Emlékeznek még Halmos Gézáné, született Rezes Klárára? Nem? Pedig érdemes megidézni a szellemét, hiszen ennek a történetnek ő az egyik főszereplője. A Margit körúti, majd a bécsi leánykollégium szépséges ígérete, a férfiszívek megdobogtatója, akinek még Ferenc Jóska is küldött újévi üdvözlőlapot , nem sokkal azt követően, hogy látta Klárát keringőzni az 1914-es tavasznyitó bálban. De szép is volt!
Ennek a kacifántos és feszültséggel teli eseménysornak a másik kulcsfigárája Baky Endre László , a meghatározhatatlan funkciójú Emberminisztérium főosztályvezetője. A huszonkét éves, a munkaerőpiacon rendkívül színes kapcsolati hálóval startoló, zavarbaejtően ambiciózus, mondhatni kedvesen erőszakos fiatalember nevét "nem kellett előzetesen megfuttatni" a hivatali gépezet emberdaráló fogaskerekei között, mert őt magát a miniszter unokatestvérének a sógora protezsálta be a csúcshivatalba, egyenesen és akadálytalanul a főosztályvezetői székbe.
És még véletlenül se feledkezzünk meg a háromszög, ugyancsak fontos figurájáról, a tragikusan fiatalon elhunyt Erős Tamásról, aki ügyvéd szeretett volna lenni, ám képtelen volt ellenállni a kísértésnek, a rossz oldalra keveredett. Biciklilopással kezdte, majd okirathamisítással és csalással folytatta. Ott is halt meg a börtönben, a nyolcéves fegyházbüntetése közben. Rabtársa, az esti vacsorát követő szóváltás közben nevetve agyonverte.
De vajon miként kapcsolódik össze ennek a három embernek a sorsa? Bonyolultnak látszó história, pedig higgyék el kedves olvasóim, korántsem az. Emberi vágyak, ígéretek, valamint egy unalomból és hatalomvágyból született elképesztő ötlet szőtte e hátborzongató történetet.
A részleteket kerülendő, csakis a közelmúlt, 2018. tavaszának eseményeit idézzük fel. A temető csendjét akkor halk neszek és sustorgások hangjai törték meg. Halmos Gézáné, született Rezes Klára (1896. december 9. - 1976. május 13.) sírja mellett Erős Tamás állt.
- Készüljenek, hamarosan felmegyünk. Mindenki itt van?
- Igen.
- Gyorsan fussuk át a névsort, nehogy valaki kimaradjon. Szuper, minden stimmel, sőt még egy kicsivel többen is vagyunk. Most arra kérek mindenkit, hogy emelje fel, vagy tolja el a sírkövet.
- Én nem bírom. Nem mozdul.
- Segítek a néninek, tessék várni.
- Klára. Kérhetem, hogy a néni helyett inkább a nevemen szólítson?
- Persze, és ne haragudjon az udvariatlanságomért, de nem tudtam elolvasni a nevét. Lekopott a felirat a kőről.
- Halmos Gézáné, született Rezes Klára, 1896. december - 1976. május.
- Szép, nagyon szép kor. Nekem sajnos nem jutott ennyi idő.
- Ön mikor ment el?
- 2004-ben.
- Hány évesen?
- Negyvenegy.
- Jaj. Képzelem mit élt át a családja!
- Szerencsére ők akkor már itt voltak. Én a saját hülyeségemnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Mindig sokat járt a szám, de akkor nagyon nem kellett volna.
- Mi történt?
- Semmi különös. Csúnyát mondtam valakinek, erre kicsinált.
- Szegénykém. Nagyon sajnálom.
- Ezt már nem lehet visszacsinálni.
- Tudom. Levenné rólam a sírkövet?
- Persze, már emelem is.
- Nagyon nehéz, fekete bazalt.
- Nem ez a baj, hanem az, hogy rádőlt egy fa.
- Jaj drágám, mennyit kell dolgoznia.
- Az ügy a fontos, ilyenkor nem érzek fáradtságot.
- Ennyire elég lesz, ezen a résen már ki tud húzni.
- Tessék adni a kezét!
- Adom, de óvatosan, mert nagyon rossz állapotban van. Csontrikulásom is volt, most meg már alig merek hozzáérni.
- Pedig a kezére nagy szükség lesz. Óvatosan csinálom. Így jó? Nem fáj?
- Mindig fáj, de próbálok nem figyelni rá. De hova is megyünk most?
