EMBERARCÚAK

Még kimondani is döbbenet, 7 millió 800 ezer négyzetkilométer. Pontosan ekkora területen, a méretében csak a Szaharához hasonlítható homoktengerben próbáltak a nyomára bukkanni brit tudósok, az úgynevezett "emberarcú sivataglakóknak". E ritka népcsoport azért vált érdekessé a kutatók számára, mert a hírek szerint  e zárt, és örök feszültségben élő populáció hagyományosan nagyon rossz minőségű vezetői réteget választ ki, immár évszázadok óta.

A SEV, vagyis a Sivatagi Együttműködés Rendszere az egyenlőtlenségre épül, továbbá a SEV hangzatos szólamainak ellentmondva senki nem működik együtt senkivel, ami azt jelenti, hogy a sivatag lakói egész életükben izoláltan homokot lapátolnak, de ezért jobb esetben is csak egy marék homokot kapnak fizetségül. A többség keservesen próbál túlélni, ám a kegyetlen időjárás (szárazság, homokviharok), valamint a SEV vezetői által naponta megalkotott újabb és újabb szabályok miatt aki tud elmenekül a területről, vagy érthetlen (birka)türelemmel vár, hogy mire azt maguk sem tudják, de sokan feladva a küzdelmet, beleássák magukat egy homokdűnébe, és ott várják megadóan az elkerülhetetlen véget.

A brit expedíció végül semmit sem tudott meg e parányi népcsoportról, mert nem állt velük szóba senki, így a kutatók összefoglaló jelentésében az is szerepel, hogy egyetlen emberarcú SEV vezetővel sem találkoztak. Végezetül azt javasolják, értelmetlen dolog a sivatagba több homokot küldeni, mert abból csak újabb és újabb homokvárak épülnek, amit úgyis elfúj majd a szél.

 

KÖZÉRT

- Itt rohad meg az ember, ilyen kurva közért a Földön nincs. Miért nem nyitják már meg a másik kasszát?
- Én sem értem. Itt állok húsz perce négy kiflivel és a kutyatáppal.

Az egyes kassza előtt a szokásos nyolcméteres sor, de ezt a húsz-harminc percnyi várakozást el kell elviselnie annak, aki itt akar vásárolni. Máshol persze nem is lehet árut beszerezni, mert a környéken ez az egyetlen élelmiszerbolt. A tulaj két héttel ezelőtt már ott tartott, hogy végleg lehúzza a rolót, mert alig talált eladókat, árufeltöltőket, raktárosokat.

A bejáratnál álldogáló biztonsági őr is némán, gépiesen pakolja a műanyag kosarakat egymásra. Látszik rajta, halálosan unja az egészet. A kettesben továbbra sincs ember.

- Olga, kimennél a kettesbe?
- Nem látod, hogy olvasok?
- Leszokhatnál már erről.
- Készülök.
- Aztán mire készülsz?
- Az árjegyzéket olvasom.
- Fejből kellene tudnod.
- Viccelsz? Ma jött új felvágott Csengődről, most nézem mennyi kilója.
- Na jól van kimegyek én, addig pakoljátok ki a krumplit.

Laci végre megmozdul, lassan emeli a zsákokat a targoncára. Amikor végez, azzal viszi be a krumplit az eladótérbe. A munkafolyamat végén részletekbe menően tudósítja a többieket az eredményről. Eközben a sajtpultnál Szilvia éppen Pannóniát szeletel, a vevő kérésére tíz dekát mér le, de elsőre nem tízet, hanem harmincnégy dekát vág, majd amikor a vevő szól, hogy ez túl sok, akkor hét dekát metsz le a tömbből, de az meg kevés. Mindjárt sírva fakad. Korábban nem voltak ilyen gondjai, mindig pontosan vágott.

- A mélyhűtő ládához takarítót kérek!

A hangosbemondó ismét megszólalt. Tíz hangszóróból árad az ismerős hang. Mély, férfias orgánum, tökéletes artikuláció. Rádiókban már nem hallani ilyet. A közértben igen.

- A mélyhűtő ládához takarítót kérek!

