ÖT ÉV (TITÁN 2.0)

Öt év múlva

- Fiúk, kapaszkodjatok, most alátok pörkölünk! 5, 4,3, 2, 1, zéró. Jó utat!
- Köszi, érezzük a nyomást.
- A start rendben. Parancsnok, műszerek működnek?
- Csepel, itt minden rendben.
- Már 9G a terhelés. Bírjátok?
- Egyelőre igen.
- Hamarosan eléritek a sztratoszféra határát, utána leválik a központi rakéta.
- Csepel, vettük.

A Fury űrjármű szédítő sebességgel száguld a semmibe, fedélzetén a büszke magyarokkal.

- Laci, hogy tetszik?
- Hánynom kell.
- Ne csináld már, be vagyunk kamerázva.

Laci belülről leokádja a sisak plexijét, nem lát semmit, lehúzza a fejéről, majd beteríti a műszerfalat.

- Csepel, itt a Fury.
- Itt Csepel. Hallunk. Mi a gond, parancsnok?
- Az egyik telehányta a ruháját és a vezérlőautomatát.
- Semmi gond, váltson át a kettes egységre. És törölje szárazra.

Négy perccel később.

- Mekkora buli ez!! Hol a kolesz? Látod? Nézzél már ki, Laci!
- Jobb ha nem néz sehova. Fogd rendesen a zacskót! Megint jön neki.
- Főnök, szotyit hoztál?
- Egy kartont. Kérsz?

Felbontják. Magoznak. Perceken belül tele a padló napraforgóhéjjal.

- Hova megyünk pontosan?
- A Titánra.
- És hogy csináljuk?
- Landolunk, aztán kitűzzük a magyar zászlót. Ennyi.
- Kié lesz a Titán?
- Nem értem a kérdést.
- Kinek a nevén lesz?
- Az unokám nevén.

A Fury rázkódni kezd. Füstöl. A szotyis zacskó kiszakad.

- Csepel, itt a Fury. Baj van.
- Itt Csepel. Észleltük a hibát. Nyugalom.

A vétel megszakad. A kép elsötétül. A Fury eltűnik az irányítóközpont műszereiről. A hivatalos közlés szerint a hordozórakéta téves pályára állította az űrhajót. A Fury elveszett a világegyetem végtelenjében. Senki sem keresi.

A Földön végre béke van.