PALIKA A VONATON 2.0

Írt a Palika. Mindig ír. Minden nap. Ma is jött egy SMS. Ezt már Lancsouból küldte. Kínából. Ilyen gyerek a Palika. Imádja az anyját. Ő is a fiát. Szerelem ez. Nagy szerelem. Nem könnyű most nekik egymás nélkül. A mama megint sír. Az első, Odesszából érkezett üzenetnél orvost kellett hívni hozzá, mert annnyira felzaklatták a fiától jött sorok, de a rosztovi, krasznodari "levelek" is felkavarták. A bakui SMS-t már higgadtabban olvasta, de a tebrizi, teheráni, majd meshedi hírek megint aggodalommal töltötték el. Csak ne legyen baja Palikának, ezt kívánta, nem többet. Legközelebb Heratból jelentkezett Pali, majd Kabulból. Azt üzente, voltak apróbb nehézségei, de megy tovább. Iszlamabadból is küldött SMS-t, de arra csak annyit írt, csók Anyu. Mi történt vele? Csak nem bántották? Ugye, nem fejezték le? Könyörgöm az élő istenhez, ne bántsák Palikát! Pakisztán veszélyes hely, Oszama is ott halt meg.

Palika ezt követően egy hétig nem adott életjelet magáról, a mama majdnem belehalt az aggódásba, de amikor végre betűzhette Palika Urumcsiból küldött beszámolóját, megint ömlött szeméből a könny. Él a Pali! Él a drága gyermek! Van Isten!!

Palika, óvodás korában még kamionos akart lenni, aztán autóversenyző, végül italbolt vezető, de egyik sem jött össze neki. A sors másként rendezte a dolgokat. Tavaly tette le a szakvizsgát. Ezt követően elbeszélgettek vele, utána legfelsőbb szinten megfuttatták a nevét, majd a több körös ellenőrzés után megkapta a munkát. Nem sokan jelentkeztek erre, szinte senki, de azért akárkit mégsem bíznak meg ilyen feladattal. Makulátlan múlt kell ehhez. Mert, hát ugye, életek függnek tőle. Előfordul ugyan, amikor egyedül megy, most is ez történt, de a mama büszke a fiára. És, hát arra a nagy emberre, aki mindezt lehetővé tette a számára. Aki mert nagyot álmodni.

Két hónapja indult a Pali. Felcsúton vette át a járatot, aláírta a menetlevelet, majd felfűtötte a gépet. Dízelolajjal. Románia felé vette az irányt. Nem megy gyorsan a mozdony, de egy erdei kisvasúttal nem is lehet száguldozni. Ha minden rendben lesz, akkor Palika holnap eléri Pekinget, talán onnan is küld egy lapot, majd a kínai-orosz határ környékén, Qiqhartól nem messze, fordul is vissza. Két hét múlva a újra otthon lesz.

A mama, Palika Lancsouból írt SMS-ét olvassa. Zokog.

Mi is.

PALIKA A VONATON

Írt a Palika. Mindig ír. Minden nap. Ma is jött egy SMS. Ezt már Lancsouból küldte. Kínából. Ilyen gyerek a Palika. Imádja az anyját. Ő is a fiát. Szerelem ez. Nagy szerelem. Nem könnyű most nekik egymás nélkül. A mama megint sír. Az első, Odesszából érkezett üzenetnél orvost kellett hívni hozzá, mert annnyira felzaklatták a fiától jött sorok, de a rosztovi, krasznodari "levelek" is felkavarták. A bakui SMS-t már higgadtabban olvasta, de a tebrizi, teheráni, majd meshedi hírek megint aggodalommal töltötték el. Csak ne legyen baja Palikának, ezt kívánta, nem többet. Legközelebb Heratból jelentkezett Pali, majd Kabulból. Azt üzente, voltak apróbb nehézségei, de megy tovább. Iszlamabadból is küldött SMS-t, de arra csak annyit írt, csók Anyu. Mi történt vele? Csak nem bántották? Ugye, nem fejezték le? Könyörgöm az élő istenhez, ne bántsák Palikát! Pakisztán veszélyes hely, Oszama is ott halt meg.

Palika ezt követően egy hétig nem adott életjelet magáról, a mama majdnem belehalt az aggódásba, de amikor végre betűzhette Palika Urumcsiból küldött beszámolóját, megint ömlött szeméből a könny. Él a Pali! Él a drága gyermek! Van Isten!!

