DIPLOMATÁK

- Nem itt kellett volna lekanyarodni?

- Hol?

- Itt.

- Miért nem szóltál?

- Azt hittem tudod.

- Tudod, hogy nem tudom.

- Most hova mész?

- Nem tudom.

- Ez már az autópálya.

- Biztos?

- Miért, nem látod? Szolnok felé megyünk.

- Mikor indul a gép?

- Close door negyven perc múlva.

- Az mi?

- Amikor befejezik a beszállást.

- Hűha.

- Én is ezt mondom. Fordulj meg azonnal, mert lekéssük a gépet.

- Itt nem tudok megfordulni.

- Csinálj már valamit!

- Jó, akkor megfordulok.

- Jönnek az autók! Karambolozni fogunk!

- Kapaszkodj!

- Az agyamra mész. Megőrülök tőled.

- Na, sikerült. És itt most merre?

- Az indulási oldalt keresd! Most miért az érkezéshez mész?

- Ez nem jó?

- Hogy lenne már jó? Ne bénázz ennyit! Ezt nem hiszem el. Állj be a parkolóba és rohanjunk.

- Útlevél nálad?

- Az nálad volt.

- Nálam nem volt.

- Te tetted el.

- Bassza meg, a kocsiban hagytam.

- Akkor azonnal menj vissza, és hozd.

- Itt most mit kell csinálni?

- Pakolj ide mindent. Az övedet is. És az órádat is.

- Azt le nem veszem. Négymilliós óra.

- Vedd le, mert az életben nem jutunk be.

- Ez most mit csinál? Leveteti velem a cipőt! Ez egy kretén.

- Ez a dolga. Biztonsági vizsgálat. Megvan az órád?

- Meg.

- Három percünk van.

- Az jó.

- Francokat jó. Tényleg lekéssük a járatot.

- Most merre kell menni?

- Mi van a beszállókártyán?

- Honnan tudjam?

- Nézd meg!

- Nem látom.

- Miért nem hordod a szemüveget? 22-es kapu.

- Ez a 22-es?

- Mekkora kibaszott sor van.

- Nyugodj már meg.

- Bemondták, utolsó felszólítás.

- Még legalább negyvenen vannak előttünk.

- Imádkozz, hogy sikerüljön!

- Én ezt így nem csinálom többé.

- Miért, mit akarsz?

- Nyugalmat és kényelmet végre. Diplomata útlevelet.

- Neked?

- Meg neked.

- És a gyerekeknek.

- Mit mondanak?

- Hogy a beszállás befejeződött.

- Akkor nem repülünk?

- Nem. Ezt tényleg elkúrtad.

VÉDVONAL

Drága védvonalas testvéreim!

Csodálatos hírrel szolgálhatok nektek. Tivadar, ahogy ígérte, eljött értem Ájreszbe, és kiszabadított házifogságomból. Buenosz Ájresz immár csak egy múló rémálom, ahova, de ezt tudjátok jól, elkábítva, szőnyegbe csavarba érkeztem. Lányom és idegenszívű férje szervezték az akciót. Sosem bocsátom meg nekik, hogy tavaly elraboltak imádott hazámból, Kazlánymislenyben lévő házacskámból. De hiába akartak kivonni a digitális frontvonalból, mert minden akadályoztatás ellenére rendíthetetlenül kommenteltem, szidtam a tiszásokat, szolgálatomért meg is kaptam a Digitális Bíborszív kitüntetést.

Remélem ti sem feledtétek az emigrációból küldött digitális polgári üzeneteimet , melyekkel naponta támadtam a gyűlölt ellenzéket. Sajnos a szerencse elpártolt tőlünk, mert az emberek megőrültek, maradék eszüket vesztve választottak. De a remény hal meg utoljára!

Tivadar, szerintem ebből házasság lesz, mindenét eladta, az én kicsinyke házamat is, csakhogy pénzt gyűjtsön a szöktetésemre. Most semmink sincs, de boldogok vagyunk. És harcunkban továbbra is eltökéltek.

