POPTARSOLY

 - Üdvözítő, szép vasárnap délutánt kívánok! Itt a Poptarsoly - tegezben lemezek adása. Zenei újdonságok a Kárpát medencében és az Uralon túl. A mikrofonnál T. Goth Árpád. Műsorunk vendége Etelközi Gebona, akinek most jelent meg új albuma, amely máris vezeti a slágerlistát. Ahogy nővérét Etelközi Verőkét, úgy Gebonát is mindenki ismeri, de azért nem árt felidézni a Tik Tok Kárpátok Tehetségkutatót megnyert énekes pályáját. Az ezerarcú énekesnő szinte minden területen ott van és sikert sikerre halmoz. Első lemeze az Áldás és békesség - szerelemes dalok a gyóntatófülkéből tavay jelent meg, ezt követte a Fejet le! - középkori hóhérdalok popritmusban, utána a Mulat a jurta, tavaly a Nem ez e lemez - Szent István daloskönyve került piacra, pár nappal ezelőtt pedig a Honfoglalás 2.0. Gebona a tévés világban is otthonosan mozog. A Ne terelj! - pusztai munkások kívánságműsora nézettségben minden műsort maga mögé utasított, de saját fejlesztésű magazinja a Kendé is kender? - életmód és divatmagazin is belopta magát a nézők szívébe. Lesz tehát miről beszélnünk. 

- Szia Gebona! Köszönöm, hogy a sűrű programod ellenére is elfogadtad a meghívást.

- Szia Árpád. Én köszönöm. Megtiszteltetés itt lenni a Poptarsonyban.

- Először is engedd meg, hogy megdicsérjem a fantasztikus új ruhádat. 

- Zavarba hozol. Ezt a ruhát is magam terveztem. Két hete nyitottam meg az MP Stúdiót, ez már ott készült.

- Mit jelent az, hogy MP?

- Magyar nő, magyar posztóban. Ez a hitvallásom. Nem használok idegen anyagokat, ki nem állhatom például a nejlont. 

- Jól látom, hogy női szenteket ábrázoló szövetből dolgoztál?

- Igen, rajongok a női szentekért. A sorsuk követendő példát jelent számomra.

- Érted is tömegek rajonganak. Imádó szeretetük azonban olykor terhes lehet. Ezért vannak melletted testőrök?

- Nehéz erről beszélnem. Lehetne inkább az új albumról, a Honfoglalás 2.0-ról beszélgetni?

- Természetesen arról is fogunk, de a követőidet, ha jól tudom már három millióan vannak, őket az is érdekelheti, miért van szükséged védelemre.

- Jó, hát elmondom. Valaki követ.

- Hogy érted, hogy követ?

- Szinte érzem a leheletét a tarkómon.

- Félelmetesen hangzik.

- Úgy érzem, valósággal üldöz. 

- Ismered őt?

- Sajnos, igen.

- A rendőrségen már jelentetted?

- Igen, de nem vették komolyan. 

- Jegyzőkönyvet sem vettek fel?

- Odáig el sem jutottunk. Kinevettek. Azt mondták, nem rendőrre, hanem orvosra lenne szükségem.

- Felháborító!

- Az. Nagyon félek.

- Ismered a zaklatót?

- Persze. 

- Hogy hívják az illetőt?

- Jó ötlet ezt nagy nyilvánosság előtt elmondani?

- A védelmed érdekében fontos lenne.

- Ördög.

- Ez a neve?

- Meg a foglalkozása.

- Döbbenet. Nem is akarom elhinni.

- Először én sem akartam. De ő az. Ördög.

- És mit akar tőled?

- Üldözni. Ez a célja. 

- Mikor találkoztál vele először?

- Rögtön a megtérésem után. De a hitemet nem adom fel!

- Ki gondolta volna, hogy éppen téged fog zaklatni az Ördög?

- Pedig ez a helyzet. Felajánlottam neki, hogy készítsünk közös szelfit, dedikálok neki, de utána hagyjon békén. De nem hagy.

- És mit tudsz tenni?

- Jövő hónapban a Sportarénában Ördögűző koncertet tartok, remélem azzal sikerül elijesztenem, és végre békén hagy! Bízom benne, a sajtó mellettem lesz, a nyilvánosság ereje, a sok cikk jobb belátásra bírja

- Kívánom, hogy így legyen. Most azonban hallhassuk meg a Honfoglalás 2.0. lemezed címadó dalát. Utána folytatjuk a beszélgetést Etelközi Gebonával. Maradjanak velünk!