- Először kimegyünk a parkolóig, onnan buszokkal visznek majd tovább. A Hősök terén különválunk, onnan mindenkit a megadott körzetbe visznek az aktivisták. Hol is lakott Klárika?
- 12. kerület. Közel a farkasréti temetőhöz.
- Akkor Klári néni oda megy. Megvan még a személyije?
- Hogyne, azt mindig magamnál tartom.
- Nem ment tönkre? Olvasható rajta a cím?
- Kicsit rongyos, de csoda, hogy ennyi idő elteltével is még egyben van.
- Csináljunk újat?
- Miért kellene új? És pont nekem?
- Azért, hogy még véletlenül se legyen gond.
- Velem már 1976. óta semmi gond.
- Tudom Klári néni, de ma nem szabad hibáznunk.
- Mi is pontosan a dolgom?
- Korábban kapott erről tájékoztatást, Klári néni bemegy, leszavaz, és jövünk is vissza ide.
- Nem fognak kérdezni tőlem? A ruhám is dohos, át kellene öltöznöm.
- Erre valóban gondolnunk kellett volna, de higgye el, nem fognak akadékoskodni. Azt mondták, ha mi megyünk be, akkor úgy tesznek, mintha ott sem lennénk.
- Azért van bennem izgalom.
- Ne legyen. Amit tudunk megteszünk. Ezren vagyunk, vagyis most már ezertizenketten, és ki tudja hányan csatlakoznak még hozzánk a nap folyamán. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik majd a győzelem.
- Imádkozom, hogy győzzünk.
- Azt ígérték, ha győzünk, akkor a mi sírkertünket biztosan felújítják, és járda is lesz a sírunkig.
- És leveszik a rám dőlt fát is?
- Mindent megcsinálnak.
- Rendes fiúk ezek.
- Nagyon. Akkor, indulhatunk Klári néni?
- Igen.
- Gyorsan fussuk át a névsort, nehogy valaki kimaradjon. Szuper, minden stimmel, sőt még egy kicsivel többen is vagyunk. Most arra kérek mindenkit, hogy emelje fel, vagy tolja el a sírkövet.
- Én nem bírom. Nem mozdul.
- Segítek a néninek, tessék várni.
- Klára. Kérhetem, hogy a néni helyett inkább a nevemen szólítson?
- Persze, és ne haragudjon az udvariatlanságomért, de nem tudtam elolvasni a nevét. Lekopott a felirat a kőről.
- Halmos Gézáné, született Rezes Klára, 1896. december - 1976. május.
- Szép, nagyon szép kor. Nekem sajnos nem jutott ennyi idő.
- Ön mikor ment el?
- 2004-ben.
- Hány évesen?
- Negyvenegy.
- Jaj. Képzelem mit élt át a családja!
- Szerencsére ők akkor már itt voltak. Én a saját hülyeségemnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Mindig sokat járt a szám, de akkor nagyon nem kellett volna.
- Mi történt?
- Semmi különös. Csúnyát mondtam valakinek, erre kicsinált.
- Szegénykém. Nagyon sajnálom.
- Ezt már nem lehet visszacsinálni.
- Tudom. Levenné rólam a sírkövet?
- Persze, már emelem is.
- Nagyon nehéz, fekete bazalt.
- Nem ez a baj, hanem az, hogy rádőlt egy fa.
- Jaj drágám, mennyit kell dolgoznia.
- Az ügy a fontos, ilyenkor nem érzek fáradtságot.
- Ennyire elég lesz, ezen a résen már ki tud húzni.
- Tessék adni a kezét!
- Adom, de óvatosan, mert nagyon rossz állapotban van. Csontrikulásom is volt, most meg már alig merek hozzáérni.
- Pedig a kezére nagy szükség lesz. Óvatosan csinálom. Így jó? Nem fáj?
- Mindig fáj, de próbálok nem figyelni rá. De hova is megyünk most?
- Először kimegyünk a parkolóig, onnan buszokkal visznek majd tovább. A Hősök terén különválunk, onnan mindenkit a megadott körzetbe visznek az aktivisták. Hol is lakott Klárika?
- 12. kerület. Közel a farkasréti temetőhöz.
- Akkor Klári néni oda megy. Megvan még a személyije?
- Hogyne, azt mindig magamnál tartom.
- Nem ment tönkre? Olvasható rajta a cím?
- Kicsit rongyos, de csoda, hogy ennyi idő elteltével is még egyben van.
- Csináljunk újat?
- Miért kellene új? És pont nekem?
- Azért, hogy még véletlenül se legyen gond.