Pár perccel ezelőtt egy kismama kiejtette a kezéből a fagyis vödröt. Nagy mocskot csinált maga körül. Végül András vállalja a szétkenődött jégkrém felszedését. Gyorsan dolgozik, tekintete üres.

- Kedves vásárolóink, megnyitottuk a kettes kasszát.

Az eladótérben történő mozgásokat a zártkörű videólánc kamerái rögzítik. Péter ezt figyeli, joystick-kel mozgatja a kamerákat, gyorsan és rutinos váltogatja a képeket. Rendezői vénája van. Végül neki is mennie kell, mert Szilvát váltja a sajtos pultban. Végül Olga is feltűnik a pékáruk előtti szűk helyen, ahol azonban többen megrohanják. Nem engedik, hogy a frissen sült virslis rudacskákat kitegye a kosárba, mert rajongva körbeállják és kérdezni kezdik. Hogyan találta ezt a munkát?

- Protekcióval.

Ennyit mond csupán. Zárás után a kollégákkal együtt, fáradtan és fázósan várakozik a buszmegállóban. Amióta az utolsó rádióadás is lement, eladták a tévét, bedarálták az újságot, alig szólnak egymáshoz. Leszoktak a beszédről. Szilva viszont egyre ügyesebb, ma már majdnem pontosan mérte a Pannóniát.

CSOTTI ÉS CSÉZARE

- A Csotti klán belegyezett. Személyesen a Don adta áldását a közös munkára.
- Akkor legalább a 19. kerületiekkel nem lesz gond, nem köpnek a levesünkbe.
- Lehet, hogy beleköpnek, mert ez része náluk a rituálénak. Minden művelet előtt lencselevest esznek, és szertartásszerűen beleköpnek a tányérokba.
- Milyen undorító szokás!
- De hatásos. Sosem kapják el őket.
- Legyen most is így! Ekkora hal még sosem akadt a hálónkba. Sok múlik a szerencsén.
- Mint ahogy az időzítésen, és a statiszták elhelyezésén is sok múlik.
- Hány statiszta lesz a bank előtt?
- Mennyit szeretnél Csézare?
- Tíz kell legalább.
- Ott lesznek. Ketten a padon ülnek majd, hárman a bokroknál fekszenek, öten, pedig a szemközti játszótéren iszogatnak.
- Hívd Csottit.

A hírhedt Csotti banda és a rettegett Kovács Csézare csapata a jól szervezett akció során kifosztotta a központi jegybankot, elrabolt 150 millió eurót, és 70 kilogramm aranyat. A rendőrök a bank környékén nagy erőkkel vonultak fel, és előállítottak tíz hajléktalant, akiket a bíróság gyorsított eljárás során elzárásra és pénzbüntetésre ítélt.

Csotti és Csézare immár a következő akciót tervezi.

BIZALOM

Minden alkalommal megkérdezik van-e bizalomkártyám, én pedig minden alkalommal elmondom, nincs bizalomkártyám, a pénztárosnők rendszerint nagyot sóhajtanak, talán a fejüket is csóválják, "pedig jó az a bizalomkártya" teszik hozzá, majd mikor az első vonalkódot leolvassák az ásványvizes palackról, csipog a pénztárgép, na ekkor minden esetben feltűnik egy fekete ruhás, szomorú tekintetű ember, aki suttogva belebeszél egy rádióadóvevő készülékbe, körbejárja a bevásárlókocsimat, legszívesebben talán bele is nézne, gyanús neki ez a sok víz, meg tej, folyamatosan beszél, majd behatol a pénztárosnő mögötti 20 centis sávba, továbbra is koncentráltan figyel, nyomoz, közben adatokat diktál a kézibeszélőjébe, látszik rajta, valami mást várt, akciót, leleplezést, végre megcsípi a vevőnek álcázott tolvajt, vagy a sikkasztó pénztárosnőt, akit műszak után megmotoznak, a táskáját is átnézik, a kasszás asszony azonban mérhetetlen csalódást okozva, nem tesz semmi rosszat, csak huzigál, emel, leolvas, mozgatja a futószalagot, és közben ártatlanul aziránt érdeklődik, van-e bizalomkártyám.

