Az angyali gyermekarcot ábrázoló játékcsörgő (egy újpalotai maszek műanyag fröccsöntő legsikeresebb terméke) nem hogy megnyugtatta, ellenkezőleg, dühödt és elviselhetetlen sírásra késztette az öt kiló huszonnyolc dekával, ennek következtében császárral világra jött Gyurikát, akit tizennyolc órányi vajúdás után szabadított ki anyja hasából, a nudista kempingben nyaralgató, majd onnan a kórházba kényszerűen visszatérő B. Pál szülész-nőgyógyász. E kritikus tizennyolc óra, nyilván nyomott hagyott Gyurika lelkében és tudatalattijában.
Ha a zabálnivalóan gömbölyded, a három éves korában is sokat és lelkesen szopizó Gyuri baba rácsos ágyikójába valamelyik meggondolatlan nagymama, nagypapa, nagybácsi, szomszédasszony mégis betette a csörgőt, "biztosan szeret játszani ez az édes, kicsi, cuki csöppség" nos, aki ilyen végzetes hibát követett el, azt azonnal megbüntette. Az anyja melléből leszívott, és a szájában tudatosan elraktározott anyatej maradékot, az ágya fölé hajoló felnőttek arcába ürítette. Köpte, köhögte, prüszkölte, fújta, csinálhatta bárhogy, a felnőttek imádták a dundi méregzsákot.
Gyurika volt az emberiség történetének legfiatalabb embergyűlölője, amit az is bizonyít, hogy a negyedik születésnapjára kapott alvós babáját, már az első este Ted Bundyként kivégezte, szétrágta, majd az apró cafatokra tépett kezeket, lábakat, törzset, fejet, hangosan gügyögve kidobálta az ágyából.
Mikor óvodás lett, a csoki Mikulást törte szilánkosra. Az óvodai jegyzőkönyvből egyértelműen rekonstruálható a vérfagyasztó eset. Az gerjesztette éktelen haragra, mikor a csendes pihenő után arra ébredt, hogy az ovis társai boldogan majszolják a piros aluminiumruhából levetkőztetett Mikulást. Ekkor csapott le rájuk éktelen haraggal.
Gyurika, emberektől való irtózását, sok elmúltával a gimnáziumi szakfelügyelő, a kerületi nevelési tanácsadó pszichológusa, sőt, még a saját anyja sem sem ismerte fel, ezért azt javasolták a vonzóan túlsúlyos fiatalembernek, hogy olyan munkát keressen majd magának, ahol közösségben lehet, emberekkel foglalkozhat. Mert, az való neki.
György, tizennyolc évesen látta elérkezettnek az időt arra, hogy kiélje a benne rejlő Charles Mansont. Mivel minden két lábon járó egyedet, melyről sajátos kérdezéstechnikájával megállapította, hogy biztosan nem majom, hanem ember, azt szenvedélyes utálattal kezelte, így példaképével ellentétben, nem szervezhetett bandát maga körül, akik segíthették volna az emberi nem ellen folytatott, következetes és kegyetlen harcában. Csak magára számíthatott.
Első munkahelye irigylésreméltó körülményeket biztosított a számára, igaz megdolgozott ezért a pozícióért. Egyetemet végzett, bár még ma is rejtély miként volt erre képes, hiszen öt éven keresztül folyamatosan emberek vették körül, tanárok, professzorok, vele egyidős, affektáló, fontoskodó diákok, Vesta szűznek tűnő, ám mégis álmosítóan unalmas kékharisnyák. Köztük lenni, és hallgatni ezt a költőien sivár nyafogást, "ki kivel dug éppen, már nem dugnak, miért nem dugnak, ők biztosan dugni fognak", igazi lelki és fizikai megpróbáltatást jelentett a számára. De túlélte, és a diploma megszerzése után egy megyei lap versrovatánál kapott jelentőségteljes feladatot.