Palika, óvodás korában még kamionos akart lenni, aztán autóversenyző, végül italbolt vezető, de egyik sem jött össze neki. A sors másként rendezte a dolgokat. Tavaly tette le a szakvizsgát. Ezt követően elbeszélgettek vele, utána legfelsőbb szinten megfuttatták a nevét, majd a több körös ellenőrzés után megkapta a munkát. Nem sokan jelentkeztek erre, szinte senki, de azért akárkit mégsem bíznak meg ilyen feladattal. Makulátlan múlt kell ehhez. Mert, hát ugye, életek függnek tőle. Előfordul ugyan, amikor egyedül megy, most is ez történt, de a mama büszke a fiára. És, hát arra a nagy emberre, aki mindezt lehetővé tette a számára. Aki mert nagyot álmodni.

Két hónapja indult a Pali. Felcsúton vette át a járatot, aláírta a menetlevelet, majd felfűtötte a gépet. Dízelolajjal. Románia felé vette az irányt. Nem megy gyorsan a mozdony, de egy erdei kisvasúttal nem is lehet száguldozni. Ha minden rendben lesz, akkor Palika holnap eléri Pekinget, talán onnan is küld egy lapot, majd a kínai-orosz határ környékén, Qiqhartól nem messze, fordul is vissza. Két hét múlva a újra otthon lesz.

A mama, Palika Lancsouból írt SMS-ét olvassa. Zokog.

Mi is.

PSZICHO

A fekete batár amivel a bejárat elé parkol, több tonnás SUV. Azt nem tudom, hány lóerős és mennyit zabál száz kilométeren, de kétségkívül tekintélyes darab. Ezt a tankot egyszer már ellopták, majd a nyomkövetője segítségével, megtalálták. Tulajdonosa, elvált negyvenes férfi, kedves és rokonszenves, amolyan mosolygós életművész, aki gondtalan szingliként élvezi az életet. Minden mondata, gesztusa a laza hétköznapokról árulkodik. Legalábbis, ezt az imázst eddig gondosan őrizte.

- Hogy vagy? 
- Minden oké.
- Bővebben?
- Teljesen oké.

Kiver a veríték az ilyen válaszoktól. Manapság szokatlan és kényelmetlen, ha valaki többre kíváncsi, nem elégszik meg a felszín kapargatásával. Ebből a szempontból nyilván roppant idegesítő vagyok, de még nem sikerült kiirtani magamból a kíváncsiságot. Ha beszélgetek valakivel, valóban érdekel a másik élete. Nekem az oké, kevés. Semmi értelmet nem találok benne.

Az álarc végül lehull. Semmi sem ok. A magánélete a legkevésbé. Traumák sora, csalódások, átverések, nehézségek a gyerekneveléssel. És persze, a nők.

- Nekem már csak az elvált, problémás nők jutnak - mondja.
- Miért?
- Mert én is pszichó vagyok.
- Mi baj van veled?
- Rájöttem, hogy már a gyerekkoromban is rengeteg gondom volt. És ez kihat mindenre. Nem keresem már az igazit. 
- Pedig kereshetnéd.
- Á, dehogy. Manapság egy fiatal nőnél a BMW X6-os a belépő, na jó, az X5-ös, vagy egy Porsche. Ha nincs jó kocsid, szóba sem állnak veled.

Több, mint két órán keresztül beszélgettünk. Aztán jött egy telefonhívás, melynek nem volt vége. Talán egy elvált barátnő hívta. Beült a batárba. A SUV morogva, nagy lendülettel elhajtott.