LEIM GYULA CSODÁLATOS ÉLETE

Leim Gyula valójában Lejm Gyula, de ezt titkolja, sőt rendkívül ingerültté teszi, ha valaki így ejti a nevét. Tudom, nem szép amit tettem, de amikor lement a pincébe borért, és valami könnyen emészthető, a szervezetből gyorsan ürülő varázsgombáért, megnéztem a személyijét, ott Lejmként szerepel. 

Valójában nem sokat tudok róla, szinte semmit, de mégis nyomot hagyott a lelkemben,  mint ahogy másokéban is. Olyan ember ő, aki a jég hátán is megél, sőt, sokakkal ellentétben a jégpáncél felolvadása után sem merül el a jeges tengerben. Csodálatra méltó módon mindig talál magának vízen lebegő hajóroncsot, sodródó konténert, uszályról leesett gerendát, vagy ha azt nem, akkor belecsimpaszkodik  egy jegesmedve szőrébe, és így vontatja magát biztonságos helyre. Ha a medve harap, ő üt. Könnyen eldurran az agya, de ezt is tagadja, abszolút szelíd pasasnak látja magát.

Végtére is, valahol talán az. Egy nagy, öregedő maci. Kiterjedt baráti köre békésen és megadó türelemmel figyeli eme csendes, biztonságos és szívmelengetően szürke, unalmas életet, sőt a maguk módján segítik is Gyulát a létfenntartásért folytatott küzdelmében. Egyikük rendszeresen megszereli a cirkóját, megpiszkálja a mosogatógépét, tévét javít, beállítja a számítógépét , kicseréli a csöpögő csap szilikon tömítését, felszedi és lerakja a parkettáját (ingyen persze) a másik bevásárol neki, "ha jössz, hoznál nekem a kisközértből két kiflit és 10 deka disznósajtot, megadom", máskor, "elvinnél apám székletmintájával Ceglédre, ott van a labor", természetesen már robog is a jármű a kakival, egyesek nyaraltatják, mert "Gyulát a gyerekek is bírják", hétvégenként tóparti bulikon látják vendégül, de arra is volt már példa, hogy nagyobb szívességet kért, "figyelj, tudnál a feleségemnek állást szerezni?" és az asszony másnap már bejelentett, jól fizető munkakörben tehette a dolgát.

Érdekes, ha Gyulától kérnek valami apróságot, akkor ügyesen kitér a teljesítés elől, mondván nem volt ideje, pár percet töltött csak ott, de majd máskor. Sosincs máskor. És hogy ne feledjem, Gyuszi igen rossznéven veszi, ha valaki nem ér rá, vagy éppen nincs kedve teljesíteni a kérését. Ilyen esetekben mosolygósan ugyan, de szúrós megjegyzésekkel fejezi ki elégedetlenségét, "tudtam, hogy te ilyen vagy, nem segítesz, de nem baj, én már így könyveltelek el".

Gyula e kényelmes életet nem kis részben ügyességének, mondjuk megengedően úgy, jó befektetéseinek is köszönheti. Sok pénze  van, igaz, nem szívesen költ belőle. Egy barátjának legutóbb azt javasolta, ebédeljenek meg egy gyorsétteremben, majd a pénztárnál vette észre, hogy nincs nála a brifkója. Ekkor sem maradt maradt éhen, kétfogásos menüt kapott, mert a jól megválasztott baráti kör mindig kisegíti.

Lejm Gyula tud élni. Bocsánat, Leim.

PAPUCI A PARKBAN

– Papuci kérsz még a vagdaltból?

– Elég volt, a kelkáposztát is alig bírtam.
– Enned kell, nagyon sovány vagy. Kapás doktor is mondta a műtét után, hogy muszáj megerősödnöd.
– Jól van Anyuci, majd eszem ha hazajöttem.
– Ne menj messzire, és az asztma inhalátort vidd magaddal! A parkban leszel?

Papuci, vagyis Maksai János nyugdíjas villanymotor-tekercselő, korábban villamos műszerész bólintott, majd elindult szokásos délutáni sétájára. Most is a szürke melegítőjét és kopott széldzsekijét vette fel, amiért Anyuci mindig megszidta, mert Papuci úgy nézett ki, mintha a Dankó utcai szálló lakója lenne, de Papucit még egy Háda használtruha üzletbe sem tudta becsalni, hogy vegyenek neki legalább egy újszerű tréningnadrágot vagy egy zakót. Maradt hát a szokásos lepukkant sétálószett.

