MUTÁNSOK

Biológiából mindig jó voltam, bár a legtöbbet az elmúlt kilenc évben tanultam. Folyamatosan képeztem magam, figyeltem, apró evolúciós mozaikokat raktam össze, így a magam számára már elkészült a tökéletes tabló, mely a főemlősök családjába tartozó egyedek fejlődési szakaszait dokumentálja. Ebből sajnos egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt közel egy évtized milyen jelentős, mondhatni drámai és visszafordíthatatlan romlást eredményezett, bár az is lehet, hogy már maguk a sejthalmazok, amelyekből ezen lények kifejlődtek, eleve rosszak és elhibázott génszerkezetűek voltak, és a teljes eltorzulást a megváltozott külső tényezők (politika, gazdaság) már csak siettettni tudták, visszafordítani azonban nem. Nem szaporítva tovább a szót, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a hazai biológia egyedfejlődés a legrosszabb sejtéseket igazolta vissza. Nem tudom honnan, talán speciális tenyészeti laboratóriumokból kiszabadulva, torz, beteglelkű, gonosz, semmitől vissza nem riadó mutánsok szaporodtak el és szívják a normális, még érző, érzékelő, szenvedő lakosság vérét. Néha ugyan halllani híreket arról, hogy a vérszívók közül néhányat, mint ahogy a bogarakat szokták az üveg alatt, kiiktatnak, majd felmutatnak, de a riasztó elszaporodásukat látva, egyelőre szembe kell néznünk a biológiai tényekkel: e romlott, egykor még embernek tűnő lények élnek és virulnak.

A jövőnek dolgozva gondosan feljegyzem a nevüket, tevékenységüket, nehogy egy későbbi generáció kísérletezni kezdjen velük.

Nem érdemes.

FEL VELÜK!

Örömmel olvasom, hogy öt éven belül embert küldünk a világűrbe. Éppen itt az ideje! Van egy meglehetősen hosszú listám azokról a személyekről, akiket fel lehetne lőni.

ÖT ÉV (TITÁN 2.0)

Öt év múlva

- Fiúk, kapaszkodjatok, most alátok pörkölünk! 5, 4,3, 2, 1, zéró. Jó utat!
- Köszi, érezzük a nyomást.
- A start rendben. Parancsnok, műszerek működnek?
- Csepel, itt minden rendben.
- Már 9G a terhelés. Bírjátok?
- Egyelőre igen.
- Hamarosan eléritek a sztratoszféra határát, utána leválik a központi rakéta.
- Csepel, vettük.

A Fury űrjármű szédítő sebességgel száguld a semmibe, fedélzetén a büszke magyarokkal.

- Laci, hogy tetszik?
- Hánynom kell.
- Ne csináld már, be vagyunk kamerázva.

Laci belülről leokádja a sisak plexijét, nem lát semmit, lehúzza a fejéről, majd beteríti a műszerfalat.

- Csepel, itt a Fury.
- Itt Csepel. Hallunk. Mi a gond, parancsnok?
- Az egyik telehányta a ruháját és a vezérlőautomatát.
- Semmi gond, váltson át a kettes egységre. És törölje szárazra.

Négy perccel később.

- Mekkora buli ez!! Hol a kolesz? Látod? Nézzél már ki, Laci!
- Jobb ha nem néz sehova. Fogd rendesen a zacskót! Megint jön neki.
- Főnök, szotyit hoztál?
- Egy kartont. Kérsz?

Felbontják. Magoznak. Perceken belül tele a padló napraforgóhéjjal.

- Hova megyünk pontosan?
- A Titánra.
- És hogy csináljuk?
- Landolunk, aztán kitűzzük a magyar zászlót. Ennyi.
- Kié lesz a Titán?
- Nem értem a kérdést.
- Kinek a nevén lesz?
- Az unokám nevén.

A Fury rázkódni kezd. Füstöl. A szotyis zacskó kiszakad.

- Csepel, itt a Fury. Baj van.
- Itt Csepel. Észleltük a hibát. Nyugalom.

A vétel megszakad. A kép elsötétül. A Fury eltűnik az irányítóközpont műszereiről. A hivatalos közlés szerint a hordozórakéta téves pályára állította az űrhajót. A Fury elveszett a világegyetem végtelenjében. Senki sem keresi.

A Földön végre béke van.

