemgyerek, Orsolya. De Dagi doktor így sem volt elégedett. Visszatérő álmaiban meglátta a jövőt, amint gyermekei benépesítik az egész Kárpát-medencét. De hiába buzgott benne a vágy, asszonya nem tudott (valójában nagyon nem akart) több gyermeket világra hozni.

Dr. Dagi ekkor szánta el magát a nagy tettre. Legényanyaként immár ő hordta ki kilencedik gyermeküket Attilát, majd ezt követően még 13 gyermekkel ajándékozta meg a hazát. Ezzel egyidőben magas kormányzati pozicióba került és e tisztségének, valamint a női nembe vetett hitének drámai megrendülése következményeként rendeletet adott ki: minden férfi köteles minimum három gyermeket adni a hazának. A nőkről több szó nem esett.

Sajnos dr. Dagi László 14. szülésénél komplikációk léptek fel, és az orvosok, nem tudták megmenteni az életét. Tragikusan rövid jelenléte azonban nyomot hagyott a társadalom szövetében. Ezt igazolja a tegnap átadott dr. Dagi László Szülészeti és Apaközpont, ahol az esti órákban éppen egy fiatal államtitkár apuka hozta világra, Adolf nevű kisfiát.

SPRINT A SÍRKERTBEN

Halmos Gézáné, született Rezes Klára tavaly kimászott a sírból. A történet másik kulcsfigurája Baky Endre László , a meghatározhatatlan funkciójú Emberminisztérium huszonéves főosztályvezetője sokáig nem csinált semmit.
A háromszögben ott találjuk még a tragikusan fiatalon elhunyt Erős Tamást is, aki börtönben, a nyolcéves fegyházbüntetése közben halt meg. Rabtársa, az esti vacsorát követő szóváltás közben nevetve agyonverte.

De vajon miként kapcsolódik össze ennek a három embernek a sorsa?

A részleteket kerülendő, csakis a közelmúlt, 2018. tavaszának eseményeit idézzük fel. A temető csendjét akkor halk neszek és sustorgások hangjai törték meg. Halmos Gézáné, született Rezes Klára (1896. december 9. - 1976. május 13.) sírja mellett Erős Tamás (l979 november 7.- 2013. január 8.) állt.

- Készüljenek, hamarosan felmegyünk. Mindenki itt van?
- Igen.
- Gyorsan fussuk át a névsort, nehogy valaki kimaradjon. Szuper, minden stimmel, sőt még egy kicsivel többen is vagyunk. Most arra kérek mindenkit, hogy emelje fel, vagy tolja el a sírkövet.
- Én nem bírom. Nem mozdul.
- Segítek Klári néninek, tessék várni.
- Nagyon nehéz, fekete bazalt.
- Nem ez a baj, hanem az, hogy rádőlt egy fa.
- Ennyire elég lesz, ezen a résen már ki tud húzni.
- Tessék adni a kezét!
- Óvatosan, mert nagyon rossz állapotban van.
- Pedig Klári néni kezére nagy szükség lesz.
- Hova is megyünk most?
- Először kimegyünk a parkolóig, onnan buszokkal mindenkit a megadott körzetbe visznek az aktivisták. Megvan még a személyije?
- Hogyne, azt mindig magamnál tartom.
- Olvasható rajta a cím?
- Kicsit rongyos, de csoda, hogy ennyi idő elteltével is még egyben van. Van bennem izgalom.
- Ne legyen. Amit tudunk megteszünk. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik majd a győzelem.
- Imádkozom, hogy győzzünk.
- Azt ígérték, ha győzünk, akkor a mi sírkertünket biztosan felújítják, és járda is lesz a sírunkig.

Klári néni eleget tett nemzeti elköteleződésének. Kimászott a sírból, majd leszavazott.

Talán felesleges is mondanom, azóta még jobb lett az élet. A temetőkben is. Baky László Endre, a trendi szakállt viselő minisztériumi főosztályvezető hallott ugyan a beomlott sírokról, a márványtömbökre dőlt évszázados fákról, a gazos parcellákról, de piti ügyekkel nem volt hajlandó foglalkozni. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, a sírkertekkel lehetne, sőt, kellene is valamit kezdeni, de egyetlen épkézláb ötlete sem támadt. Tegnapig. Tíz óra négy perckor, mikor is flörtölni kezdett a titkárnőjével, valójában már régóta a szeretője, és megkérdezte a huszonegyéves, karcsú, szép arcú lánytól, mit csinált előző este azt követően, hogy ott hagyta meztelenül a konyhaasztalon, majd ő maga hazament várandós feleségéhez. A lélegzet elállító adottságokkal rendelkező titkárnő annyit mondott csupán, futni ment a Margitszigetre. Három kört csinált, de elpanaszolta Bakynak, hogy megint repedezett a gumiszőnyeg.
Hát igen, ekkor és eképpen született meg a nagy ötlet. Mi lenne, ha Zsani nem szigeten, hanem a Fiumei úton futna, a nemzeti sírkertben? Vagy netán Farkasréten? Zsani szerelmes Bakyba, ezért másnap már Kádár sírja mellett kocogott, sőt, a barátnőit is a Fiumei sírkertbe hívta edzeni. Két héttel később Baky haverja futócipőket árusító boltot nyitott a ravatalozó mellett. Baky ezt követően elintézte, hogy mindegyik temetőben legyenek gumirozott futópályák.

