- Fontos, Lacikám? Ne haragudj, de most nem tudom telefonhoz hívni Franciskát, mert két óra múlva premierje lesz, vagy én már nem is tudom mi a neve ennek. Annyira izgulok. Igen, ő is. Nagyon.
Franciska nagy napja ez. Még csak harmadéves a főiskolán, de a súlypontiból máris megkeresték és munkát adtak neki. Most debütál. Az előírás szerint egy órával hamarabb bent kell lennie, akkor tartanak még egy utolsó egyeztetést, arról semmiképpen sem késhet el. Utána már élesben mennek a dolgok. A napi beosztó szerint Franciskának hét, de az is lehet, hogy nyolc jelenése lesz. Egyre izgatottabb. Beöltözött és a kezdésre vár. Jól mutat a fehér ruhában.
- Hova álljak? Itt jó?
- Jöjjön egy kicsit közelebb. Mindig mellettem legyen. És ne izguljon ennyire. Ez senkinek sem jó.
- Mikor kezdjem?
- Majd szólok.
Franciska jövőre végez a színművészeti és az orvosi egyetem közös gyógyászati színjáték szakán. Három évvel ezelőtt az emberminiszter egyszemélyben döntött az osztály elindításáról. Mindezt azzal indokolta, a végzősök azonnal szereplési lehetőséghez jutnak, ugyanakkor jelenlétük hiánypótló is, hiszen olyan munkakört töltenek be, ahol égető a szakemberhiány, bár ez utóbbit mindig is tagadják. Franciska tehát az első, aki bizonyíthat, és egyúttal igazolhatja, az egyesek szerint őrült miniszteri ötlet hatékonyságát is. Sok múlik tehát rajta. Akár emberélet is.
- Kérem a kollégákat, figyeljenek. Harmati Györgyné, Rátai Erikával kezdünk.
- Mit tanácsol, hogyan szólítsam majd? Erika? Ercsi?
- Magára bízom Franciska. Arra figyeljen, hogy hajoljon egészen közel hozzá, szinte suttogjon, lassan és jól artikulálva beszéljen.
- Mi történik ha nem sikerül elsőre?
- Akkor addig mondja, ismételje, amíg sikerül. Kezdheti.
Franciska nagy levegőt vett, majd a műtőasztalon fekvő Harmati Györgyné Rátai Erika fülébe suttogott. A lágy, megnyugtató hang hatásosnak bizonyult. A negyedik versszaknál felnyithatták a hasfalat.
József Attila
ALTATÓ
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Erika.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Erika.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Erika.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Erika.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Erika
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Erika.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Erika.