PIROSKA ÉS A VÉGREHAJTÓ

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy használt ruhákat árusító bolt, ahova mindig csütörtökön érkezett új áru. Akkor bontottak bálát. Álomszép kollekciók, német, svéd, angol vöröskeresztes adományokból összegyűlt meseszerű tréningnadrágok, szoknyák, kabátok találtak ilyenkor új gazdára. Julika  időben érkezett, így hatalmas szerencse érte,  hozzájutott a Grimm divatház tűzpiros kabátjához. Azonnal felpróbálta,  az eladónők pedig nem győzték dicsérni. El is nevezték Juliskát Piroskának, aki a pénztárhoz sietett, fizetett, utána pedig máris büszkén viselte új szerzeményét. 

Első útja az erdőbe vezetett ahol a nagymamája lakott egy aprócska házban. Neki akarta elsőként megmutatni a piros kabátot. Ám ahogy az erdő szélére ért, megszólította egy különös fogazatú férfi. Farkas György néven mutatkozott be, és megkérdezte Piroskát, hogy hova igyekszik.

A nagyikámhoz megyek, válaszolta Piroska, mire Farkas úr figyelmeztette Piroskát, ez az erdő már magántulajdon, nem szabad csak úgy sétálni benne, sőt, szigorúan tilos, nagyon veszélyes itt lenni, de ő ismeri a környék összes föld-és erdőtulajdonosát, ha vele látják Piroskát, akkor talán nem esik bántódása. Piroska csak színes bulvárt olvasott, azt is csak akkor ha a villamoson az ülésen talált egy átnyálazott példányt, nem érdekelte a politika, egy foglalkoztatta csupán, hogy a nagyija láthassa az új kabátját. Piroska elfogadta hát Farkas ajánlatát, így együtt mentek be a sötét erdőbe.

Mentek, mendegéltek, mikor Farkas megkérdezte Piroskát, tud-e a nagyija mobiltelefon tarifa tartozásáról. Piroska e téren is tudatlan volt, így csak pislogott Farkasra, aki elmondta, a nagyija tizennégy évvel ezelőtt nem fizette be a kétezeregyszáz forintos havidíjat, ami időközben négymillió ötszázezer forintos tartozássá duzzadt, de ezt sem rendezte, így jelzálogot tettek a nagymama viskójára. A nagyimnak nincs is mobiltelefonja, válaszolta Piroska, de Farkas ekkor már morogva közölt vele, a jelzálog az jelzálog, és ha nem fizetnek, beláthatatlan következményei lesznek e mulasztásnak. Milyen következményei, kérdezte Piroska, mire Farkas végrehajtást és kilakoltatást emlegetett, megjegyezve azt is, amúgy ez a leghumánusabb megoldása az ügynek. 

Piroska ekkor megrémült, de nem tudta elzavarni a Farkast, aki egészen az ajtóig kísérte, majd maga is bement a házba. Piroska ekkor elővette a pénztárcáját, hogy rendezze nagyija tizenvalahány évvel ezelőtti állítólagos tartozását, de Farkas azt mondta, erre már nincs lehetőség. Kitátotta a száját, és hamm, lenyelte a nagymamát, majd a sikoltozó Piroskát. Így a házikó tulajdonjoga gyorsan és probléma mentesen átszállt Farkasra, a legsikeresebb végrehajtóra.

Mivel az erdő Farkas úr barátjáé volt, a vadászt utasítani sem kellett. Magától is tudta, Farkast nem szabad lelőnie, a gyomrából pedig nem kell kiszabadítani Piroskát és a nagymamát. A piros kabát két kupica pálinka után magától kijött.

LEVELEK A FÖLDSZINTRŐL

Most mentek el. A cirkuszba. A Városligetibe. Végre. Az asszony, meg a két gyerek. Hatig szabad vagyok. Remélem. Igyekeznem kell, nem tudom, képes leszek-e  addig befejezni. Ha szerencsém van, még elviszi őket a nagyanyjukhoz is, akkor nyolcnál előbb nem érnek haza.  Nem szeretem ha alkotás közben zavarnak. Nyugalom kell, tökéletes koncentráció. 