- Nem ezt ígérték! Fel vagyok háborodva! Tamás, átvertek minket. Pedig mi mindent megtettünk értük.
- Tudom. Én is rájuk szavaztam.
- Éjjel-nappal ezt a dobogást hallom.
- Én nem hallok semmit.
- Jó magának. De a maga sírja a bozótos részen van. Ott nem fut senki. Én megőrülök ettől. Kérem, csináljon valamit!
- Megpróbálhatom, de 2022-ig mindenképpen várni kell.
- Miért?
- Akkor lesz a következő választás.

Így fonódott össze hát az élők és holtak története, amely azonban tartogatott még egy rejtélyes epizódot. Tegnap ugyanis eltűnt Baky László Endre minisztériumi osztályvezető, valamint titkárnője, Zsanett. Mindkettőjük futócipőjét, Halmos Gézáné, született Rezes Klára megbontott sírja közelében találták meg.

FUTÓPÁLYA

Emlékeznek még Halmos Gézáné, született Rezes Klárára? Nem? Pedig érdemes megidézni a szellemét, hiszen ennek a történetnek ő az egyik főszereplője. A Margit körúti, majd a bécsi leánykollégium szépséges ígérete, a férfiszívek megdobogtatója, akinek még Ferenc Jóska is küldött újévi üdvözlőlapot , nem sokkal azt követően, hogy látta Klárát keringőzni az 1914-es tavasznyitó bálban. De szép is volt!

Ennek a kacifántos és feszültséggel teli eseménysornak a másik kulcsfigárája Baky Endre László , a meghatározhatatlan funkciójú Emberminisztérium főosztályvezetője. A huszonkét éves, a munkaerőpiacon rendkívül színes kapcsolati hálóval startoló, zavarbaejtően ambiciózus, mondhatni kedvesen erőszakos fiatalember nevét "nem kellett előzetesen megfuttatni" a hivatali gépezet emberdaráló fogaskerekei között, mert őt magát a miniszter unokatestvérének a sógora protezsálta be a csúcshivatalba, egyenesen és akadálytalanul a főosztályvezetői székbe.

És még véletlenül se feledkezzünk meg a háromszög, ugyancsak fontos figurájáról, a tragikusan fiatalon elhunyt Erős Tamásról, aki ügyvéd szeretett volna lenni, ám képtelen volt ellenállni a kísértésnek, a rossz oldalra keveredett. Biciklilopással kezdte, majd okirathamisítással és csalással folytatta. Ott is halt meg a börtönben, a nyolcéves fegyházbüntetése közben. Rabtársa, az esti vacsorát követő szóváltás közben nevetve agyonverte.

De vajon miként kapcsolódik össze ennek a három embernek a sorsa? Bonyolultnak látszó história, pedig higgyék el kedves olvasóim, korántsem az. Emberi vágyak, ígéretek, valamint egy unalomból és hatalomvágyból született elképesztő ötlet szőtte e hátborzongató történetet.

A részleteket kerülendő, csakis a közelmúlt, 2018. tavaszának eseményeit idézzük fel. A temető csendjét akkor halk neszek és sustorgások hangjai törték meg. Halmos Gézáné, született Rezes Klára (1896. december 9. - 1976. május 13.) sírja mellett Erős Tamás állt.