Tivadar, rácáfolt a korára. Nyolcvankét évesen is átrepülte értem a fél világot, és megszervezte a menekülésemet. Két hete vagyunk úton. Azt javasolta, a lebukás elkerülése érdekében, az Andok felé vegyük utunkat. Hallgattam rá. Feltétel nélkül bízom benne. Bevallotta, az ő apja, aki logisztikus volt a wermahtban, nem tudom mi az, szóval a papája is délamerikában élt a második világháború után. Megható. Tényleg.

Csilét már elhagytuk és Tivadar számításai szerint Bólivia után már elérjük Perut, ahol szélsőséges, kormányellenes harcosokkal találkozunk majd. A Fényes Ösvény katonai kiképzőtáborában három-négy hónapig leszünk. Ha nem gond, nem részletezném, miért.

Ezt követően Ekvádorban, egykori német tisztek leszármazottaival konzultálunk. Ha minden jól megy, nyár végén már otthon leszünk, és csatlakozunk a védvonalhoz.

Tivadar elmondta, egy nő, bizonyos Csúnyiné lesz a parancsnokunk. Ez jó. Remélem személyesen is megismerkedhetek majd vele! Azt nagyon sajnálom, hogy Hajdú úrra már nem számíthatunk, pedig mekkora TEK volt! Vele biztosan győznénk.

Bevallom, nem hittem volna, hogy a sors ilyen küldetést szán nekem. Nem vagyok már mai csirke, idősebb vagyok Tivadarnál is, de alig várom, hogy ismét szolgálhassam a jó oldalt.

Most búcsúzom, mert itt az Andokban korán sötétedik.

Áldjon titeket a jóistenke!

  

VÉDVONAL

Békeidőben sem pihennek nemzetünk büszkeségei. Lábfejük a vason, erős karjukkal és felsőtestükkel ránehezednek a szerszám nyelére, így az ásó, mint kés a vajban, könnyedén hatol a földbe. Szorgos munka zajlik a falusi porták udvarán. De miért-e sietség? Talán a híres sztahanovista elvtársak a saját korábbi rekordjaikat akarják megdönteni?

- Látom, nagy munkában van. Mi készül itt, Máté elvtárs? Új akkumulátorgyár?

- Alapot ások, aztán betont öntök.

- Mindent egyedül csinál, Máté elvtárs. De mégis, hol van a többi elvtárs kik kalákában segíthetnének?

- Dolga van mindnek. Ásnak ők is. Csak máshol.

- Mindenki ás és betont önt?

- Az igaz magyarok ezt teszik.

- Mit, Máté elvtárs?

- Építik a védvonalat.

- Ne ijesztgessen, Máté elvtárs! Védvonal? Mint a Maginot?

- Az mi?

- Föld alatt húzódó, több száz kilométernyi védelmi vonal. A franciáké volt, a II. világháborúban használták a nácik ellen.

- Hogy maga miket tud.

- Máté elvtárs pedig ásni tud. És betonozni.

- Sietnem is kell.

- Kitört a háború, Máté elvtárs?

- Nem tudok róla, de nyilván majd szólnak az elvtársak. Szerintem bármelyik percben jöhet a parancs.

- Kitől, Máté elvtárs?

- A Vezérünktől. Vezénylő tábornokunktól, eszménk fénylő csillagától.

- És ha jön a parancs, mit kell akkor csinálniuk, Máté elvtárs?

- Nem tudom. Itt még nem tartok. Most az a fontos, hogy minél mélyebbre ássuk be magunkat a föld alá.

- És milyen védvonal lesz ez, Máté elvtárs?

- Nemzeti.

- Biztosan háború lesz, Máté elvtárs?

- Azt én nem tudom, de muszáj megvédenünk magunkat. Már most is sok igazságtalan támadás ér minket. Hazudoznak rólunk, hogy loptunk, csaltunk, elárultuk a hazát.