A síkság és környéke, ki tudja miért, ontotta magából az elcseszett, önjelölt Petőfi epigonokat, akiket naponta ihletett meg egy törött szárnyú gólya, vagy egy szerelmes mezei nyúl. A beküldött verseket egyedül a költészet Vlad Tepes-e, a versrovat Drakulája, György olvasta el, majd azonnal szelektálta. Szemétkosár, felfűtött kandalló, nyitott ablak és a szél, vécé. Amíg a lapnál ő volt a verskritikus, senkinek nem jelent meg egyetlen négysorosa sem. Persze egy igazi embergyűlölő, mint amilyen a puha, omlós testalkatú rovatvezető is volt, nem elégedett meg a költemények fizikai megsemmisítésével. Levélben is indokolta döntését. Szóban sosem. A költők ilyenkor megszűntek létezni, csakis tehetségtelen dilettánsokként, szakmájuktól eltiltandó humanoidként írt róluk, nekik. De csakis az ő és az olvasók érdekében.
Amikor tevékenyégének köszönhetően az összes költő láthatatlannná vált, vagy csak az asztalfióknak írt, netán sosem írt már semmit, hanem elszegődött tehén pásztornank, Gyuri új inspirációs forrást keresett magának. Mizantróp lénye először a megyei nagyáruház ügyfélszolgálatán talált megnyugvást. Az elromlott színes Videoton tévével és az Unitra lemezjátszókkal érkező panaszosokat hangosan kiabálva azonnal elküldte, mondván "biztosan összevissza nyomkodták a gombokat, ilyen ékszer nem való parasztok kezébe", de szinte mindenkivel ezt csinálta. Az áruház vezetése imádta Gyurit, hiszen semmilyen vackot nem kellett többé visszavenniük, pörgött a szocialista kapitalizmus. Aztán Gyuri, ahogy az lenni szokott az áruház igazgatóját is szívből megutálta. Kilépett a cégtől.
Ezt követően végighaknizta a Posta, OTP, Kórházszövetség, Zeneakadémia, Írószövetség, Questor, Sportszergyár ügyfélszolgálatait. Sehol nem volt rá panasz. Akit ő egyszer elküldött a maga imádnivalóan szellemes, lealázó stílusában, sosem jött vissza panaszkodni és pénzt kérni.
A valódi fordulat, mikor Gyuri végre megtalálta a lelkének oly annyira hiányzó harmóniát, 2010. tavaszára tehető, mikor is újból, sokadjára, mondhatni úthengerre emlékeztetve megjelentek azok a fiatalnak már nem mondható fiúk, akiket mindennél és mindenkinél jobban utált, ami ennyi év távlatából és az események kronológiáját értékelve abszolúte érthető. Embergyűlölete napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, egyre nagyobb, egyre pusztítóbb, és mindent elsöprő erejű fokozatba kapcsolt. Tüntetésekre kezdett járni, bár ennél rosszabb nem is történhetett vele, hiszen mizantróp létére szoros embergyűrűben kellett állnia és karját lengetve ordítozni. Mégis, ő volt az egyetlen, aki a tüntetések után sosem ment haza, hanem magányosan rázta tovább az öklét. Végül ezt is megunta, majd éjfél után nem sokkal, hirtelen felindulásból, betört a Parlamentbe és elfoglalta a karéj legfontosabb helyét. A tömeg másnap követte példáját.
Forradalom volt ez a javából. A nép, hálája jeléül Gyuriból azonnal miniszterelnököt csinált volna, vagy valami hasonlót, ő azonban mindennél jobban utálta az embereket, ezért inkább hazament és magára zárta az ajtót.
Ha hatvan valahány évvel ezelőtt a szülész-nőgyógyász nem a nudista kempingben táborozik, és emiatt nem kellett volna tizennyolc, szenvedéssel teli órán keresztül vajúdnia Gyurika anyjának nos, akkor talán sosem lett volna forradalom. 2022. május 6-a immár a Mizantrópok Napja.
