Szegeden ismertem meg. Már az első este bepróbálkozott. Hamar lejátszottuk a dolgot. Kettőt ütöttem fejre, egyet vesére. Kifogaztam. Két napig véreset vizelt. Többet nem kísérletezett. Nem lettem csicska. Utána testvérként éltünk egymás mellett. Karanténban.
Zsocesz hirtelen felindulásból követte el azt, amit. Magamról inkább nem írnék semmit. Én is megérem a pénzem. Nyolc év alatt kiismertük egymást. Éreztem, a Csillag után jó útra tér majd. Nem ment könnyen, de mindvégig bíztam benne. És igazam lett. Pár évre ugyan szem elől vesztettem, de a minap ismét jelentkezett.
Azt írta, meghatotta őt a kampány. Hogy ez mennyire szép. És milyen igaz. És, hogy erre még soha nem volt képes. Mindig csak balhézott, verekedett, de immár másképp csinálja. Mert ez mennyire jó. Összebújni. Azóta a nap 24 órájában. Csak ezt. Mindig. És dokumentálja. Eddig hetven részt vettek fel az élettársával. Messengeren mutatta. Gyönyörűen csinálják. Beleéléssel. A közelikre is ügyelnek. Minden látszik.
Azt kérdezte, hova küldhetné el a sorozatot. Szeretne maga is hozzájárulni a "Veszekedés helyett összebújni" kampány sikeréhez.
Mondtam, hogy jó gyerek a Zsocesz. Tesó.