- Velem már 1976. óta semmi gond.
- Tudom Klári néni, de ma nem szabad hibáznunk.
- Mi is pontosan a dolgom?
- Korábban kapott erről tájékoztatást, Klári néni bemegy, leszavaz, és jövünk is vissza ide.
- Nem fognak kérdezni tőlem? A ruhám is dohos, át kellene öltöznöm.
- Erre valóban gondolnunk kellett volna, de higgye el, nem fognak akadékoskodni. Azt mondták, ha mi megyünk be, akkor úgy tesznek, mintha ott sem lennénk.
- Azért van bennem izgalom.
- Ne legyen. Amit tudunk megteszünk. Ezren vagyunk, vagyis most már ezertizenketten, és ki tudja hányan csatlakoznak még hozzánk a nap folyamán. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik majd a győzelem.
- Imádkozom, hogy győzzünk.
- Azt ígérték, ha győzünk, akkor a mi sírkertünket biztosan felújítják, és járda is lesz a sírunkig.
- És leveszik a rám dőlt fát is?
- Mindent megcsinálnak.
- Rendes fiúk ezek.
- Nagyon. Akkor, indulhatunk Klári néni?
Klári néni eleget tett nemzeti elköteleződésének. Kimászott a sírból, majd leszavazott. Neki is köszönhetően még nagyobb arányú lett a győzelem.
Talán felesleges is mondanom, azóta még jobb lett az élet. A temetőkben is. Baky László Endre, a trendi szakállt viselő minisztériumi főosztályvezető hallott ugyan a beomlott sírokról, a márványtömbökre dőlt évszázados fákról, a gazos parcellákról, de piti ügyekkel nem volt hajlandó foglalkozni. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, a sírkertekkel lehetne, sőt kellene is valamit kezdeni, de eddig egyetlen épkézláb ötlete sem támadt. Tegnapig. Tíz óra négy perckor, mikor is flörtölni kezdett a titkárnőjével, valójában már régóta a szeretője, és megkérdezte a huszonegyéves karcsú, szép arcú lánytól, mit csinált előző este azt követően, hogy ott hagyta meztelenül a konyhaasztalon, majd ő maga hazament várandós feleségéhez. A lélegzet elállító adottságokkal rendelkező titkárnő annyit mondott csupán, hogy futni ment a Margitszigetre. Három kört csinált, de elpanaszolta Bakynak, hogy megint repedezett a gumiszőnyeg.
Hát igen, ekkor és eképpen született meg a nagy ötlet. Mi lenne, ha Zsani nem szigeten, hanem a Fiumei úton futna, a nemzeti sírkertben? Vagy netán Farkasréten? Zsani szerelmes Bakyba, ezért másnap már Kádár sírja mellett kocogott, sőt, a barátnőit is a Fiumei sírkertbe hívta edzeni. Két héttel később Baky haverja futócipőket árusító boltot nyitott a ravatalozó mellett. Baky ezt követően elintézte, hogy mindegyik temetőben legyenek gumirozott futópályák.
- Nem ezt ígérték! Fel vagyok háborodva!
- Nyugodjon meg Klári néni, minden rendben lesz.
- Tamás, átvertek minket. Pedig mi mindent megtettünk értük.
- Tudom. Én is rájuk szavaztam.
- Éjjel-nappal ezt a dobogást hallom.
- Én nem hallom.
- Jó magának. De a maga sírja a bozótos részen van. Ott nem fut senki. Én megőrülök ettől. Kérem, csináljon valamit!
- Megpróbálhatom, de 2022-ig mindenképpen várni kell.
- Miért?
- Akkor lesz a következő választás.
- Nyugodjon meg Klári néni, minden rendben lesz.
- Tamás, átvertek minket. Pedig mi mindent megtettünk értük.
- Tudom. Én is rájuk szavaztam.
- Éjjel-nappal ezt a dobogást hallom.
- Én nem hallom.
- Jó magának. De a maga sírja a bozótos részen van. Ott nem fut senki. Én megőrülök ettől. Kérem, csináljon valamit!
- Megpróbálhatom, de 2022-ig mindenképpen várni kell.
- Miért?
- Akkor lesz a következő választás.
Így fonódott össze hát az élők és holtak története, amely azonban tartogatott még egy rejtélyes epizódot. Tegnap ugyanis eltűnt Baky László Endre minisztériumi osztályvezető, valamint titkárnője, Zsanett. Mindkettőjük futócipőjét, Halmos Gézáné, született Rezes Klára megbontott sírja közelében találták meg.
