2018. január 25., csütörtök

FENSZI BAJBAN VAN




A nézettségi statisztikát olvassa amit pár perce küldött át neki az Érzőpont Reserch Részvénytársaság, ám az adatok lesújtóak, nézi és nem akar hinni a szemének. A múlt heti adásnál pontosan tizenegy nézőt veszítettek, ennyivel kevesebben követték a műsort, ha pedig a jövő hetinél is ez lesz, vagyis már csak hatmillióan lesznek kíváncsiak a legújabb szuperprodukciójára, abban az esetben kínos magyarázkodás következhet a tulajdonos hangszigetelt irodájában,  ahol God Rezső bizonyára megint üvölt majd vele, és örülhet ha nem rúgja ki azonnal. Egyébként mindig ez van,  kiteheti a lelkét a csatornáért, hozhatja a legmenőbb arcokat főzni és sztorizni, ha azok a kurva nézők átkapcsolnak és valami gagyit bámulnak.

Fenszi, vagy ahogy a szakmában nevezik Patkány Öcsi azonban sosem adja fel, nagy túlélő, úgy ugrál egyik társaságtól a másikig, mintha csak  fiatal sarki róka  lenne amely jégtábláról jégtáblára szökkenve küzd a végső elmúlás ellen. Patkány Öcsinek azonban van egy titkos notesze, abban azon médiamunkások nevét őrzi gondosan, akikre mindig számíthat ha baj van. Semmit sem bíz a véletlenre, ezért régi cimboráját hívja elsőként, a bulvár királycsinálóját, Ó-Somoskői Mihályt.



- Szia Misikém, tudunk beszélni?
- Baj van?
- Mondjuk úgy.
- Megint ki akarnak rúgni?
- Még nem, de szarban vagyok.
- Mennyire sürgős?
- Nagyon.
- Szóval, ez eheti számba kellene valami nagy durranás rólad.
- Gondolatolvasó vagy Miska.
- Mid van?
- Hogy érted?
- Milyen sztorit tudok megírni rólad?
- Valami mindig van.
- De már mindent tudnak rólad az olvasók.
- Nem mindent.
- Figyelj, írtam már a válásodról, az új barátnődről, az összes régiről, a fogyókúrádról, az étkezési szokásaidról, az új konyhabútorodról., a nyaralásaidról, a fürdőnadrágodról.
- Mi lenne ha írnál Evelinről?
- Ő ki?
- Tudod az a ronda csaj, akivel egy osztályba jártam általánosban, aztán elment külföldre.
- És?
- Hát valami meghatót biztosan össze lehetne hozni vele kapcsolatban.
- Például azt, hogy meghasadt a szíved, amikor elszakítottak szerelmedtől, mert a szülei külföldre költöztek és vitték őt is. Ilyesmire gondolsz?
- Pontosan.
- És akkor írjam bele, hogy tíz évig szerelmes leveleket írtatok egymásnak, végül hozzáment egy denveri tűzoltóhoz, de milyen kegyetlen a sors, mert kigyulladt a lakásuk, a férj későn ért haza, és már nem tudta kimenteni a házból Evelint?
- Ez jó! Tényleg, miért nem írsz regényeket? Annyira tudsz.
- Folytatom. Téged ez a hír annyira megrázott, hogy megkerested az özvegyet és azóta barátok vagytok, minden karácsonyra személyesen viszel ajándékcsomagot Evelin  árván maradt gyermekeinek. Mit szólsz ehhez?
- De nem voltak gyerekei.
- És? Kit érdekel?
- Engem. Mert kellene kép is a sztorihoz.
- Nyugi, lesz kép is. Ugye hallottál már a photoshopról?
- Beszarok ez kurva jó sztori. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe.
- Fenszikém, ez a mi dolgunk, te csak foglalkozz a remek műsoraiddal.
- Most is rohanok a felvételre.
- Mi megy a héten?
- Most az Élet a kajütben következő évadát vesszük fel, tudod ezt csináljuk a Balatonon egy csónakban.
- Nem unod még?
- Tudod mit szoktam mondani. Arccal a pénztár felé!
- Fenszikém, tök igazad van. Na jó, összedobom a cikket, pénteken címlapon leszel.
- Misikém, örök hálám.
- Ne hálálkodj, egymásból élünk.
- Jövő héten ebédeljünk együtt, addig átgondolom és összeszedek még pár jó sztorit.
- Okés, szevasz.
- Szevasz.

Mivel az Élet a kajütben sorozat is elég gyalázatos nézőszámokat produkált, ezért Fenszi innentől kezdve minden héten együtt ötletelt Ó-Somoskőivel, a legnagyobb hazai celebkeltetővel. Nem számították rá ugyan, de akkora volt a baj, menekültek a nézők, hogy Fenszi végül a saját anyját kínálta fel témaként. Megvették.


NEM TUDOM A NEVED





- Igyunk.

