LIMONÁDÉ

 Az embert látom mindenben - mondja a hazai kulinária legendás alakja, a mélységes humanizmusáról is ismert gasztro-pápa, a pesti elit felkapott találkahelyének számító Aranyfalat nevű fine dining romkocsma tulajdonosa ifj. Marinálovszky Alex, aki egy sokakat foglalkoztató rejtély megfejtését ígéri. Azt kéri csupán, mindenképpen nyitás előtt keressem, mert utána már nem tud beszélni. És nem is láthatnak minket együtt.

Ott vagyok. Időben érkeztem. Pulzusom az egekben. Alex a raktárba invitál. Becsukja az ajtót. A magnót nem vehetem elő. Teljes anonimitást kér. Látom, idegei a pattanásig feszülnek. Kétszer is ellenőrzi, jól zárta-e be az ajtót. 

- Most már mondhatod - suttogja.

- Tudod, miért jöttem.

- Mit is szeretnél megtudni? 

- Tudod, a limonádé.

- A hagymás citromos?

- Nem, az ötvenezer forintos.

- Muszáj erről beszélni?

- Jó lenne.

- Konkrétan mi a kérdésed? Hogy mi van benne? Víz és szörp. Ja, és jég.

- Nem ez érdekel.

- Akkor mi?

- Hogy mi kerül ezen ötvenezer forintba?

Alex egészen közel hajol. A leheletén érzem, mit ebédelt. 

- Figyelj! Ez kurva nagy titok. Nem szeretném megütni a bokám. Érted, ugye?

- Mindent értek, persze. 

- Jó csávó vagy.

- Kösz. Szóval, mi kerül ezen ötvenezerbe? 

- A Szuverenitásvédelmi Hivatal munkatársa. 

- Ennyi?

- Ennyi.

Az információt megköszönöm. A hátsó kijáraton távozom. Remélem senki sem vett észre.