Kora este azonban hiába várta Anyuci, Maksainé Gál Júlia, mert az idős férfi eltűnt. Felesége két héten keresztül kétségbeesve kereste, először a rendőrségen, „itt nem járt a bácsi” mondták neki, majd plakátokat ragasztott a villanyoszlopokra (hova máshova?) az összes ismerősüket felhívta, betelefonált a Múltidő Rádió délutáni kívánságműsorába, ahol elcsukló hangon csupán azt kívánta, hogy Papuci élve előkerüljön, de Maksai bácsit mintha elnyelte volna a föld.

Érthető, hogy Anyuci megtört és felkészült a legrosszabbra. A fiók mélyéről előkotorta a megváltott közös sírhelyről szóló szerződést, valamint a temetésre szánt pénzt. Biztos volt benne, Papuci lelke már a túlvilágon jár, és talán éppen vagdaltat eszik kelkáposztával. Már csak a testet kell majd örök nyugalomra helyezni, feltéve ha végre megtalálják Papuci korpuszát. Anyuci közben gyászruhát öltött, így járta a közeli és távoli utcákat, ahol sokan szólították meg, és őszinte együttérzésükről biztosították a megtört Maksainét.

Egy nap azonban csoda történt, ha ugyan ez az egész csodának tekinthető. Mikor Maksainé leült egy padra, ahol korábban talán éppen Papuci pihengetett, a szél a lábához sodort egy gyűrött, megfakult újságot. Ennek címlapján egy Papucira hasonlító idős ember volt látható, akit rendőrök vesznek körbe. Igazoltatás - ez volt a címe az írásnak. Lehajolt és felvette a koszos lapot. Maksainé megdöbbent. Az ő Papucija volt a képen. De hol lehet most az ő drága ura? – hasított belé a kérdés.

Hát, Márianosztrán.

Ezt persze akkor még nem tudhatta, mint ahogy annak a rémes délutánnak a történetét sem, mikor Papuci lement sétálni, leült a padra, jöttek a közteresek, parkolóőrök, készenlétisek, igazoltatták, elvették és megsemmisítették az asztmagyógyszerét, majd hajléktalannak minősítve rabosították, és két nappal később bebörtönözték.

Papuci szerencsés ember, hiszen Anyuci megtalálta őt, igazolta, hogy nem hajléktalan, így két hét után szabadult, de priuszos lett, büntetett előéletű. Azóta nem jár le a parkba. A vagdaltra és kelkáposztára rá sem bír nézni.

HÜLYE DÖNTÉSEK MINISZTÉRIUMA

- Tarász! Uramisten!
- Az nem lehet.
- Ide van írva.
- Biztosan tévedés.
- Olvasni még tudok. 
- Ne sikíts a fülembe!
- Hogyne sikítanék!! 
- Tényleg Tarász.
- Most mit csináljak?
- Lehet, hogy nem is neked küldték.
- Laci, legalább egymást ne nézzük hülyének. Címzett, Demecsné, Patri Olga.
- Megfellebezzük. Nem mehetsz oda. Neked óvodás gyereked van.
- Ezekkel nem lehet alkudozni. Mi lesz így velünk? Zsoltikával? Anya nélkül marad?
- Tudom vinni oviba, haza is hozom délután, ez nem gond.
- Tényleg ennyire hülye vagy, Laci?

Zsoltika szerencsére semmit sem értett szülei beszélgetéséből, továbbra is önfeledten rakosgatta egymásra az építőkockákat. Végül mindent feldöntött, majd közölte, kakilnia kell.

- Laci, ültesd rá a vécére, nekem már semmihez sincs erőm.

Patri Olga az ajánlott levél kézhezvétele után alig három héttel , leborotvált fejjel, nyakig sárosan, a szakadó esőben cáfolt rá korábbi szavaira. Minden erejét mozgósította, csakhogy lefussa az előírt húsz kilométert, hátán a kézisúlyzókkal megpakolt hátizsákkal, gránátot dobjon, majd átkússzon a szögesdróttal nehezített mocsaras akadályok alatt. A Hülye Döntések Minisztériumának egykori bérszámfejtője, megbízott csoportvezető immár Tarászon teljesített szolgálatot.