REPESZ

Belefutottam egy rettentően unalmas B-kategóriás krimibe, (én is tévedhetek néha) valami mexikói, vagy puerto rico-i bandaháborúról szólt, ahol kigyúrt, kokszos, szakállas barmok ütötték, lőtték, trancsírozták egymást, baltával, recés késsel, elefántölő mordályokkal, fogalmam sincs miért. A elsőszámú gyilkológépre is lőttek, de nem halt meg, ellenben a fejében maradt egy golyó, emiatt teljesen megzavarodott, már azt sem tudta ki ő, a csajára sem emlékezett, de attól még jobban becsavarodott, amikor megtudta, hogy amíg ő sitten volt, többen is a nőjénél aludtak. Még jó, hogy az asszonyt nem lőtte szitává hirtelen felindulásból, persze a csaj, érzékelve a közelgő veszedelmet azonnal ágyba bújt vele, szexeltek egy emlékezeteset, ezt persze nem mutatták, csak sejteni engedte a rendező, de örültem, hogy a barátnő egyben meradt, mert így is öt percenként helyszínelt a rendőrség. Nyitogatták szorgalmasan a hullazsákokat, az arcukra volt írva, hogy ilyet még ők sem láttak. És itt jutottam el a lényeghez, mert a főnyomozó, akit később kirúgtak az állásából, minden egyes holttest szemrevételezése után azonnal enni akart. Tele volt a környék hamburgeres, és kínai kaját árusító lakókocsikkal, a pasas pedig minden gyilkosság után, műanyag tálkával a kezében, állva, vagy a kocsija motorházára ülve táplálkozott. Zsíros kajákat evett, fénylett a szája, ez is jól látszott a képkockákon, nem csak a szétlőtt koponya, meg levágott kézfej, mert dacára annak, hogy ez egy B-kategórás szarság volt, mégis ügyeltek a részletekre. Az utolsó zabálás (gyilkosság + szemle) után kiderült, hogy a valódi sorozatgyilkos nem a begolyózott, meglőtt tag volt hanem bélpoklos hadnagy. Nem szerette az irodai melót, az adminisztrációt, ezért inkább saját hatáskörben intézte el bandatagokat. Végül egy rivális klán érkezett, talán éppen Mexikóból, látszott rajtuk, hogy nem barátkozni szeretnének. A fegyveres különítmény a saját lakásában látogatta meg az örökké éhes tisztet. Éppen kijött a zuhany alól, dumcsiztak vele egy kicsit, cigivel kínálták, majd sortűzzel lezárták a filmet. Kajálás nem volt.

Ha érdekel valakit a film címe, privátban megírom 

SZÁGULDÁS

Laci csóró. Ezt persze tagadja. Sosincs pénze, a haveroktól kunyerál egy kis aprót, ha be akar dobni egy sört. Az egészségével is gondok vannak. Köhög, alig lát, gyenge a szíve, két infarktus után ez persze nem csoda, de nem megy orvoshoz. Kihez is menne, hova? Még gyógyszert sem kér, nem tudná kiváltani. Be van rekedve, hörögve beszél, alig érteni mit mond, ja igen, azt, neki nincs ideje sorszámokra várni.

A neje, Klári, lepukkant nő, Lacihoz hasonlóan fillérekből tengődik. Nem főz. Nincs miből. Nyolc általánost végzett. De ez sem biztos. Lehet, hogy csak hatot.

Szarul élnek, mégis verik a mellüket, hogy öt éven belül ők lesznek a legmenőbb család az utcában. Múlt héten még nem volt semmijük, csak ez az udvari, 27 négyzetméteres sötét lyuk, most meg kiderült, hogy valahonnan szereztek hitelt (rejtély, hogy csinálták) és Budán fitneszközpontot építenek, hogy Klári tudjon végre hol mozogni. Laci is belevág egy nagyobb üzletbe, talán fegyvergyár, vagy űrhajós kiképző központ, Vukovárnál egy fociakadémia, netán Ugandában épít templomot, fene sem tudja, mi lesz a vége.

Tegnap beszéltem vele, de valójában nem mondott semmit. Csak azt, büszkén várja az atlétikai vébét, és drukkol az újabb magyar űrhajósnak. Reméli, a beteg szíve kihúzza addig, így megélheti és láthatja majd a startot. A százméteres gátfutás a mindene. És persze a világűr.

Laci szerint száguld az ország. Mámorító érzés ez.