ÜVÖLTÉS

T. Sándor egykori vájárt, NB2-es középpályást majd cserekapust, később trafikos-dohánykiskereskedőt már nem lenne szabad egyedül kiengedni az utcára, mégis kimegy, egyedül kószál naphosszat, lekötözni ugye mégsem lehet, a hatóság is megtiltaná, a felesége tehetetlen, ő egész nap keményen dolgozik, az iskolai menzán szakács és takarítónő, Sándor pedig otthon van magában, ápolónőre még csak gondolni sem lehet, miből fizetnék a  napi12 órás felügyeletet, egyszóval  T. Sándor ma már nyűg,  súlyos és megoldhatatlan csődtömeg, olyan, mint egy időzített bomba, amely biztosan robbanni fog, csak még nem tudni mikor, a helyszín sem biztos, mert egész nap úton van, csavarog, és amerre jár hangosan kiabál, hogy "mikor takarodsz már el a büdös picsába?" de az utcán, villamoson, a piacon senki sem érti kiről óbégat tébolyult hangon, olyankor többbnyire ráküldik a közterületeseket, a mentőszolgálatot, de vitte már el szirénázó rendőrautó is a kerületi őrsre, ahonnan persze negyvennyolc óra múlva kiengedték, de olyankor még hangosabban üvöltötte hogy "mikor takarodsz már el a büdös picsába?" vajon mi dúlhat e sebzett ember lelkében, mily tomboló wagneri vihar,  de válasz nincs, mint ahogy megoldás sincs, a gyógyírt hiába keresnénk, T. Sándor  Odüsszeuszként addig bolyong megborult elmével az utcán mígnem társakat talál majd, akik maguk is ezt üvöltik hajnalonta, és amikor már elegen lesznek, a kórusuk miatt a lehúzott redőnyök mögött sem lehet majd már aludni, akkor talán végre megteszi ezt a szívességet és eltakarodik az, aki miatt félőrülten üvöltenek a tömegek, akkor gyógyulhat T. Sándor, nem kell többé  aggódni érte egész nap, na az lesz majd a boldogság és szabadság.

PENGE CSEMBERLEN

Az önmagát a béke apostolának tekintő, antialkoholista, lisztérzékeny, kutyabarát, brit felsőházi felmenőkkel rendelkező közéleti ember, Penge Csemberlen Garibald magyarázatot adott sajátos viselkedésére, meg nem alkuvó, következetes, kemény, mondhatni tökös szembenállására, melynek lényege, nincs megállapodás, a kiegyezés, a békekötés csakis az alaptalanul démonizált másik oldal vezetőjével lehetséges, aki P. Csemberlen megállapítása szerint, minden eddigi tette ellenére sem akarja leigázni teljesen az országot, ezért egy vele megkötendő okos szerződés békét teremtene, nem úgy mint a szövetségesdinek nevezett igen kockázatos próbálkozás.

ERŐSEK LESZÜNK

Alaptalan félelemnek bizonyult az a feltételezés, miszerint az ellenzéki erők képtelenek lennének választási együttműködést kötni. Képesek voltak rá. Feleslegesen aggódtak hát sokan, mert végül az utolsó utáni pillanatban az ellenzék valamennyi pártja felismerte felelősségét, így kivétel nélkül mindegyik pártvezető megjelent az április 9-i történelmi jelentőségű találkozón.

A választási eredmények véglegessé válása és azok ismertetése után nem sokkal, aláírták a megállapodást. Ennek értelmében vállalták, hogy a fontosabb kérdésekben rendszeresen egyeztetnek majd és arról is döntöttek, hogy a jövőben minden választáson közös jelölteteket indítanak. Mint megfogalmazták, helyzetüket ugyan nehezíti a Parlamentből történő kiszorulásuk, de ez csak erősebbé teszi őket és nem mondanak le arról, hogy húsz-huszonöt éven belül ismét tagjai legyenek a törvényhozásnak.

FÜSTBEN ÜLVE

Sir Winston Churchill felismerve a veszélyt, tárgyalóasztalhoz hívja a bajszos magyart. Fenyegetően közeledik a front, a beígért elszámoltatás, nem szükséges merész fantázia ahhoz, hogy mindketten tudják mire lehet majd számítani. A nagyon okos, intelligens és taktikai érzékéről híressé vált magyar kijön a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésről, majd a jelenlévő újságíróknak elmondja, Winston Churchill whisky-t ivott, közben folyamatosan szivarozott, de ez biztosan nem kubai szivar volt, hanem valami gyenge hamisítvány, mert erős savanyú szaga volt és csípte a szemét, ezért ő maga nem is gyújtott rá, pedig Churchill megkínálta. Volt juhtúrós pogácsa is, de látszott, hogy száraz, nem ma sütötték a Daubnerék, ki akar ilyet rágni, ő biztosan nem. A történtek után nagyon csalódott, nem tudja van-e értelme annak, hogy áporodott szivarfüstben tovább tárgyaljon, inkább lesz ami lesz.