- És nem fél, Máté elvtárs?

- Hogy félnék már, ezért építem a védvonalat. Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan össze is ér a sok járat.

- Mi a céljuk ezzel?

- Mind lemegyünk a járatokba, és ellentámadást intézünk.

- Nem túlzás ez, Máté elvtárs?

- Már hogy gondolja, hogy túlzás? Ha ledobják ránk az atomot, akkor is vígan el leszünk, iszogatunk, olvassuk a Vadhajtásokat, aztán majd valamikor csak feljövünk és megnyerjük a háborút.

- Máté elvtársnak van tapasztalata a frontól.

- Mindent tudok.

- Nem is zavarom tovább, jó egészéget kívánok Máté elvtársnak.

- Én is magának, elvtársnő. Ha majd akar jönni a védvonalba, csak szóljon!

A Nap lassan, méltóságteljesen lenyugszik. Az alkony fényei halványan még így is megvilágítják a sztahanovisták arcát. Felemelően szép látvány. Biztonságot sugárzó. Népünk büszke lehet arra, hogy ilyen munkások építik maguk számára a fényes jövőt.

NYÚL

Egy friss kutatás szerint csődöt mondtak a közúti gyorshajtás visszaszorítása érdekében alkalmazott közlekedésbiztonsági eszközök, az úgynevezett fekvőrendőrök, az út szélén felállított kartonlapos álrendőrök, valamint a traffipaxok. A gépjárművezetőket, motorosokat, és elektromos rollereseket mindezek nem zavarják. A gyorshajtókat nem tudták megállítani, vagy kisebb haladási sebességre késztetni, ezért új módszert alkalmaz ellenük a rendőrség.

A program két alapembere, Sarudi Nagy Lajos gazdálkodó, valamint felesége, Békés Ágota etológus, viselkedés-kutató.

- Korábban káposztát, paprikát és vajretket termesztettek, ugye?

- Jól tudja a szerkesztő úr. De próbálkoztunk az uborkával is.

- Most azonban a kertészetüket felszámolták, és állattenyésztésbe kezdtek. Szerepet játszik döntésükben a klímaválság?

- Nem, mert korábban már tenyésztettünk állatot, a ritka fajtának számító porköpő sivatagi tevéket. Főleg az Öböl-menti arab államokba exportáltuk.

- Gondolom szigorú minőségi elvárásoknak kellett megfelelniük.

- Elképesztő volt. A rendelésnél előre kikötötték, vagyis megmondták, hogy a tevét két, három, vagy éppen hét púppal kérik-e, milyen színű legyen az állat nyakán lévő bőr, az gyakorlatilag olyan, mint az autóknál a műszerfal fölötti rész, de a teveerőt is rögzítették, valamint az állat veséje mellett lévő porköpő tartály űrtartalmát is.

- Most honnan érkezett a felkérés, és mire?

- Az ORFK Közlekedésbiztonsági Főigazgatósága rendelt tőlünk 300 mezei vadnyulat.

- Szokatlan megkeresés. Rendőrnapi nyúlpaprikás lesz belőlük?

- Elvi és lelkiismereti okok miatt ilyet nem vállalunk.

- A mi tenyészetünkben munkanyulakat szaporítunk, akiknek fontos feladat jut.

- Elmondaná, Ágota, hogy ez pontosan mi jelent?

- A nyuszikat három hónapos korukban kezdjük betanítani. Megismertetjük velük a különböző közlekedési eszközöket, buszokat, motorokat, rollereket, kerékpárokat, autókat. Ezt követően kisebb (6-8 fős) csoportokban kivisszük őket az utcákra, valamint a fő-és mellékutakra.

- Nem akarnak ilyenkor elszökni?

- Erre még sosem volt precedens. Mindannyian nagyon fegyelmezettek. Figyelnek és tanulnak egyszerre.

- Mire tanítják őket?

