A címet Arthur Koestler-től kölcsönöztem, de minden más stimmel, az élmény pedig sajnos az enyém. Sötétség délben, egy budapesti bevásárlóközpontban. Apróságokért mentem be, vaj, sajt, paprika, alma és persze hetilapokért. Az újságos részlegnél egy narancsszínű pólót viselő, rövidnadrágos, hatvan év körüli, sörhasú, szemüveges férfi olvasgatott. Amikor odaértem, nem mozdult, így nehezen értem el a lapokat, meg kellett kerülnöm a terebélyes testet, majd le is kellett hajolnom értük. Ekkor fentről lenézett, majd nevetve megjegyezte, "jó kis lapok ezek". A hangsúlyában gúnyt éreztem, ezért megkérdeztem, miként érti azt, hogy ezek (HVG, Magyar Narancs) jó kis lapok? Egyébként valóban azok.
- Hát ezek bibsi lapok.
- Mit mond? Hogy ezek bibsi lapok?
- Nem azt mondtam, hogy bibsik, hanem libsik.
- És az gond Önnek?
- Zsidó mind.
- Ezt miből gondolja?
- Tudom.
- De honnan?
- Nem mindegy? Zsidók és kész.
- Maga náci?
- Már miért lennék az?
- Azért, mert fényes nappal egy boltban hangosan zsidózik.
- És ez miért baj?
- Magának biztosan nem baj, nekem viszont az. Nem szégyelli magát?
- Miért kéne szégyellnem? Ide van írva, hogy mind zsidó, Soros-bérenc.
- Maga tényleg náci.
- Na el lehet innen húzni.
- Mit mond? Hogy ezek bibsi lapok?
- Nem azt mondtam, hogy bibsik, hanem libsik.
- És az gond Önnek?
- Zsidó mind.
- Ezt miből gondolja?
- Tudom.
- De honnan?
- Nem mindegy? Zsidók és kész.
- Maga náci?
- Már miért lennék az?
- Azért, mert fényes nappal egy boltban hangosan zsidózik.
- És ez miért baj?
- Magának biztosan nem baj, nekem viszont az. Nem szégyelli magát?
- Miért kéne szégyellnem? Ide van írva, hogy mind zsidó, Soros-bérenc.
- Maga tényleg náci.
- Na el lehet innen húzni.
Amikor ezt kimondta, a bal kézfejével pontosan úgy intett, ahogy manapság láthatta, tanulta. Ekkor vettem észre, hogy a másik kezében azt a nyomdai terméket tartotta, annál az oldalnál volt széthajtva, ahol a "névsort" közlik a "bérencekről," az ellenségnek bélyegzett emberekről. Ezt olvasgatta hát ez a büszke honpolgár, aki lehet, hogy holnap már tőrkéssel megy a boltba, nem szól semmit, csak leszúrja azt, aki "zsidó lapokat" tesz a kosarába.
Hát, itt tartunk most 2018. április 13-án. Szerencsére ketten is próbálnak nyugtatni, egyikük a bolt alkalmazottja, aki azt mondja, megőrültek az emberek, megőrjítették őket, minden nap botrány van. De mi ne adjuk fel, nem meneküljünk el, ezt már másik jóakaróm mondja, ő szintén vevő, vége lesz majd egyszer ennek is. Addig azonban életben kell maradni, segítenünk kell egymást, csak így lehet ezt kibírni.
Ezerrel ver a szívem, így ülök a volánhoz. A kocsiban ezúttal képtelen vagyok híreket hallgatni. Sokadszorra ismét Charles Aznavourt választom. Talán nem véletlenül. Szabadságról énekel, szerelemről, és arról, hogy az élet szép.
Kint sötétség van, délután fél egy.
