Olvasod a híreket, és lassan már semmi sem érint meg. Itt ennyien haltak meg, ott meg annyian. Számok csupán. Nem mondanak már semmit. Háború, terrortámadás, utcai késelés. Immunis lettél. De mégis, próbáld meg elképzelni akár csak egyetlen pillanatra, hogy katona vagy valahol, mert besoroztak, ott fekszel a lövészárokban, vagy éppen gyalogolsz a fronton, és meghallod azt a jellegzetes zümmögő hangot a hátad mögött, vagy a fejed felett. A drón hangját. És tudod, hogy a drón elől nincs menekvés. Megérted, hogy fel fogsz robbanni. A testedet apró darabokra szaggatja a drónra helyezett bomba. A halálodnak pedig szemtanúja lesz az ismeretlen drónpilóta, akit erre erre a halálnemre képeztek ki. És a pilóta rád irányítja a drónt. Ez a feladata. Iszonytató. Vagy gondolj arra, hogy éppen vacsorához készülsz a nyolcadik emeleten lévő panellakásodban. Melletted a gyerekeid, az unokáid. Aztán egy villanás, fel sem fogod, hogy mi történik, mert mindennek vége. Halottak vagytok.
A bombával terhelt drón az emberiség legundorítóbb találmánya.