- Az alapképzést követően megismertetjük őket a hátukra szerelt sebességmérő eszközökkel, melyek gyorshajtás esetén berregő hanggal figyelmeztetik a nyulakat az elkerülhetetlen beavatkozásra.

- Berreg a készülék. Mi történik ezt követően?

- A nyulak a gyorshajtó járművet azonosítják, majd az adott típusra megtanult módszerrel megállítják.

- Miként történik ez?

- Közeledik a jármű, majd nyulaink az út menti sávból nagy lendülettel kiugranak. Mivel nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati képzésükre is, így pontosan tudják, hogy a szélvédőt vagy a rolleres mellkasát, netán arcát vegyék-e célba.

- Minden gyorshajtóra egy nyúl jut vagy csoportosan csapodnak neki?

- Egyelőre egyesével akcióznak, de nem kizárt, hogy a jövőben egyszerre nyolcan is kiugranak majd.

- Nem tartanak-e attól, hogy az ütközés a személyi állomány veszteségével jár majd?

- Elhullással, sérüléssel nem számolunk, ugyanis az oktatás része a munkavédelmi ismeretek elsajátítása is. Ez kötelező is a nyulak számára.

- Ez remek hír. De ez a szokatlan módszer nem veszélyezteti-e a közlekedőket? A nyúllal való ütközés miatt megijednek és árokba hajtanak, vagy a váratlan szituáció netán infarktushoz vezethet.

- Ezzel mi nem foglalkozunk. Egyetlen és legfőbb célunk a gyorshajtás visszaszorítása.

- A módszert már élesben is kipróbálták. Milyennek ítélték meg az első ütközést?

- Maximálisan elégedettek vagyunk. Az elektromos rollerest megállítottuk. Az úr nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazta munkatársunkat, de a konfliktuskezelési óráknak köszönhetően nem alakult ki drámai helyzet.

- Legközelebb hol dolgoznak majd a nyulaik?

- Részleteket nem árulhatok el, csupán annyit mondhatok, ezen a hétvégén a Nógrád megyei kis-és zsákfalvakban teljesítenek szolgálatot.  

BEN

Benjamin Orsowski, barátainak csak Ben, nem kopaszodik, ez a rettegett férfivész egyelőre elkerülte, de a hasi párnák már nem kegyelmeztek a negyvenes évei elején járó családapának. A zsíros hurkák fojtogató anakondaként ölelik körbe az alhasát, így már a cipőfűző megkötése is enyhe légszomjjal párosul. Ben szívesebben lenne tarfejű, mint dagadt, mert a kopasz palikat a nők vonzónak, a munkaadók pedig belevaló, lehetetlent nem ismerő, tökös csávóknak tartják.

Ben alapvetően nem panaszkodik a sorsára, van családja, gyerekei, felesége, munkája is, csak valahogy a nagy lehetőségek mindig elkerülték. Megmaradt a tehetségesek, szorgalmasak és megbízhatóak polcán. Hiába igyekezett jobb, érdekesebb, és megbecsültebb munkakörbe kerülni, ez pusztán álom maradt, valójában évtizedek óta egy helyben álldogált. A sikert és mindazt ami azzal jár, csupán mások elmondásából ismerte, meg ha belelapozott valamelyik bulvármagazinba.

A negyvenharmadik születésnapját is ennek tudatában csinálta végig. Megadóan fogadta a telefonokat, nem sokat, csupán négyet, majd udvariasan válaszolt a facebook-on neki címzett írt gratulációkra. Mert ő egy kedves ember.

Mikor az utolsó válasz elküldésével is végzett, és megint kínozni kezdte volna a jól ismert dermesztő érzés, elment mellette az élet, újabb üzenet érkezett. Meghívták őt is Edward zsúrjára.

