NYESTCSAPDA

Ma lakógyűlés lesz nálunk. Sok évvel ezelőtt egy kedves szomszéd (egyébként tényleg kedves, csak akkor még tesztelgetett) azt találta mondani nekem, az új lakónak, hogy "fogod te még sírva nyalni az uborkát". Ma sem tudom mire gondolt mikor e költői képet a lépcsőházban elsziszegte, a falak persze felerősítették az egy mondatba sűrített drámai fejleményt, de érdekes módon az elmúlt években nem nyaltam uborkát.

A lakógyűléseken mindenesetre én vagyok a kuka, nem a műanyag szeméttároló értendő ez alatt, hanem az a lakó, aki csendben van, de amikor kézfeltartással szavazni kell, teszi a dolgát.

Pár évvel ezelőtt itt is voltak persze nagy balhék, egy lakótársnőnek megjelent a barátja, jó kis műsort csinált (kikérte magának, hogy az ő macskájuk kakálta volna tele az udvart), majdnem verekedés lett a vége, de aztán a pasas köszönés nélkül lelépett, nem sokkal később pedig a barátnője is elköltözött.

Ma szerintem nem lesz semmi action, legfeljebb megvitatjuk, hogy a nyestcsapdát arrébb tegyük-e vagy se. Csapda ellenesként azt mondanám, ne tegyük sehova, de szegény állat egyszer minket is megkóstolt, vagyis a fékvezetéket, így fájó szívvel szavaznom kell majd.

Egyetlen félelmem van csupán, nehogy állva elaludjak.

VÉTKEZTEM

Jóvátehetetlen amit elkövettem. Ez nem is hiba, hanem ostobasággal felérő bűn. Ennek vagyok és leszek, vélhetően örök életre az áldozata. Felelőtlen voltam, nem tudtam hideg fejjel gondolkodni, pedig akkor még megtehettem volna, hogy nemet mondok. Ezt elszúrtam. Elvágtam magam. Innen nincs visszaút. Ingereltem a környezetemet, dicsekedve azt mondtam, na majd én megmutatom.

Majdnem vegetáriusként rántott csirkemellet ettem, de vastagnak ítéltem a hús átmérőjét, és ezt szóvá is tettem. Végzetes pillanat volt. Haraptam, rágtam, dumáltam egyszerre. Felszólítottak, ha ennyire okoskodó vagyok, akkor mutassam meg, vajon tudok-e ennél vékonyabb szeleteket vágni.

Emlékszem, a borotvaéles pengéjű IKEA késsel metszettem bele a húsba. És mint egy frissen vizsgázott húsipari szakmunkás, álomszerű szeleteket vágtam. Megállt az élet a konyhában, körém gyűltek, mert ilyet korábban még senki sem látott.

Azóta, ha tetszik, ha nem, nekem kell felszeletelni a húst. Sajnos azt is megmutattam, hogy én mosogatok a legszebben, vásárolok a leggyorsabban, és a virágokat is én locsolom a legnagyobb gondossággal.

Ma reggel arra kértek, panírozzam és süssem ki a felszeletelt csirkemell szeleteket.

Tanultam a hibáimból.

BIOLÓGIAI FEGYVEREK

Egyre élesebb a verseny a biológiai fegyverkezés terén Magyarországon. Felfoghatatlan tempót diktálnak a gyártók, és persze elsősorban maguk a megrendelők, akik elsőként akarják megalkotni a tökéletes biológiai fegyverarzenált. Ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza, a világ legismertebb koponyáit szerződtették titkos laboratóriumaikba. Úgy tűnik, immár mindegyik tábor túljutott a kísérleti szakaszon, így csak idő kérdése mikor vetik be a maguk szörnyeit.

Brenyevsko T. Mihail kutatásvezető büszkén mutatja a 25 kilósan világra jött egyedeket, melyek a leghatékonyabb támadó eszközök a közelgő választások előtt. A korábban Észak-Koreában dolgozó tudós arra kér, ne használjam e fegyverek esetében azt a kifejezést, hogy patkány, ízléstelennek tartaná, ha a laborban kitenyésztett állatokat (csodafegyvereket) így nevezném.

F.B.Imola, a másik oldal biológiai fegyverkezését irányítja. Jól ismert név ő is a fegyvernepperek, egész világot átszövő, kusza hálójában. Annyit árul el, ezek a 60 kilós, brutális izomzatú lények, valójában patkányevő patkányok, akiket bevetés előtt kiéheztetnek és bedrogoznak. Ennek következtében nem ismernek félelmet, féktelen és csillapíthatatlan falánksággal vetik rá magukat a másik oldal patkányaira.

Végül mindkét tudóstól azt kérdeztem, elfordulhat-e, hogy a túltenyésztés következtében az emberi intelligenciát is felülmúló szellemi képességekkel rendelkeznek majd a patkányok, felismerve egyúttal azt is, hogy nem egymás, hanem a megbízóik ellen kell küzdeniük? Felfalhatják-e a patkányok az embereket?

Válasz helyett azonban mindketten kicsavarták kezemből a mikrofont, majd megfenyegettek, hogy kiengedik a ketrecekből a háziszörnyeket.

JÓ IRÁNY

Megdicsért a nagyobbik fiam, Dani. Azt mondta, jó az irány, továbbra is egyszerű, hétköznapi dolgokról írjak, úgy mint játszótér, csirkemell szeletelés, mosogatás, autózás, Rubint Réka tornázik, majd a naplómat adjam ki. Címet is javasolt. Pokoli napjaim.