FELJELENTŐK VAKÁCIÓJA

- Srácok, egyetlen percre tegyétek le a koktélos poharakat, és nézzetek ki az ablakon! Ez maga a paradicsom!
- Még sosem láttam ilyen szépet. El sem akarom hinni, hogy itt lehetek.
- Most már elhiheted, Mária. Megérdemled. Megdolgoztál érte. Éppen úgy, mint a többiek! Mi értékeljük, és meg is fizetjük a munkát, a hűséget.
- Küldhetek szelfit a bátyámnak?
- Később, ha nem gond, Lívia. Élvezd inkább a pillanatot! Hompolumpu legszebb vidéke felett repülünk. Ez is a Cortez szigetcsoporthoz tartozik, de független az anyaországtól.
- Itt még létezik autonómia! Ez kellene nekünk is.
- Nagyon jól mondod, Zsolt. Kérlek, ezt feltétlenül írd majd meg hozzászólásként a fészen. A múltkori bejegyzésed is csillagos ötös volt a titkos brüsszeli befalazóbrigádról.
- Hol szállunk le?
- Cydros szigetén. Itt nem lakik senki, csak a luxusszálloda működik.
- Milyen gyakran jössz ide, Péter?
- Általában kéthetente, a frakcióülések után, de ez most kiemelt projekt. A család ezzel jutalmazott meg titeket, és én lehetek a kísérőtök. Ha figyeltek, sokat elleshettek tőlem.
- Bocs, hogy ilyet kérdezek, de lesz "az" is?
- Mire gondolsz Kriszta?
- Olyan ciki kimondani...
- Por?
- Aha.
- Don'worry, be happy! Lesz. Egyenesen Kolumbiából.
- És lányok?
- Azok is. Szintén Dél-Amerikából.
- Ránk, már nem is gondoltok?
- Lívia! Azt feltételezed, hogy ilyen figyelmetlenek vagyunk? Brazil testépítőket hívtunk, akik csak veletek foglalkoznak majd a két hét alatt. Persze csakis esténként, amikor nincs szakképzés.

Alig két órával később, a szálloda légkondicionált márványtermében. A jelenlévők előtt bőséges rák és mangósaláta tálak, egzotikus gyümölcskosarak, koktélpoharak, jégkockákkal és mini napernyőkkel. És ezüst tálcán, az ígért fehér por.

- Na, hogy tetszik? Mindenki jól érzi magát?
- Csúcs az egész.
- Csak ismételni tudom magam, ti ezt a luxust megérdemlitek, keményen beleálltatok a dologba. Minden képzeletet túlszárnyalva teljesítettétek a Könyvégető Kiadó, a Mások Élete Kutatóintézet, valamint a család elvárását. Statisztikáink szerint, már az első napon 400 százalékot produkáltatok, veletek volt tele az internet. Őszintén szólva féltem, hogy ösztönzésként a hatvanezer magyar forint kevés lesz, de szerencsére tévedtem. Arra kérlek benneteket, hogy egy-egy mondattal mutatkozzatok be, és meséljétek el, mit csináltatok eddig. Zsolt!
- A Kőszegi Egyetem, honfoglaláskori tanszékén tanulok. Elekes Béla tanársegéd is ott tanít.
- Már nem tanít. Múlt idő. Zsolti, ez a te éberségednek köszönhető.
- Bevallom, nekem azonnal gyanús volt, amikor pedig megszólalt, rögtön tudtam, hogy cselekednem kell. E-mailt küldtem, utána pedig a rektornál jelentettem.
- Mi volt az, ami felháborított?
- Elekes azt mondta, Horthy szerepe negatív a történelemben.
- Miközben jól tudjuk, ez ócska, liberális torzítás! Kriszta! Te két bejelentést tettél.
- Összesen hármat.
- Jaj, igazad van, emlékszem, tényleg három feljelentésed volt.
- Az előadásaikról kép és hangfelvételt készítettem, azt felraktam felhőbe, majd elküldtem nektek.
- Szép munka volt. Mind a három tanárt azonnal eltávolítottuk az egyetemről. Azért ezt meg kellene írnod véleményként a facebook-on.
- Még ma megírom. Egyébként öt tanárt figyelek hosszabb ideje, kettőt biztosan feljelentek.
- Mit mondtak?
- Egyikük azt állította, hogy a törökök 150 évig megszállás alatt tartották az országot, a másik pedig rézmetszeteket mutatott az állítólagos kínzásokról, kivégzésekről.
- Orbitális hazugás mind! Még, hogy megszállás és kegyetlenkedés! Kulturális összeolvadás, az igen. Dumáltak mást is?
- Igen. Azt, hogy a Föld gömbölyű.
- Kérem a neveket! Most.
- Jancsovicsné és Mátrási Károly.
- Ezek sem tanítanak többé, ezt garantálom. Köszönöm Kriszta. Most következzék egy gyors lecke az iskolai lehallgatásról, a feljelentések optimális terjedelméről, a kulcsszavak bizonyító erejéről, és a troll-ügynöki munka fontosságáról. Ha ezen túlvagyunk, akkor csétcsapjuk magunkat. Irány a medence! Meztelenül természetesen!!!