Edward most hétéves, és egy osztályba jár Ben kisebbik gyerekével Anette-tel. Tehát a gyerekek jogán mehet Ben a buliba. Nem baj, a lényeg, hogy ott lehet Edward és az elkényeztetett kölykök szülinapi partiján, ahol azonban végre találkozhat Edward nagyapjával, a tekintélyt parancsoló üzleti zsenivel, aki nem légkondicionáló gépek eladásából lett milliárdos. Ő aknavetőkkel, katonai drónokkal és sivatagi harckocsikkal kereskedik.

Ben fejében nem csupán pislákoló fény, hanem egy hatalmas, vakító csillár jelent meg, amely ezernyi égővel világítja meg a teret. A jövőt, Ben jövőjét természetesen, amely fényárban úszik majd. Ez lesz az ő napja. Míg a gyerek a tortát tömik magukba, megpróbál közel kerülni a nagy emberhez. Nem várt sokat, beérte volna azzal is, ha az istenként csodált bizniszman felkéri személyi asszisztensnek. Ha van erre az állásra alkalmas ember, akkor Ben vitathatatlanul az.

A partit a milliárdos tóparti villájának kertjében rendezték, csupa sikeres és gazdag szülő részvételével. Érdekes és szerencsés módon a házigazda nem sokat foglalkozott az etikettel, így nem csinált gondot abból, hogy faképnél hagyjon mindenkit, és ússzon egyet. Mivel Ben kéznél volt, jobb híján tőle kérdezte meg, nincs-e kedve vele menni. Persze, hogy van.

Ben kapott egy kölcsön nadrágot, villámgyorsan átöltözött, majd két perccel később már együtt tempózott vendéglátójával. Minden karcsapásra ügyelt, hogy tökéletes legyen, pillangóval kezdett, gyorssal kezdett, aztán gyorsra váltott, végül háton úszott, s közben azon járt az agya, miként lehetne végre sikeres, elismert nagymenő. A tó közepén lassított, mellezett, bevárta remélt megmentőjét. Egymás mellé értek, és kezdtek egymásra hangolódni. Arról beszéltek, hogy jólesően meleg a víz, és milyen szépen süt a Nap. Mintegy mellékesen megkérdezte, hogy Ben mivel is foglalkozik valójában, elmondta, de csak nagy vonalakban, nehogy lúzernek tűnjön, majd amikor részletekbe bocsátkozott volna, vendéglátója váratlanul lemerült a víz alá, és csak másfél perc múlva jött fel. A tüdejét tesztelte, mert hát az ő korában kincset ér a jól funkcionáló szerv. És hiába 87 éves, irritálóan egészéges és potens férfi benyomását keltette. Amikor kezdett hűvősre fordulni, eldöntötték, ideje megkeresni a szárazföldet.

Kiúsztak a partra. Az öreg ment elöl, Ben szorosan, de udvarias távolságot tartva mögötte, majd együtt emelkedtek ki a sekély vízből. Ben úgy érezte, tényleg csupán karnyújtásnyira van a vágyott állástól. Ekkor az üzletember felé fordult, mélyen a szemébe nézett, igen, igen, most kér fel, majd annyit kérdezett: kérsz törülközőt?

Kért. Szárazra törölte magát, majd szótlanul megette a számára félretett egy szelet tortát. Mennyei íze volt, az állam legmenőbb cukrászdájából hozatták a hétéves Edwardnak, aki hamarosan átveszi nagyapjától a cégbirodalmat.

BERCI

- Bertalan?

- Én vagyok. Tessék.

- Mi az, hogy tessék?

- Kivel beszélek?

- Kivel? Na, mégis kivel? Vlagyimir Putyinnal.

- Uram, nem érek rá ilyen viccekre..

- Tényleg nem ismered meg a hangomat?

- Nem, de amúgy is aluljáróban vagyok, szakadozik a vétel.

- A poloskák átteleltek. Így sem rémlik semmi?

- Miniszterelnök Úr! Bocsánat.

- Nincs bocsánat.

- Kérem, nézd el, nagyon régen beszéltünk.

- Mert leléptél a Rogánhoz.

