"Hárommillió eurót különít el a magyar kormány hazaváró irodák, valamint telefonos ügyfélszolgálat és internetes portál létesítésére azzal a céllal, hogy külföldön élő magyarokat győzzön meg arról, hogy ideje hazaköltözniük."
ÉDES OTTHON
- Mit kopogtat? Nem látja, hogy még zárva vagyunk?
- Egy kérdésem lenne csak.
- Nem hallom mit mond. Szájról nem tudok olvasni. És nem is akarok.
- Kérdezni szeretnék.
- Üvegen át nehéz lesz. Ne mutogasson már.
- Kérem...
- Legyen már türelmesebb! Két perc múlva tíz, akkor nyitunk.
- Sietnem kellene.
- Hova siet ez? Hülye. Ezt nem magának mondtam, hanem a kollégámnak.
- Vonat.
- És ez kit érdekel? Nyugodjon már le. Még fél perc, azt talán még kibírja.
- Bemehetnék?
- Mondom, még fél perc! Már csak húsz másodperc, de lássa kivel van dolga, előbb nyitok. Nem kell nyomnia az ajtót, fotocellás. Még elrontja itt nekem. Tessék, most lehet jönni.
- Jó reggelt!
- Ez már nem lehet jó, de legalább reggel. Mi járatban az úr?
- Ez a hazaváró iroda?
- Nem látta a feliratot?
- Láttam, csak...
- Mit csak? Tud olvasni, vagy nem tud?
- Tudok.
- Akkor jó. Mit szeretne? Hazaköltözni?
- Még nem tudom.
- Ha nem tudja, akkor minek van itt? Hazaváró irodába akkor megy az ember, ha haza akar menni.
- Azt mondták, itt tanácsot adnak.
- Miben?
- Azt önök tudják.
- Mi nem tudunk semmit. Magának kell tudnia.
- Mit?
- Hogy hogy mit? Hogy haza akar vagy nem akar.
- Megfordult a fejemben.
- Az még kevés.
- Azt hittem segítenek.
- Hinni, tudja hol kell. Jár templomba?
- Ez abszolút privát dolog.
- De nem itt. Tudnunk kell mindent, hogy egyáltalán szóba álljunk magával. Szóval, hogy áll a hittel?
- Erre nem válaszolok.
- Ha nem válaszol őszintén, akkor hogy vár el tőlünk bármit?
- Miért, ez hit kérdése?
- Az, hogy hazajön-e, kizárólag hit kérdése.
- Ezt nem értem.
- Nem érti, mert nem itt él. De ahhoz, hogy megint itt éljen, hinnie kell.
- Miben?
- A sikereinkben. A jövőnkben. Hamarosan azt az országot is lekörözzük, ahol most él.
- Ezt nem hiszem.
- Hol él maga?
- Svájban.
- Svájcban? Már ne haragudjon, de röhej.
- Mi?
- Az egy vicc ország. Hogy jutott eszébe éppen oda menni? Ráadásul élni. Aki tud, menekül onnan.
- Én nem menekülök.
- Akkor miért jött be a hazaváró irodába?
- Kíváncsiságból.
- Nézelődni nem itt kell. Menjen bolhapiacra, ott válogathat is napestig. Egyébként mit csinál Svájcban?
- Orvos vagyok. És egyetemi tanár.
- Az itthon is lehet. Elintézzük magának.
- Van egy magánklinikám.
- Hozza haza!
- Azt nem lehet csak úgy elhozni.
- Hogyne lehetne! Az állam megveszi magától, majd privatizálja.
- De akkor már nem az enyém lesz a tulajdon.
- Mit számít az? Formaság az egész. A lényeg, hogy hazajöjjön. A klinikája pedig jó kezekben lesz. Van ebben tapasztalatunk és gyakorlatunk.
- Mi lesz a katedrával?
- Bárhol találunk magának. Korlátlan lehetőségek várják a modellváltó, alapítványi egyetemeinken, de ha ahhoz érez nagyobb kedvet, elmehet alsótagozatos énektanárnak is.
- Nem tudok énekelni.
- Mások sem, mégis tudnak tanítani. Akkor, hogy dönt? Hazajön?
- Megbeszélem a feleségemmel.
- Jó, de igyekezzenek, mert délután négykor zárunk. És máskor ne kopogtasson az ajtón!