- Pondrók! Büdös férgek! Mi volt ez maguk szerint? A nagy semmi! Szart sem érnek! Meg fognak dögleni a harctéren, ha nem kapják össze magukat. Álljon már vigyázzba maga szerencsétlen! Hogy néz ki? Ne dőlöngéljen, mint egy napraforgó! Mi a neve szarkupac?

- Patri Olga.
- Nem hallom.
- Patri Olga.
- Nem tud normálisan beszélni? Hangosabban!
- Patri Olga.
- Ez nem név. Csúszómászó csótány legfeljebb. Húzza ki magát, ha magához beszélek! 200 fekvőtámasz. Most.

Az erőszak minden formájától idegenkedő, félénk, csendes, és mindig precízen dolgozó egykori TB-ügyintéző az első hetekben, hónapokban képtelen volt feldolgozni azt, ami vele és beosztottjaival történt azt követően, hogy elzavarták őket a Munkásököl utcai központból, majd Tarászra vezényelték.

Négy évvel később azonban már semmivel nem foglalkozott, férjének Lacinak sem írt több levelet a laktanyából, időközben elváltak, fiát, Zsoltikát pedig végképp kitörölte az emlékezetéből. Lélek nélküli gyilkológép vált belőle, köszönhetően elsősorban a kegyetlenségéről hírhedt kiképzőjének, aki továbbra is Pondrónak nevezte, csakhogy ezzel is növelje benne a harci dühöt. Végül napra pontosan, a bevonulást (átképzést) követő ötödik év fordulóján "Pondró" Patri Olga a sokadik arcába üvöltés után recés tőrkésével nyakon szúrta felettesét, majd a titokban megszervezett egységével elindult Tarászról a fővárosba. A HDM (Hülye Döntések Minisztérium) Munkásököl utcai épületében lefegyverezték az őrséget, majd igazságot tettek.

Több hülye döntés nem született.

NEKI ANNYI

- Nem lehet visszacsinálni?
- Az orvostudomány mai állása szerint lehetetlen.
- Már tudja?
- Még vizsgálják, de nem mertük neki megmondani.
- Micsoda csapás. És éppen vele történt ez. Pedig annyira szerette csinálni.
- Néha túlzásba is vitte. Függő volt.
- Tavaly már kért segítséget, elment az anonim szenvedélybetegekhez, de hiába.
- Azt sem értettem, hogy miért éppen ő adta be a törvénymódosító javaslatot. És erre tessék.
- Hogy történhetett ez?
- Szegény pasas. Éppen a szeretőjétől ment haza a családjához.
- Attól a csajtól, akit hétfőn szedett fel?
- Azt hiszem.
- Amelyik a külvárosban lakik?
- Attól. Sötét volt, összetévesztették valakivel.
- És ott csinálták?
- Az utcán. Egy erre a célra átalakított kisbuszban.
- Őrület.
- Amióta előállt ezzel a javaslattal, megbolondultak az emberek. Mindenkinél kés van, meg vegyi anyag.
- Szegény Ferit kasztrálták.
- Nincs visszaút?
- Nincs.

VARIÁCIÓK

VARIÁCIÓK

- András, itt nagyon korán kell kelni.
- Az idő nem akadály. Kevesen vannak, akik nálam korábban kelnek.
- Nem, András, ez nem neked való. Unnád.
- Sosem unatkozom.
- Nem, nem, biztosan nem. Gyere be enni, dumálni, de ez nem a te világod.

2.

- Jaj, András, te mindig megnevettetsz!
- Komolyan beszéltem.
- Tudom, de ez akkor is annyira vicces. Te és a a pulykamell felvágott....nem, szó sem lehet erről.
- Virsli? Szalámi? Csirkemell?
- Jaj, nem tudom abbahagyni a nevetést.
- A helyzet pedig nem vicces.
- El sem tudlak képzelni ezen a helyen. Tudod mit jelent naponta járni a boltokat és felvenni a rendeléseket?
- Van fantáziám. Nem gond.
- Neked rádiózni kell.
- Ezt nem mindenki gondolja így.
- Én így gondolom. És eszedbe ne jusson a húsipar!