Tegnap is írtam, igaz, akkor csak a neveket és a vázlatokat, de ma már készre kell csinálnom. És hibátlanra. Hogy végre ne csak az asztalfiókoknak írjak. Hétfőn adom postára az összeset. Vagyis az első részeket. Remélem, végre felfigyelnek a munkásságomra.  Az persze fáj, nagyon fáj, hogy nem fedhetem fel magamat. Bármennyire is sikeres lesz amit leteszek az asztalra, legfeljebb csak találgathatnak majd. Ki írta ezt? Fantasztikus. Lenyűgöző. Bátor és szókimondó. Nélkülözhetetlen sorok a mai világban.  

A nejem sem tud erről semmit. Arról, hogy írok. Jobb is így.  Hogy még csak nem is sejti. Van köztünk egy apró törésvonal, de igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Erről nem beszélünk. Kimondom: én hazafi vagyok, ő meg lipsi. De jól főz.   

A negyediken lakik egy fiatal nő. Mennyi lehet? Huszonöt? Huszonhat? Róla írok először. Nem portrét, nem is novellát, ahhoz nem ismerem eléggé, inkább egy szikár, újrealizmusnak nevezhető beszámolót. Jelentést. Amit a rendőrök is értenek. Vagy a hivatal. Igaz, még azt sem tudom, hova, kinek kell címeznem majd. Régen sokkal könnyebb volt, beküldtem valamit a könyvkiadóba, két hét múlva már válaszoltak is, hogy  köszönik, de jelen pillanatban nem aktuális, nem tudják megjelentetni. Most vajon mi lesz? Honnan tudom meg, hogy használják-e az írásaimat, vagy sem? Ha ma végzek, még ki kell találnom egy írói álnevet. Mint Kondor Vili. Végtére ez is noir lesz. 

Szóval, ez a nő semmibe veszi a magyar értékeket. Még nem szült. Egyszer sem. Egyetlen gyereket sem. Milyen nő ez?  Négy éve él együtt azzal a fonotthajúval, talán rasta, nem egy férfias valaki, tényleg, róla is kell majd írnom, mert ő is gyanús nagyon, biciklisfutár, a kerékpárját mindig  rossz helyen tárolja, pedig a lakógyűlésen megbeszéltük, határozatot hoztunk,  hogy a gangon tilos biciklit, rollert, járókeretet a korláthoz lakatolni, de ő csak azért is oda teszi. Ez biztosan benne lesz a jelentésemben. És egyáltalán: magyar ez? Szerintem nem. Négy éve vannak együtt, de azt kell mondanom: ezek a nemzet szégyenei. Ja, és az ukrán zászlót is kitették az ablakba. 

Na, és ott van a másodikon az a tanár. Fizika-történelem szakos. Állítólag. De lehet, hogy francia-matematika. Jönnek hozzá magántanítványok, de nem tanulni az hétszentség, szerintem megrontja őket. Szívesen belenéznék a számítógépébe, biztosan tele van pedofil képekkel. Januárban kint láttam az utcán. Az iskolája előtt. Tüntetett! Értik ezt? Tüntetett. Sosem beszéltem vele, de nem is akarok. Ez is már milyen? Nem tanít, hanem tüntet. Magyarellenes. Büntetni kellene az ilyet, hogy végre megtanulja, mi a magyarok istene. Hogy jó dolgában ez sem tudja már hova tegye magát. Ilyenkor sajnálom, hogy Recsket bezárták. De miért is ne lehetne megint kinyitni? Ezt gyorsan leírom, hogy még véletlenül se felejtsem el.

És hát a doktor úr! Ó, hogy hova ne rohanjak miatta. Az ötödiken lakik. Panorámás lakásban. Mert neki az van. Nekem meg földszinti. A házmesterlakás. És ez mer panaszkodni! Hogy neki ügyelnie kell. Meg, hogy nem tudja hol. Nem elég előző nap megtudni? Megkapja a címet, másnap pedig elballag rendelni. Meg mi az, hogy nem ismeri a beteget? És akkor mi van? Semmi. Nem kell itt visszapofázni, meg az Orvosi Kamrára hivatkozni. Kit érdekel a Kamra? Engem is csak akkor, ha éhes vagyok és bemegyek a szalonnáért. Még szerencse, hogy ezeket is feloszlatták.  De még mindig jár a szája ennek is. Remélem, ez a levél őt is a helyére teszi majd. 

Csengettek. Megjött a család. Tényleg nyolcra értek haza. A borítékokat gyorsan eldugom, hétfőn pedig irány a posta.