A Lompos huszár nevű night clubban iszogattam, mikor betoppant régi cimborám, Illó Feri. Sok éven át dolgoztam vele egy haknibrigádban, ő villanyt szerelt, én pedig tapétáztam. Őszintén megvallva, nem értettem miként lett az egykori kollégistából, a pállottságáról és szúrós férfiszagáról ismert istálló bulifelelőséből, a legendás csodacsapat reménységéből kétkezi melós, nem pedig milliárdos, mint ahogy a szobatársaiból, de ezt sosem mertem feszegetni Azt persze tudtam, hogy Ferit lecserélték, a következő kispályás meccsen pedig már az összeállításból is kihagyták, de ezt sem vette a szívére, megmaradt rajongónak, sőt, valósággal szerelmes egykori társaiba, és az is nyílt titok volt, hogy Feri a pártnak esküdött hűséget. Nőkkel nem találkozott, biológiai szükségleteit maga intézte a Love Island lenyűgözően érdekfeszítő epizódjainak megtekintése közben.
Azon az estén a Lomposban nagyon megörültünk egymásnak, nem tagadom, alaposan le is zúztuk magunkat. Megállás nélkül ittunk. A növekvő alkoholszint hatására pedig Feri pedig úgy nyílt ki, mint egy számzáras bőrönd, melyből éppen a repülőtéri check-in pult előtt ömlik ki minden szarság.
Feri vedelt, ennek következményeként pedig őszinteségi rohamot kapott. Mindent elpofázott. Azt is a Lomposban tudtam meg, hogy Ferin többször átment az áram, a negyedik fázistévesztése után beparázott, azóta nem villanyszerelő, hanem motoros ételfutár, szabadidejében pedig a párt különleges osztagának, Naracsszív medállal jutalmazott szakaszvezetője. A Narancsszívet azok az aktivisták kaphatják meg, akik bátran kiveszik részüket a hatalom megtartásáért vívott szépséges és romantikusan keserves küzdelmükben.
Egykori kollégámat a tizedik vodka kör után úgy kellett megtámasztanom a bárpultnál, nehogy elvágódjon és szétloccsanjon az agya, éppen a rúdtáncos lányok előtt, de hiába kértem, hogy ne igyon tovább, újabb szeszeket rendelt. Kapaszkodott belém, közben nyelte a tequilát, már alig bírt beszélni, de azért még elmesélt egy igen érdekes történetet. Azt mondta, a sikertelen és hatástalan akció után két nappal (fekáliával kenték be az ellenséges plakátokat és a helyi ellenség irodájának ablakát) újabb behívót kapott.
A bélespusztai major szarvasmarha és sertéstelepén kellett megjelennie, reggel nyolckor. Több száz jól ismert, harcban edzett aktivistával együtt hallgatta a politikai helyzetértékelést, és persze az új parancsot. Ekkorra már kijöttek az új mérési eredmények, a két jelölt hibahatáron belül, 50-50 százalékon állt. A párt választási stratégiái ezek ismertében döntöttek az új csodafegyver bevetése mellett.
Illó Feri egyike lett a kamikázékból álló különleges brigádnak. A haditerv értelmében a pártkatonák elmerültek a fekáliagyűjtő medencében, majd ezt követően állati ürülékes ruhában, nagy erővel kellett nekirohanniuk az ellenzéki jelölteknek. Illó Feri teljesítette a parancsot, nyakig szarosan rohangált, egy-két jelöltet feldöntött és bemocskolt, de legnagyobb bánatára, a kamikáze harcmodor sem segített rajtuk.
Ezt a szaros sztorit persze már nem hittem el. Ilyen nem létezik, mondtam Ferinek, aki tovább hőzöngött, üvöltve bizonygatta, ő igazi harcos, úszott a fekáliában, éppen ezért egyre vadabbul követelte magának az újabb Narancsszív medált, de annyira részeg volt, hogy végül mindkettőnket kidobtak a Lomposból.
Másnap reggel, immár kijózanodva, döbbenten hallgattam a rádióból a híreket.
Feri tényleg kamikáze.