- Hiba volt.

- Nem is kicsi. De most törleszthetsz. Gyere vissza hozzám.

- A Karmelitába?

- Meghibbantál? Onnan kifüstöltek.

- Akkor hova menjek?

- Ide, hozzám.

- Mikor?

- Azonnal.

- Repülök, főnök.

- Ajánlom is.

Húsz perccel később a ház konyhájában. A főnök éppen kolbászt tölt.

- Ülj le.

- Köszönöm, főnök.

- Azért hívtalak, mert pokol az életem. Az újságírók nem szállnak le rólam.

-Történt valami?

- Egyedül lementem a boltba kóláért, és azonnal letámadtak.

- A kegyelmi ügyről kérdeztek? Vagy Hatvanpusztáról?

- Mázlim volt, egy szó sem esett ezekről. Őket az érdekli, hogy megvan-e még az a kólásdoboz, amiből Dunaharasztiban ittam.

- És amit én kivettem a szemetesből.

- Emlékszem. Történelmi pillanat volt. Megvan még a doboz?

- Persze, hogy megvan. Kegytárgyként vigyázok rá. Az éjjeliszekrényemen tartom.

- Akkor nem adtad el?

- Hogy jut ilyen az eszedbe? Egy ilyen kincset?

- Aztán azzal zaklattak, hogy Coca vagy Pepsi.

- Ezek félkegyelműek.

- Azok. Ja, meg az érdekelte őket, Zéro-t iszom-e vagy cukrosat?

- És mit válaszoltál?

- Nem mondtam semmit. Megvártalak téged. Bár ott lettél volna!

- Azonnal lerendeztem volna őket. Mit szeretnél?

- Legyél a sajtósom megint

- Istenem, mindjárt elsírom magam. Hónapok óta vártam erre.

- Vállalod?

- Meg sem hallottam a kérdést. Persze, hogy vállalom. Mit tegyek?

- Zavard el őket.

- Minden eszköz megengedett? Könyöklés, lökdösés, verbális erőszak?

- Ebben te vagy a profi.

- Ha megint jönnek és kérdezni merészelnek, akkor azt javaslom nekik, írásban küldjék el a kérdéseiket.

- És válaszolunk majd?

- Ezeknek? Soha.

- Köszönöm. Kérsz kolbászt?

- 

BERCI DOBOZA

- Szervusz, Berci. Honnan jöttél, és mit hoztál a Legjobb ajánlatba?

- Budapesten élek, és egy különleges tárgyat hoztam.

- Izgatottan várjuk. Megmutatod nekünk is?

- Természetesen, csak ki kell vennem a védőcsomagolásból.

- Rendkívül értékes darabról lehet szó, mert nagyon gondosan csomagoltad be. Ez egy hűtőszekrény mérető pakk. Ez be sem fér egy autó csomagtartójába. Teherautóval hoztad?

-Igen, béreltem egyet.

- Frici, te már láttál ilyet, hogy valaki kilenc, védőbuborékos zacskóval bélelt dobozban helyezi el az eladni kívánt kincseit, majd az egészet egy ekkor dobozba teszi?

- Bevallom, még sosem. András, te bontod ki vagy hagyjuk meg ezt Bercinek?

- Bocsánat, hogy beleszólók a munkátokba, de én szeretném kicsomagolni.

- Megértem, hogy félted. Csináld nyugodtan.

- Készen is vagy, lekerül az utolsó buborékos zacsi is. Nézzük, mi rejtőzött a dobozban!

- Frici, ez elképesztő!

- Régóta vagyok ószeres, de ilyennel még sosem találkoztam a boltban. És, mennyire gondoltál, Berci?

- Szerintem ez felbecsülhetetlen értékű műtárgy.

- Kisplasztika, valóban.

- Milyen anyagból van? Ezüst?

- Alumínium. De színezett.

- Modern alkotás. Mennyiért szeretnéd eladni?

- Minél többért. Szükségem lesz pénzre.