- Jó ötlet.
- Mit kérsz papa?
- A szokásosat.
- Te aztán nem változol. Biztosan abból kérsz?
- Hányszor mondjam, hogy abból?
- Add ide a poharadat.
- Egy csepp se menjen félre!
- Nem fog.
- Igyunk fiam.
- Igyunk, de kérlek ne nevezz a fiadnak!
- Hát hogy nevezzelek, amikor én vagyok az apád?
- Mától nem vagy az apám.
- Ezt hogy érted?
- Úgy.
- Hogy úgy?
- Úgy, hogy nem ismerjük egymást.
- Nem értem.
- Akkor ne értsd, de sose hívj többé a fiadnak.
- Hogyan nevezzelek?
- Lehetőleg sehogy. Nem ismerjük egymást. Ha kérdeznek rólam, akkor csak annyit mondj, véletlen egybeesés, névrokonság. De semmit több.
- És te sem fogsz az apádnak tekinteni?
- Nem foglak.
- Ez rettenetes.
- Nem annyira. Meg kell szokni és kész.
- Nem is találkozunk többé?
- Ne kockáztassunk.
- És akkor anyád kinek fog húslevest főzni? Mi lesz az unokákkal?
- Felejtsetek el minket.
- Ebbe belehalunk anyáddal.
- Dehogy haltok. Van pénzetek, éljetek, utazzatok, de sose beszéljetek rólunk.
- Miért csinálod ezt fiam?
- Szerinted?
- Azért titokban jöhetnétek ebédre.
- Nem érted? Nem lehet.
- Értem. Mindent értek.
- Azért ne sírj apa.
- De szépen mondtad.
- Utoljára hallottad.
- Fáj ez nekem, hogy idáig jutottunk. Nehéz kő lett a szívemen.
- Igyunk uram.
- Igyunk. 


ELVESZTETT ÁLLAMPOLGÁR


- Miniszter úr, köszöntjük itt a határon. Kellemesen utazott?
- Ja, igen, rendben volt.
- Nem volt légörvény az úton?
- Nem, jó volt minden.
- Az óceán felett sem rázkódott a gép? Ott szokott.
- Most nem rázkódott.
- Akkor jó. Miniszter úr, ha nem veszi tolakodásnak, akkor engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, mindenképpen vegyen fel kabátot, mert nagyon hideg van.
- Ja, jó, köszönöm, de most már mennénk, kint várnak ránk.
- Miniszter úr, egyetlen pillanat, ne haragudjon, de el kell kérnem az útlevelét, vagy a személyi igazolványát.
- Ez most komoly?
- Rutinellenőrzés.
- Viccel?
- Szabály.
- De éppen engem ellenőriz? Egy minisztert?
- Miniszter úr, megértem, de egy hete Önök szigorították a határátlépés szabályait.
- Ez így van, de nem azt kérjük, hogy minket vegzáljanak. Tudja kikre gondolunk.
- Ez csak rutinellenőrzés.
- Nekem minden perc drága. Mennék, engedjen.
- Miniszter úr, ne haragudjon, de el kell kérnem a papírjait.
- Magának elment az esze? Most szórakozik velem?
- A munkámat végzem.
- Alfonz intézkedjen, nincs időm erre.
- Hiába kéri meg a beosztottját, akkor sem engedhetem át a határon amíg nem mutatja meg a szükséges dokumentumokat.
- Alfonz, hol vannak a papírjaim? A táskában? Itt nincs. Hova tette?
- Miniszter úr, csak nyugodtan, ráérünk. Keresse nyugodtan.
- Nem érti? Komolyan nem érti? Mennem kell.
- Ha ad papírt, érvényeset, akkor mehet.
- És ha nem tudok adni?
- Akkor nem megy sehova. De biztosan megtalálja, nézze meg a kabátját, biztosan ott lesz. Ne kapkodjon, biztosan becsúszott valahova.
- Nincs. Nem találom.
- Sajnálom.
- Engedjen át, holnap a minisztériumból kiküldjük.
- Ma kell.
- Elegem van ebből! Engedjen át az istenit!
- Nem tehetem!
- Kirúgatom ha nem enged!
- Miniszter úr, kérem ne fenyegetőzzön. Ha igazolja magát, mehet. Ha nem, akkor vissza kell mennie abba az országba ahonnan érkezett.
- Megáll az eszem! Alfonz! Hol van Alfonz?
- Ő  már kint van a VIP váróban. Neki volt papírja.
- Nekem is van, de lehet, hogy elvesztettem. Csináltatok újat.
- Erre sajnos nálunk már nincs lehetősége.
- Mire akar ezzel célozni?
- Nincsenek papírjai, sajnos ezzel elveszítette az állampolgárságát is.
- Maga tényleg megőrült? Nem vagyok állampolgár?
- Nálunk nem. Új törvény. Éppen Ön terjesztette be a Parlament elé.
- Ezek szerint tudja ki vagyok.
- Mivel igazolja magát?
- Nincs nálam semmilyen papír.
- Akkor arra kérem, hogy hagyja el a folyosót, ne tartsunk fel másokat. Ott tud visszamenni.
- De felismert! Tudja ki vagyok.
- Uram vegyük úgy, hogy nem tudom ki maga. Így a legegyszerűbb. Beütöm a pecsétet, ön nem tekinthető többé állampolgárnak.
- Ez őrület!
- Ahogy mondja. Miniszter úr, jó utat visszafelé. A meteorológiai előrejelzés szerint nyugodt repülésre számíthat. 




HIDEG FEJJEL

- Van még esélye? - Hogy a fenébe ne lenne! - De komoly tiszthátránya van. - Ez nem jelent semmit. - Szerintem szarrá verik. - A Pistát? Ki...