- Készüljenek, hamarosan felmegyünk. Mindenki itt van?
- Igen.
- Gyorsan fussuk át a névsort, nehogy valaki kimaradjon. Szuper, minden stimmel, sőt még egy kicsivel többen is vagyunk. Most arra kérek mindenkit, hogy emelje fel, vagy tolja el a sírkövet.
- Én nem bírom. Nem mozdul.
- Segítek a néninek, tessék várni.
- Klára. Kérhetem, hogy a néni helyett inkább a nevemen szólítson?
- Persze, és ne haragudjon az udvariatlanságomért, de nem tudtam elolvasni a nevét. Lekopott a felirat a kőről.
- Halmos Gézáné, született Rezes Klára, 1896. december - 1976. május.
- Szép, nagyon szép kor. Nekem sajnos nem jutott ennyi idő.
- Ön mikor ment el?
- 2004-ben.
- Hány évesen?
- Negyvenegy.
- Jaj. Képzelem mit élt át a családja!
- Szerencsére ők akkor már itt voltak. Én a saját hülyeségemnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Mindig sokat járt a szám, de akkor nagyon nem kellett volna.
- Mi történt?
- Semmi különös. Csúnyát mondtam valakinek, erre kicsinált.
- Szegénykém. Nagyon sajnálom.
- Ezt már nem lehet visszacsinálni.
- Tudom. Levenné rólam a sírkövet?
- Persze, már emelem is.
- Nagyon nehéz, fekete bazalt.
- Nem ez a baj, hanem az, hogy rádőlt egy fa.
- Jaj drágám, mennyit kell dolgoznia.
- Az ügy a fontos, ilyenkor nem érzek fáradtságot.
- Ennyire elég lesz, ezen a résen már ki tud húzni.
- Tessék adni a kezét!
- Adom, de óvatosan, mert nagyon rossz állapotban van. Csontrikulásom is volt, most meg már alig merek hozzáérni.
- Pedig a kezére nagy szükség lesz. Óvatosan csinálom. Így jó? Nem fáj?
- Mindig fáj, de próbálok nem figyelni rá. De hova is megyünk most?
- Először kimegyünk a parkolóig, onnan buszokkal visznek majd tovább. A Hősök terén különválunk, onnan mindenkit a megadott körzetbe visznek az aktivisták. Hol is lakott Klárika?
- 12. kerület. Közel a farkasréti temetőhöz.
- Akkor Klári néni oda megy. Megvan még a személyije?
- Hogyne, azt mindig magamnál tartom.
- Nem ment tönkre? Olvasható rajta a cím?
- Kicsit rongyos, de csoda, hogy ennyi idő elteltével is még egyben van.
- Csináljunk újat?
- Miért kellene új? És pont nekem?
- Azért, hogy még véletlenül se legyen gond.
- Velem már 1976. óta semmi gond.
- Tudom Klári néni, de ma nem szabad hibáznunk.
- Mi is pontosan a dolgom?
- Korábban kapott erről tájékoztatást, Klári néni bemegy, leszavaz, és jövünk is vissza ide.
- Nem fognak kérdezni tőlem? A ruhám is dohos, át kellene öltöznöm.
- Erre valóban gondolnunk kellett volna, de higgye el, nem fognak akadékoskodni. Azt mondták, ha mi megyünk be, akkor úgy tesznek, mintha ott sem lennénk.
- Azért van bennem izgalom.
- Ne legyen. Amit tudunk megteszünk. Ezren vagyunk, vagyis most már ezertizenketten, és ki tudja hányan csatlakoznak még hozzánk a nap folyamán. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik majd a győzelem.
- Imádkozom, hogy győzzünk.
- Azt ígérték, ha győzünk, akkor a mi sírkertünket biztosan felújítják, és járda is lesz a sírunkig.
- És leveszik a rám dőlt fát is?
- Mindent megcsinálnak.
- Rendes fiúk ezek.
- Nagyon. Akkor, indulhatunk Klári néni?

Klári néni eleget tett nemzeti elköteleződésének. Kimászott a sírból, majd leszavazott. Neki is köszönhetően még nagyobb arányú lett a győzelem.

Talán felesleges is mondanom, azóta még jobb lett az élet. A temetőkben is. Baky László Endre, a trendi szakállt viselő minisztériumi főosztályvezető hallott ugyan a beomlott sírokról, a márványtömbökre dőlt évszázados fákról, a gazos parcellákról, de piti ügyekkel nem volt hajlandó foglalkozni. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, a sírkertekkel lehetne, sőt kellene is valamit kezdeni, de eddig egyetlen épkézláb ötlete sem támadt. Tegnapig. Tíz óra négy perckor, mikor is flörtölni kezdett a titkárnőjével, valójában már régóta a szeretője, és megkérdezte a huszonegyéves karcsú, szép arcú lánytól, mit csinált előző este azt követően, hogy ott hagyta meztelenül a konyhaasztalon, majd ő maga hazament várandós feleségéhez. A lélegzet elállító adottságokkal rendelkező titkárnő annyit mondott csupán, hogy futni ment a Margitszigetre. Három kört csinált, de elpanaszolta Bakynak, hogy megint repedezett a gumiszőnyeg.

Hát igen, ekkor és eképpen született meg a nagy ötlet. Mi lenne, ha Zsani nem szigeten, hanem a Fiumei úton futna, a nemzeti sírkertben? Vagy netán Farkasréten? Zsani szerelmes Bakyba, ezért másnap már Kádár sírja mellett kocogott, sőt, a barátnőit is a Fiumei sírkertbe hívta edzeni. Két héttel később Baky haverja futócipőket árusító boltot nyitott a ravatalozó mellett. Baky ezt követően elintézte, hogy mindegyik temetőben legyenek gumirozott futópályák.

- Nem ezt ígérték! Fel vagyok háborodva!
- Nyugodjon meg Klári néni, minden rendben lesz.
- Tamás, átvertek minket. Pedig mi mindent megtettünk értük.
- Tudom. Én is rájuk szavaztam.
- Éjjel-nappal ezt a dobogást hallom.
- Én nem hallom.
- Jó magának. De a maga sírja a bozótos részen van. Ott nem fut senki. Én megőrülök ettől. Kérem, csináljon valamit!
- Megpróbálhatom, de 2022-ig mindenképpen várni kell.
- Miért?
- Akkor lesz a következő választás.

Így fonódott össze hát az élők és holtak története, amely azonban tartogatott még egy rejtélyes epizódot. Tegnap ugyanis eltűnt Baky László Endre minisztériumi osztályvezető, valamint titkárnője, Zsanett. Mindkettőjük futócipőjét, Halmos Gézáné, született Rezes Klára megbontott sírja közelében találták meg.