- Muszáj lesz egy összeget mondanod.

- Én ötven millió forintra gondoltam.

- Merész, nagyon merész. Én azt javaslom, hogy valamit azért majd engedj az árból. Sok szerencsét a licithez!

Bertalan bemegy a stúdióba, ahol négy férfi és egy nő várja. Ők licitálnak majd a műalkotásért.

- Szervusz, Berci.

- Sziasztok.

- Nagyon izgatottak vagyunk. Ez, valóban az?

- Igen.

- Mikor is készült?

- 2012-ben.

- Lehet tudni, hogy hol?

- Dunaharasztiban.

- Biztos vagy benne, hogy nem Szentgotthárdon?

- Ezer százalékig biztosan állíthatom, hogy Dunaharasztiból származik.

- Hogyan került hozzád?

- A szemétkosárból vettem ki.

- Ezek szerint kukáztál. De miért?

- Mert szenvedélyesen gyűjtöm azokat a tárgyakat, melyekhez hozzáért.

- És ehhez biztosan hozzáért? Mármint a Viktor.

- Biztosan. Ott álltam mellette. Még ivott is belőle.

- Ő gyűrte össze? Vagyis ő maga volt a szobrász?

- Természetesen. Megitta ami benne volt, majd megalkotta ezt a remekművet.

- Akkor térjünk rá a legnehezebb részre. Következik a licit. Mindenki írja fel, hogy mennyit adna Berci kedvenc tárgyáért. Nézzük!

- Robi! Te mennyit adsz érte?

- Öt forintot.

- Nézzük a többi ajánlatot. 10, 15, 20, 30. A két legmagasabb ajánlat marad versenyben.

- 40 forint.

- 45, de ez tényleg az utolsó ajánlatom. Elfogadod?

- Nem, szó sem lehet róla.

- Mennyire gondoltál?

- 50 millióra.

Hangos nevetés a stúdióban.

- Mivel kedvellek, hajlandó vagyok ötven forintot is megadni érte. Elvihetem?

- Nem.

- Sajnáljuk, Berci, akkor ma nem sikerült üzletet kötnünk. Talán a MOHU automata többet ad érte, mint mi. Szervusz.

Berci magához veszi a gyűrött kólás dobozt. Párás szemmel nézi, megsimogatja, majd visszacsomagolja a hűtőszekrény dobozába. Fricitől és Andrástól már el sem köszön, úgy lép ki a barátságtalan éjszakába.

GERMÁN BESE

Germán Bese Bájron a Rocheheart-Neyersdick Cyclopharma GmbH gyógyszergyártó ipari óriás legendás hírű orvos-látogatója. Világszerte ismerik a nevét. És nem véletlenül. Ő az egyetlen, akinek nincs orvosi végzettsége, mégis elképesztő teljesítményt nyújt. Eladási mutatói kimagaslóak, csak ebben az évben 3700 százalékkal nőtt a forgalma, pedig egyedül dolgozik. Talán ez is a titka példátlan sikerének! A hite, hogy egymaga is képes nagy és látványos eredmények elérésére! Maximálisan érthető, hogy immár ő a cég féltve őrzött, elkényeztetett munkatársa. Tegyük hozzá büszkén azt is, magyarként lett nélkülözhetetlen alapembere a csapatnak.

A kollégái által csak Besének nevezett üzletkötő, a cég legújabb fejlesztésű, korszerűnek hirdetett vérnyomáscsökkentőjét ajánlja a kórházaknak és a háziorvosoknak. Bámulatos, milyen hatékonysággal képes ezt az ismeretlen terméket eladni! Módszerét immár a világ legjobb egyetemeinek üzleti- és marketing tanszékein próbálják tanítani, de mindeddig senki sem volt képes Bese sajátos technikáját elsajátítani. Hiába készült róla, vele videós oktatási anyag, lehetetlen utánozni.

Első jelenet a segédanyagból. Germán Bese telefonál. Lelkesen, behízelgő módon.