3.

- Igen, éppen most keresünk.
- Akkor itt van a ti emberetek
- Ide fiatalok kellenek.
- A kor nem számít. Mit kell terjeszteni? Csokit?
- Ivólét.
- Nem gond.
- Megnevettetsz András.

4.

- A helyzet komoly. Ha van valami ötleted, kérlek szólj.
- Gondolkodom. Ha eszembe jut bármi, szólok.
- Köszönöm.

5.

- A helyzet reménytelen. Lépnem kell.
- Like.

MENTÉS MÁSKÉNT

Csak állt. Nem mozdult. Mintha aludna. Egyszerre tűnt szobornak és akasztott embernek. Hárman is nézték a távolból. Magam sem tudtam mitévő legyek. Ha felébresztem, megmozdul és már zuhan is le. A kőtömbökre. Tíz centiméter és repül. A kezében volt valami. Cigi. És egy zacskó. Megszólítottam. Imbolygott. Ekkor ragadtam meg a karját. Ellenkezett. Nem érdekelt. Elhúztam. Az utolsó pillanatban. Kértem, hogy üljön le a fűbe. Nem akart semmit. Haragudott rám. Végül elment. Néztem hosszan, hátha lemegy a Dunához. Nem ment. A kutyások szerint megmentettem az életét. Nem tudom. Lehet. Azt mondják már erre is sok a drogos. Római part 2018. szeptember 20. szombat, reggel hét óra.

SZUPER A SRÁC

Tudtam, hogy ez lesz. Vagy valami ehhez hasonló. Az utolsó mondatot is sejtettem. Bejött.

Az étteremben éppen leülni készültünk egy négyes asztalhoz, mikor nagyon kedvesen megkértek arra, hogy, ha nem gond, választanánk-e másik helyet magunknak, mert várnak még másokat is, és szeretnék a két asztalt összetolni. Semmi gond, természetesen megyünk máshova. Közben a másik, immár kibővített asztalhoz megérkeztek a várt vendégek. Bemutatkozások, puszik, ölelgetések.

- Én vagyok a nagypapa.
- Nagyon örülök, én pedig az unokájuk barátja.

Ettek. Beszélgettek. Mindenki vidámnak tűnt. A desszert után felálltak. A nagypapa ekkor félrevonta a lányunokát és bizalmasan (szájról olvastam le) a fülébe súgta.

- Szuper a srác.

Az unoka megnyugodott. Büszke volt. Majd kicsattant a boldogságtól.

Immár a jövőjükön gondolkodom.

TÖMEGSZŰRÉST KÉREK!

K. Mária a gyógyszereit kérte. Mást nem. Tettestársa a 81 éves T. Szilvia, akit időközben a Nagy Ignác utcai BV. intézetbe szállítottak és ott őriznek, elfogása óta egyetlen szót sem szólt, vallomást nem tett. De vajon miért kerültek rendőrkézre az idős asszonyok? Hiteles beszámoló a feszült órákról, a tettenérés pillanatáról.

Nemzeti Nemzetvédelmi Főügyészség Különleges Ügyosztály Drónbázis, irányítószoba, 2018. június 29. délután 14 óra 17 perc, három nappal a törvény kihirdetése után. Jelen vannak a NNFKÜDB vezetői Foszforosi Endre tábornok és helyettese dr. Kemény Béla különleges főügyész, a törvényalkotók képviseletében Aknássy Róbert Jr. parlamenti képviselő, frakcióigazgató, valamint Epper Géza főtörzsőrmester fedélzeti mérnök és Hangári Péter százados, drónpilóta.