- Halló! Főigazgató úrral beszélek?

- Igen.

- Szép jó reggelt kívánok, Germán Bese Bájron vagyok.

- Kicsoda? Mondja még egyszer, nem értettem jól.

- Germán Bese.

- Mondott még egy nevet.

- Az nem lényeges. Bájron.

- Bájron? A költő?

- De szép is lenne, főigazgató úr, ha költő lehetnék.

- Akkor ki maga és mit akar? Öt perc múlva nagyvizit, majd fogadom az új egészségügyi minisztert. Nem érek rá.

- Még egyszer bemutatkozom.

- Hagyja már ezt, hallottam a nevét, Benediktusz.

- Bájron. Germán Bese Bájron.

- Haladjunk. Jó?

- Főigazgató úr! Én a Rocheheart-Neyersdick Cyclopharma GmbH gyógyszergyártó ipari óriás új termékére szeretném felhívni a figyelmet, amely a legjobb mutatókkal rendelkezik a mellékhatások tekintetében.

- És mire jó ez?

- Vérnyomás problémákra.

- Köszönöm, de bevált medicináink vannak.

- Ez sokkal jobb, főigazgató úr.

- Nézze, többéves szerződésünk kötöttünk a svájci....

- Azt bármikor fel lehet bontani, főig...

- Hagyna végre beszélni, Basa?

- Bese, főigazgató úr. Germán Bese.

- Germán úr! Én magam írta alá évekkel ezelőtt a megállapodást, nem akarok most ezzel foglalkozni.

- Higgye el, a Novobombs tabletta...

- Az amit használunk, tökéletes.

- De korszerűtlen.

- Honnan tudja ezt?

- Részt vettem a klinikai kísérletekben.

- Ez nem jelent semmit.

- Hogy mondhat ilyet, főigazgató úr! Élő tanúja vagyok a fejlesztésnek!

- Azért mert látott egereket a laborban, még nem jelent semmit. És most megbocsásson, mennem kell.

- Kérem, ne tegye le! A mellékhatásokról még nem is beszéltem.

- Jobban is teszi ha azokról hallgat!

- Éppen azt szeretném elmondani, hogy ennek a szernek semmilyen mellékhatása nincs.

- Olyan nincs.

- De van!

- Hagyjon kérem békén! Most már kezd idegesíteni.

- Én idegesítem? Kérem, ne mondjon ilyet.

- Az agyamra megy.

- Ilyet még sosem mondtak nekem, főigazgató úr.

- Én mondok. Tenyérbemászó a stílusa.

- Sokan szeretik.

- Én....nem...jó...

- Hol van, főigazgató úr? Elment?

- Nem...még vagyok.

- Valami baj van? Olyan fura lett a légzése.

- Nem érzem jól magam.

- Van kéznél vérnyomásmérő eszköz?

- Van valahol, igen.

- Nyugalom. Lélegezzen lassan, beszív, kifúj, ne siessen, közben pedig keresse meg, és ha megtalálta, mérje meg a vérnyomását.

- Istenem.

- Mi történt, főigazgató úr?

- 220 lett a vérnyomásom.

- Eddig mennyi volt?

- 120.

- Döbbenet.

- Ilyen állapotban nem tudom fogadni a minisztert.

- Ne aggódjon! Tudja fogadni. Bevesz egy szem 2.5 milligrammos Novobombs tablettát, és egy húsz másodpercen belül ismét 120 lesz a vérnyomása.

- Nekünk a kórházban nincs ilyen tablettánk.

- Még nincs, de bármikor lehet.

- Vészhelyzet van. Mikor tudna promóciós csomagot hozni?

- Bármelyik pillanatban.

- Hogyan?

- Itt vagyok a titkárságán, csupán egy ajtó választ el öntől.

- Hogy került ide?

- Ez lényegtelen.

- Ki engedte be magát ide?

- Bejöhetek, főigazgató úr?