- Epper főtörzsőrmester, hol járunk éppen?
- Máris mondom tábornok úr, Péter továbbítsd a számítógépes adatokat.
- A repülési magasság 340 méter, repülési sebesség 40 km/óra, földrajzi koordináták, 13. kerület, Váci út-Lehet-tér delta.
- Köszönöm, , kezdjük meg az ereszkedést.
- Parancsot vettem, ereszkedünk. 40, 35, 32, 30, 27, 25 méter. A hőkamerák adatai szerint sikerült észrevétlenül berepülni a célterület fölé. A főügyész úré a döntés, hogy menjünk-e még lejjebb.
- Tömegszűrést kérek, és a fókuszprogram indítását. A zárt részbe be tudunk hatolni?
- Természetesen a piac belső terében is képesek vagyunk repülni.
- Mit lát Epper?
- A gép a tojás és tejtermék sor felett repül.
- Kérném a picture nagyítást.
- Hangfunkció működik?
- Tökéletesen.
- Akkor kezdjük meg a megfigyelést.
- A két nénire gondol képviselő úr?
- Ebben az esetben kérem mellőzzük a néni kifejezést, célszemélyek a megfelelő törvényi meghatározás. Ketten vannak, beszélgetnek, ez már kimeríti a törvényszegés alapesetét. Kérem a mikrofont élesítést.
- A vétel jó, kép éles, hang kristálytiszta.

- Marikám, ilyet szépet én még nem láttam. Most is tőle vetted?
- Csak nála szerzem be. Még sosem csalódtam Ernőben.
- És már ma felhasználod?
- Persze. Hamar elkészülök vele.
- Megint nyolcból lesz?
- Úgy az igazi. A jó metélthez sok tojás kell.

- Hallják ezt kollégák?
- Igen, főügyész úr.
- A Betonacél Műveleti Akciócsoport készen áll a bevetésre?
- Természetesen. A templom mögött várakoznak a BKV konténerben.
- Még néhány mondat és lecsapunk.

- Szilvikém, átjöttök ma délután?
- Nagyon kedves vagy, de nem holnapra beszéltük meg?
- Marikám, elfelejtetted? Kedd van, máról volt szó.
- Tényleg, igazad van. Akkor délután összejövünk és kibeszéljük a dolgokat. Az unokák pedig kapnak palacsintát.

- Akció indul! Ha ellenállnak, ne finomkodjanak!

A Hang és Képrögzítő Alap beszámolója szerint a délutáni órákban a hatóságok nagy erőkkel elfogták, majd a Gyorskocsi utcában előállították K. Mária 78 éves és T. Szilvia 81 éves nyugdíjasokat, akik megalapozottan gyanúsíthatóak a törvény megszegésével. Az előállított személyekre vélhetően több évnyi elzárás vár, hiszen ketten beszélgettek. Ítélet az esti órákban várható.

KATÉTER

- Megkérhetem, hogy ne piszkálja a fogát? És főleg ne a tűvel. Alig van. Ez sem steril, csak úgy szólok. Nem tudom honnan hozták, ma reggel kaptuk, de ezt is úgy kellett kikönyörögni a központtól. Hányan is vannak maguk? Számolja már meg valaki! Harmincegy? Bassza meg, megint összezsúfoltak ennyi embert! Ezt nem maguknak mondtam. Na jó, van nyolc tű, ezt osszák majd be, de ne ész nélkül szúrjanak, nézzék meg, hogy csinálom. Előbb vizes papírral letörlik a bőrt, utána benyomják a tűt. Hogy miért nem nem alkohollal fertőtlenítünk? Ezt meri kérdezni? Ki maga, hogy itt számonkér és oktat engem? Honnan jött? Nem érdekel a válasza. Nem mentség, hogy a minisztériumból. Én is onnan jöttem két hónapja. Hogy maga főosztályvezető volt? Itt pedig én vagyok a főnővér. Most pedig adják körbe a tűket. Bemegyünk a négyesbe, vért venni. Ha végeztünk, mutatom a katéterezést. Egy határozott mozdulat és már bent is van.

RÓZSA ÉS KARÓ

- Rózsák?
- Gyönyörűek. Ezek már az itteniek. Kertészeink kitettek magukért.
- Legyen felvirágozva a tér. 
- Mindenhova teszünk. Ünnep ez valamennyiünknek. Kultúráink egybeolvadnak.
- Aküldetést teljesítettük.
- Vannak hitetlenek, akiknek ez nem tetszik, de már nem sokáig rontják el örömünket. A megadott időben elkezdjük.
- A szultán nézi majd?
- A sátrából figyel.
- Egész napos program lesz?
- Mint mindig. Karóba húzás, lefejezés, lovakkal való széttépetés, fűrészelés. Te melyiket csinálod?